Lehet hogy azért nem akarok 2. gyereket mert nehéz volt az elsővel, és az aki 3-4-et is bevállal azért teszi mert nagyon könnyű a babáival?!

Szia!

Van egy 20 hónapos lányom,aki császárral született.A műtét nem volt egy leányálom,nincsenek jó emlékeim róla,de túléltem.A szoptatás az első 2 hónapban szintén nem volt egyszerű menet.Sebes mellbimbóval szoptatni kínlódás volt..Sokat gondolkoztam rajta feladom,mert nem bírom a fájdalmat,de végül kitartottam.A lányom sokat sírt,volt némi hasfájás is.Aztán jött a fogzás,minden egyes foggal megszenvedtünk.A mai napig nem alszik el egyedül,oda kell az ágya mellé feküdni.Bár engem ez nem zavar.Amúgy sokat nyafog,és kiabál ha nem kapja meg azonnal,amit szeretne.De még ezek a dolgok sem tántorítottak el attól,h bevállaljuk a második babát(bár a férjem kicsit ódzkodott,de sikerült megegyeznünk),aki augusztus végén fog érkezni.Bízom a legjobbakban! :-)

Szerintem attitűd kérdése kinek milyen nehéz a gyerekkel. Ha lazább vagy, könnyebben megy a dolog a gyerkőcökkel, míg ha folyton azt érzed, hogy "felborult" a jól beidegződött életed, és csak erre koncentrálsz, akkor nyilván nehezebb. Én minden nap a túlélésre játszom :) Nem tűzök ki nagy célokat egy napra, csak pl, hogy délig éljük túl, majd 5-ig, végül estig. Valahogy mindig alakul.

És sokszor kiadom a feszültséget, van hogy üvöltök, van hogy bőgök, van hogy tornázok, mint egy elmeháborodott, tök mindegy, nem szabad felőrlődni, mert imádnivalóak a picik, de lerágják a csontjaidról a húsod és vigyorogva kiköpik eléd a padlóra :D Én most érzem azt, hogy jöhet az újabb pici, de lehet másnál ez az érzés elmarad, lehet nálad is. Ha úgy érzed neked elég egy gyerek, akkor ez lesz a helyes utad, fogadd el és légy nagyon boldog a csemetével.

Persze, hogy lehetséges! Én is ugyanígy érzem, 15 hónapos a fiam de már születése óta ráz a hideg a tesó gondolatátol amivel a férjem nyúz. Ő nagy családból származik, én egyke vagyok, amit egyáltalán nem bánok sőt, szuper volt így felnőni! Introvertált vagyok szeretek egyedül lenni engem sokszor csak idegesített a társaság.

Elsődlegesen azért nem szeretnék másodikat mert ezzel az eggyel is alig birok. 0-24ben foglalkozós ő is, az első évét végig ordította, lehetetlen baba volt amikor nem evett vagy aludt akkor orditott. Totsl depressziós voltam emiatt, előfordult megbántam hogy gyereket vállaltam öngyilkossági gondolataim is voltak.

Nem is tudom hogy éltem túl, semmit nem tudtam csinálni mellette segítségem pedig nem volt.

Most sem könnyebb vele, mindenért nyekereg, akaratos, hisztis, már a kórházban is ő sírt legerősebben, rendkívül nehéz temperamentum, evéssel is alvással is komoly gondjaink vannak, egyáltalán nem lehet lekötni egész nap pörög meg nem áll fél percre nem ül meg játékai nem érdeklik csak az amit nem szabad ami veszelyes egész nap pakol rámol folyamatosan mint egy robot olyan..pelekazashoz úgy kell lefogni, kegyetlen.. fegyelmezés az egész napom és könyörgés hogy egyen. Kimozdulni nem lehet vele mert még a bevásárlás is kész tortúra.

Szumma szummàrum soha még egy gyereket!!

Szumma szummàrum