Lehet hogy azért nem akarok 2. gyereket mert nehéz volt az elsővel, és az aki 3-4-et is bevállal azért teszi mert nagyon könnyű a babáival?!

Szerintem sem feltétlen így van! Én a másodikat azért vállaltam be,mert az elsővel felébredt bennem az Ősanya. A terhesség minddel könnyű volt és probléma mentes,a szülés sem volt eget rengető- nem kellett semmilyen fájdalom csillapítás... A 2. gyerkőc elég,hogy is mondjam... nyughatatlan gyerek. 2-4 hónapos koráig minden este eljutottam arra a szintre,hogy az ágyunkat püföltem,A GYERKŐC NEM VOLT RAJTA!!!nagyon fáradt voltam akkor,majd nagy levegőt vettem,és kivettem a kiságyból,próbáltam nyugtatni,altatni. Ő 2 éves koráig elég bajosan aludt,néha még 2 évesen is éjszaka többször felsírt álmában,illetve sokszor fel is ébredt,minden rosszban benne van,amihez nem szabad,hozzá nyúl... Kis minden lében kanál... Mind ennek ellenére alig hogy betöltötte a 2 évet (2 éves és 3 hónapos volt),megszületett a 3. gyerkőc,aki viszont szöges ellentéte a 2. gyerkőcnek,vagy is eddig az volt,most pedig csak annyi a "baj" hogy érdeklődik minden után,mindenhová bemászik,olyan dolgok kellenének Neki,ami nem szabad...De ezt majd kinövi. :-)

Nővéremnek 4 gyerkőce van. Egyik gyerekével sem könnyű Neki.

Sógornőmnek 2 iszonyat "aktív" fia volt,amikor bátyám elvette.... Most van egy az eszét hülyeségekre használó lányuk,aki már a tini korba lépett :-)

Szerintem majd ha nagyobb lesz,másabb lesz. Lehet,hogy 2-4 év múlva,vagy ha 8 éves lesz a gyermeked,már máshogy látod majd,és szeretnél megint babázni. :-)

Nem tudom. Nekem az elsővel elég nehéz volt, sokat síró, rossz alvó baba volt. Most 2 éves, még mindig nem egyszerű eset (sőőőt :)), de ettől függetlenül odavagyok érte. Tudtam, hogy nehéz, de azt gondoltam, ez az átlagos. Erre megszületett a második, most 3 hónapos, egész nap a hangját nem lehet hallani, akkor sírdogál csak, ha éhes, egyébként elnézeget a járókájában, nagyon hatékonyan és gyorsan szopizik, és ha álmos, egyszerűen elalszik magától - erre a mutatványra a nagy a mai napig nem képes.

Szóval nálunk az első a nehezebb. Az viszont mindenképp előny, hogy tudom, a kicsi sem azért ilyen nyugis, mert én olyan csodálatos anya vagyok, hanem mert ilyen és kész.

Nem. Barátnőmnek könnyű szülése volt egy álom kislánya van/volt ( az enyémhez képest mindenképp) nemcsak én véleményem, hanem a sajátja szerint is, mégis győzködi a férje hogy legyen második baba, mert ő nem akar.

Nekem az első baba nehéz szülés, majdnem ottmaradtam a szülőágyon, aztán sírós hasfájós baba, a fiam sose volt bújós típus ami nekem nagyon hiányzott, mert visszajelzés alig volt tőle hogy "jól végzem a dolgom".

Mégis akartam másodikat mert nagyon vágytam egy lányra, másrészt akartam neki tesót.

A másodikom nagyságrendekkel sokkal könnyebb eset (egyébként kislány).

Aztán a harmadik védekezés mellett lett véletlenül, megint nem túl jó szülés élmény, hasfájós-alig alvós baba közben a két nagyobb se túl nagy még. Dönthettem volna úgy is hogy nem vállalom. valahol éreztem hogy vele megint nehezebb lesz (vbalahogy gondoltam hogy nem lehet olyan mázlim még egyszer mint a középsőmmel).

Vagy mert olyan típus, vagy meg megélhetési gyerekgyáros.

Nekem az első gyerekem könnyű szülés volt, és nagyon jó gyerek volt, ezért hamar bevállaltuk a másodikat. Akivel elég nehéz volt vagy 2 éves koráig nem aludtunk, most sem könnyű vele. Igen, én mondtam is a férjemnek, ha ő lett volna az első, lehet, hogy itt megállunk, vagy legalább 5 évet várunk a másodikkal. Én eleve nem akartam 2 gyereknél többet, szóval ez nem meghatározó. Persze lehet, hogy pár év múlva majd felébred bennem újra a vágy, de most egyelőre annak örülök, hogy végre alhatunk éjjel. Persze bizonyára az is más, ha valakinek van segítsége. Én mindent egyedül csinálok, a férjem sem nagyon veszi ki a részét. Szóval így bőven elég a 2 gyerek, pedig anyagilag még beleférne 3 is.

Mennyi idős amúgy a babád/gyermeked?

Nekem amúgy másfél éves nem lett a lányom, azt gondoltam soha többet nem szülök, mert nehéz volt a szülésem és komplikáció miatt császár lett végül, és mert az első évet végigordította a lányom.

Most lassan két éves, és egy imádnivaló kislány lett. Ezt látva már jobban elhalványodtak a rossz emlékek, és már eljutottam odáig, hogy talán lesz második gyerek.

Hogy mi dönt majd igazán ebben a kérdésben?

A baba utáni vágy vagy épp annak hiánya.

Az akarat.

A kedv.

Az anyagi helyzet.

Az én mentalitásom, gondolkodásom.

A férjem véleménye.

Az egészségügyi állapotunk.

Stb.

Nálam ez összetettebb kérdés, mint hogy csak az döntsön, hogy milyen volt az első babám.

Szerintem egy anya nem azért szül többet, mert az első gyerek csodajó volt, hanem mert akarja, vágyik rá, és megvannak ehhez a lelki/érzelmi háttere is.

Ha pedig nem akar több babát, akkor ott is sok mindent mérlegel az ember.

*nekem AMÍG másfél éves nem lett

bocs elírtam

szia!

Nekem egy fiam van, 2 éves. Én nem szülök többet. Persze soha nem mondom, hogy soha, de szinte biztos.

Sürgősségi császárral szültem. Percekig nem sírt fel, kérdéses volt, hogy minden rendben lesz-e nála. (1.ok)

6 hetes koráig gyönyörűen szopizott és tápszert kapott kiegészítésnek. Addigra már túl voltam x db mell gyulladáson, hajnalokig tartó fejésen, az összes tejserkentő készítményen stb. (2.ok)

6 hetes korától elutasította a tápszert, majd a tejet, majd ismét a tápszert, végül 5 hónapos korában mindkettőt. 6 hetes kortól gyomorgörccsel etettem, ha egyáltalán tudtam. Kínlódás, tehetetlenség. Gondolhatod, amikor napi 200-250ml-t evett vagy semmit. (3.ok)

Persze közben orvosi kivizsgálások sorozata, végig nézni, hogy vizsgálják, ami neki nem kellemes. Hát, eljutottam a depresszióig, öngyilkosság gondolatáig.

Ez leírva másnak talán nem jelent túl sokat, de napi szinten benne élni, élni azzal, hogy a 6 hetes babád nem eszik, szörnyű.

Kiderült, hogy makk egészséges, az orvosok széttárt karokkal közölték, hogy nem tudják miért nem eszik. A szilárd kaják bevezetése viszonylag zökkenőmentesen történt, akkor javult is a helyzet. A tejet mai napig nem issza meg.

Azt mondhatom, hogy az első évet végig sírtam. Utána láttam csak, (és ez nagyon elszomorít, hogy addig nem)hogy gyönyörű, okos, szeretni való fiam van. Imádom ŐT!

De azt kell mondanom, hogy soha többé nem etetek gyereket.