Milyen jogon szól bele egy idegen, hogy hogyan nevelem a gyerekemet?

Mosolygok és továbbmegyek :) Lesz*rom.

Amúgy tipikus, hogy mindig rögtön azt gondolják "biztos éhes/szomjas/"

AMúgy 3-4 alkalommal fordult ez elő, hogy sírt a babakocsiban, természetesen megkínáltam innivalóval -éhes nem volt mert éhen nem indulunk el sosem, mindig evés után- de sírt, mert ki akart szállni.

Ettől nekem is kinyílik a bicska a zsebemben. Foglalkozzon mindenki a saját gyerekével. Könyörgöm én vagyok az anyja én vagyok mellette a nap minden percében, nehogy legyen már valaki aki nálam jobban ismeri őt, és jobban tudja mire van szüksége. Szerintem ez lelki szükséglet ezeknek az embereknek, egyfajta önigazolás, hogy igenis ők milyen okosak, és fantasztikus szülők.Csak ezt nem más egzecíroztatásával kell elérni, mindig a saját gyerek a legjobb tükre annak, hogy milyen szülők vagyunk. Nem is nagyon tudnak meghatni a kéretlen jó tanácsok.

Amúgy meg nagyon jól csináltad, hogy nem vetted ki, szerintem többet ártunk vele a gyereknek, ha folyton minden nyekkenésre ölbe kapdossuk, meg előadjuk a hattyú halálát, mert megszokja, aztán, ha egy idő után változtatni akarsz, szegény nem fogja érteni miért is van ez. A legfontosabb a következetesség. Gratulálok neked, nagyon ügyes vagy :-)

Egyszer a kezükbe fogok nyomni egy lapot, amin fel van sorolva, hogy hányféle dolog miatt sírhat egy kisbaba, nem csak azért mert éhes vagy szomjas!!

Bocs, csak mérges lettem....

Nekem nem csak idegenek,de a saját anyám is egyfolytában!Az agybaj kerülget;nem tudom vele megértetni,hogy ez hiszti és ha elkapatjuk,akkor később a fejünkre nő.Komolyan,mint aki sosem nevelt gyereket (erre csak én vagyok a cáfolat :) ).

Amúgy én is igyekszem nem törődni a nevelési tanácsokkal (már ha ezt annak lehet egyáltalán nevezni),de ha 1-2 "jóindulatú" beszólást pont akkor kapok,mikor amúgy sincs jókedvem (pl. pont a hiszti miatt),akkor én igenis odamondom a magamét.Lehet néha nyersen,de már nem bírom.

Szerintem sem ártol vele,sőt!Aki meg állandó jelleggel fel/ki kapkodja a gyermekét,annak a gyereknek a viselkedésén meg is látszik.Belőlük lesznek a "földhöz verem magam az áruház közepén" típusú gyerkőcöl;aztán meg sopánkodik az anyuka,hogy "hát én nem is értem miért ilyen a gyermekem".

Szerintem nagyon jól csináljátok!

Én azt szoktam csak mondani műmosollyal: Tessék ezt egész nyugodtan rám bízni!!

Merthogy általában idősebb hölgyek szeretnek beszólongatni.

Másik szitu: mész haza az oviból, esik az eső, egyik kezedben ernyő, másikban szatyor meg a gyerek keze, aki ordít, hogy vegyél fel. Mondom neki, nem tudlak felvenni, de itt az utcán megvárom szívesen, amíg abbahagyod a hisztit. Ott állunk a szakadó esőben 10 perce, gyerek üvölt, én kezdek végkimerülni. A kedves járókelők meg (épp mikor a gyerek kezdene kicsit lehiggadni): "Mi a baaaaj? Nem vesz föl anya?? Nem szabad síííírni... Szegéééénykém..."

:)

Ilyen velem is elő szokott fordulni.2,5 múlt a lányom,múltkor elmentünk vásárolni,a kisasszony odahozott egy járó babát vagy mi a csudát,mondtam a lányomnak,hogy ezt nem vesszük meg.Ugye,sírva fakadt.Majd két idős asszony elmegy mellettünk és odaszól nekem:"Jaj,szegény kislánytól még ezt az örömöt is elveszik.Hát,hogy lehet így nevelni?!"Mondom:"Én pontosan tudom,hogy hogy nevelem a lányom,köszönöm a jó tanácsot,de az én dolgom megnevelni"Majd villantottam egy kedves mosolyt és elmentem.

Nem kell foglalkozni az ilyenekkel.

Nagyon értem miről beszélsz én is sokszor kaptam már kéretlen beszólásokat (3 kicsim van).

Utálom ezt mikor úgy csinálnak mások (de még gyakorló kicsi gyerekkel rendelkező más mamik is amúgy nem csak az idősebb vagy gyerektelen korosztály)mintha valami főbenjáró bűnt követnék el ha

1. nem és nem veszek meg semmi cukros nyalókás csokis rágós szörnyeteget ami a kasszához van pakolva akkor se ha ordít és földre veti magát a 3 évesem.

2. nem nem veszem ki a babakocsiból a nyűgösködő 1 évest mert ott a másik kettő és hazáig az autókkal tömött úton ugyan bírja már ki a babakocsiban.

3.Lefektetem aludni a 2 kisebbet és ragaszkodok az alvási időhöz mert ÉN SZÍVOK EGÉSZ délután velük ha rájuk hagyom, plusz nekem is jár egy rohadt napból 2 óra hogy szusszanjak egyet vagy elvégezzem a dolgom.

Utálom ezt hogy nem képesek mások kicsit az ÉN szemszögemből gondolkozni és legjobban azt utálom hogy még nekem kell szarul éreznem magam amiért ilyen KEGYETLEN anya vagyok...

Ja de persze a másik oldalból is rendszeresen kapunk ugyebár ha az 1-2-3 éves nem képes nyűglődés nélkül pl. várakozni vagy rosszalkodik a boltban stb akkor meg MIÉRT NINCS megnevelve ez a gyerek...

Na bocsánat csak kijött belőlem, mert annyira unom már hogy ez van.:))

csinálj úgy, mint aki nem hallja. Nagyon utálom, amikor egyáltalán nem segítő szándékkal dirigálnak az embernek.

Tegnap én is mentem a piacon a 2 és 3 éves gyerekemmel, mindegyik kezét fogtam, nehogy kiszaladjanak az útra. Egy boltba akartam menni, a parkoló mellett kellett elmennem, nincs más út. Ezer ember mindenhol, ugye piac van. Mögöttem az autó, lépésben, mert ugye a piacon megy végig, nem is hallottam, hogy jön. Erre a banya kikiabál az autóból, hogy miért nem viszem onnan a gyereket. Hová, könyörgöm? Az egyetlen járható út szélén mentünk, nem közút, hacsak nem szívódunk fel, nem tudom máshogyan megközelíteni a boltot. Annyira okos mindenki, csak nem gondol bele a másik helyzetébe.