Bölcsis kérdés, ti visszamennétek így dolgozni?

Az első gyereknél szinte elképzelhetetlennek tartottam, most várom a 3.-at és 1 évesen bölcsibe fogom adni én is. Viszont mivel már van 2 gyerekem (2 és 4 évesek) sokat változott a szemléletem, hoyg mi jó egy gyereknek. Az én munkahelyem is rugalmas és normális bölcsibe megy a kicsi. Ezért sokan engem is kővel dobálnának, de szerintem mindenki érzi a választ. Majd ha kifizetik a számláimat akkor lehet óbégatni utánam. Ja és nem olyanok ítélnek el akik jól keresnek és jól élnek, hanem akik életükben nem dolgoztak, hanem otthon vannak több gyerekkel. Ez is egy érdekes felállás!

Jó időbeosztás és semmi baja nem lesz a babának sem. Én visszamennék a helyedben.

A környéken él egy anyuka aki feketén de ilyesmi magán bölcsit nyitott. Max. 3 gyermekre vigyáz. A korbéli összetételre is nagyon figyel. Aygerekek a szó szoros értelmében imádják, és ő is saját unokaként kezeli őket.

van egy ismerősöm, aki már a terhesség idején tudta, hogy ha valamit el akar érni a szakmájában neki vissza kell majd menni dolgozni. Ő nem anyagi okból tette meg. Saját maga miatt. Tojik a nagyvilágra ki mit gondol. azt mondja, hogy ő tudja, hogy jól döntött, függetlenül attól, hogy ki mit mond. Maradhatott volna otthon. De a gyerek akkor boldog ha a szülei is azok. Nekik kell a gyerkőc és a karrier is a boldogsághoz.

A kisfiam 2 éves múlt jelenleg. Nekünk úgy alakult az életünk, hogy a terhességem alatt alakultak olyan magas kiadások amit nem tudtunk megoldani, csak úgy ha én is dolgozok. Ezért először itthonról kellett dolgoznom, szülés után azonnal, viszont mikor a kisfiam 7 hónapos volt akkor már a munkahelyemre is be kellett mennem dolgozni. Nálunk nincsenek nagyszülők ezért én is családi napközibe adtam a babám. Imádta és én is, mert nagyon együttműködőek voltak a gondozók. Én nagyon odafigyeltem a tápálákozásra ezért mindig minden étkezésre főztem, turmixoltam stb. és vittük magával. És tényleg mindent egyeztettek velem, ha úgy gondolták, hogy olyan ételt főznek, amit a Bálint is megkóstolhat, akkor megkérdezték, hogy szabad-e meg ilyenek. Ugye ez még nálunk is a hozzátáplálás ideje volt a javában. 15 hónaposan sajnos bezárták a családi napközit és akkor került bölcsibe. Attól nagyon féltem, de meg kell, hogy mondjam sokkal jobb mint a családi napközi, főleg mivel korban sokkal hozzá közelebbi gyerekek között van. Hihetetlen, hogy mennyire húzzák a fejlődésben. Vannak pajtások stb. 18-20 hónapos kora között kezdett el beszélni ( rendes értelmes szavakat, nem gagyogás ), öltözködik, eszik, stb. A hátránya ennek az egésznek az, hogy nem tud egyedül játszani. Mivel mindig volt valaki körülötte, ezért nem kellett neki soha így nem is tanult meg. Ezért mi az összes házimunkát, kertimunkát, apával a szereléseket együtt végezzük. :)) Pofa, de néha nagyon fárasztó. Én is rengeteget sírtam, pedig nekem nem volt ilyen sok jó akaróm, mint neked. Ha valaki megszólt én nyíltan megkérdeztem tőle, hogy ad-e nekünk fizetéskiegészítést, hogy otthon maradjak a kicsivel. Na senki sem adott, és tényleg kiderült, hogy milyenek is az emberek. Aki téged, vagy engem, vagy a hasonló életkörülmények között élő anyukákat megszól, annak kívánom, hogy sose kerüljön ilyen helyzetbe, mert összeroppanna és tönkre menne a gyermeke élete is, pedig a kicsik nem ezt érdemlik.

Nekem a legnehezebb ebben az egészben az volt, hogy a Bálint megszerette a gondozókat és tényleg bújt hozzájuk, a gondozók meg babusgatták ugye, én meg féltékeny voltam. Na ezen a legnehezebb túllépni azt hiszem. Mert az egyik szemem sír amiért végülis pótolható vagyok, a másik nevet, amiért tényleg boldog a gyermekem, és jó helyen van. Na én is jó hosszúra eresztettem a gondolataimat, de remélem, hogy elolvasva segítséget fog nyújtani a szituáció feldolgozásában, amibe kerültetek és még fogtok hamarosan. Ha bármi kérdésed lenne írj, szívesen válaszolok. Szép napot addig is nektek!

Van olyan ismerősöm, akinek muszáj volt mennie, mert ha nem akkor megy, akkor évekig kilincselhetett volna másik munka után. 7 hónapos korától az anyukája vigyázott a kislányra, 1 éves korától magánbölcsiben van. 4-6 órákat dolgozik az anyuka, tehát nem egész nap van távol.

Van olyan szomszédom is, aki úgy ment el szülni (lombikbabák, veszélyeztetett terhesség miatt sem dolgozott terhesség alatt), hogy a gyerekek 1 éves korában mennie kell vissza. Ő volt az ügyvezető alatti első ember, várják vissza nagyon.

A kisfiam 18 hónaposan kezdi a bölcsit, mert ha nem most ősszel megyek vissza, akkor tavasszal már nem lesz meg a helyem, és az új törvényeknek hála, könnyedén meg is válhatnának tőlem.

Csak ebben a hülye országban van ilyen szűklátókörű, ítélkező nép, máshol teljesen természetes a dada, babysitter, bölcsőde, napközi.

A helyedben én is mennék.