Nemrég szült második gyerekes anyukák hogyan éltétek túl az első időszakot segítség nélkül? Hány éves volt a nagy?

hát sajnos mindenképp háttérbe szorul a nagy. én azt mondogattam magamban, hogy ez egy természetes dolog, hogy lett testvére, és később nagyon fogják egymást szeretni, csak hát amíg megszokják egymást...

és sajnos azt el kell engedni, hogy mindkettőnek az érdekét előtérbe szeretnénk helyezni. valameliyk mindenképp háttérbe szorul, illetve várni kell, a legtöbb, amit tehetünk, hogy mindig helyzettől függően, ameliky jobban ráér, az alkalmazkodjon. (pl.ha még csak 1 óra telt el szopi óta, és sír a kicsi, akkor őt hagyom várni amíg a naggyal ebédelünk, avgy játszunk. ha viszont a kicsi nagyot aludt és éhes és szopizna, akkor a nagyot ahgyom egyedül játszani.)

nálunk 2 éves a nagy, 2 hónapos a kicsi. most érzem, hogy kezd könnyebb lenni, már kezdik megszokni az új napi ritmust.

a legjobbat azzal tudod nyújtani, ha nem engeded hogy lelkiismeretfuralásod legyen, hanem nyugodtan, boldogan élvezed a két babázását!

Én előre gondolkodtam, nem úgy, mint te most. A nagyot egy kicsit már akkor szoktattam, hogy önállóbb legyen, amikor még a pici a hasamban volt. Egyedül aludt el, nem kellett altatni, hozzábújni, ki kellett várnia azt, ha mosogatok, hogy ne akkor koppanjon, ha megszületik a kistesó, hogy nem tudok ugrani első szóra.

Így egész jó volt a helyzet, bár annyi volt, hogy a nagy is mindig mondta, hogy ő is baba, és úgy kellett vele babásat játszani, ahogy a picit fogtam.:)

És persze, nehéz volt terhesen nemet mondani a nagynak, de így sokkal könnyebb volt utána.:)

Szia!

Igaz,nekem már elég rég volt- 3 éve- hogy a 2. gyerkőcöt a világra hoztam,de még tisztán emlékszem,milyenek voltak a minden napok segítség nélkül,egy újszülöttel,és egy 2 évessel... A kicsi óránként-éjszaka is!!- szopizott,kint volt egy kis veteményes,boltba is én jártam a lányokkal,mosni nem automatával mostam-ahogy most sem,hanem forgótárcsásunk van,mellé fa tüzelésű bojlerrel,amibe nekem kellett a fát hasgatni,bekészíteni... főzni minden nap...stb.

Én elememben voltam,szerencsésnek is érzem magam ezért! A naggyal foglalkoztam folyamatosan! Amikor a kicsi szopizott,akkor a másik kezemmel tudtam pl rajzolni a naggyal,vagy mondókáztunk,verset tanultunk.Volt,hogy a földre ültem szoptatni,hogy a labdát guríthassam a nagynak vissza. Amikor éppen a házi meló várt,akkor a nagyot kértem meg,hogy a száraz edényeket,amit tudott,tegye a helyére-ezzel lekötöttem,és szeretett is a fenekemben lenni,csak hogy velem lehessen,segített ennyit-igaz,nem haladtam a munkával úgy ahogy kellett volna,de nézve a 2 éves kislányt... :-)

Amikor tehettem,puszit adtam és átöleltem a nagyot,így érezte,hogy szeretem. :-)

Először is Neked érzelmileg nagy levegőt kell venned!

Ami nagyon nagyon hatásos- egy kis csalás!- hogy bebeszéled Magadnak,hogy Te mindenre képes vagy!! Fitt vagy,szép vagy,anyuka vagy,bármit meg tudsz csinálni!!!

És hidd el,így is van!! Bármire képes vagy!!!

Mielőbbi felépülést,jó egészséget,jó babázást!! :-)

Üdv: 3 lányos,8hkm