Mi van akkor ha senki sem segít, csak szörnyűlködik? Félek ártani fogok már a gyerekeknek így rossz életük van velem.

3 kicsi gyerekünk van, nem így terveztük. Nincsenek nagyszülők. A férjem az utóbbi években épp hogy egyre többet kell dolgozzon mert anyagilag úgy jövünk ki egyáltalán. A gyerekek egész nap egymást nyúzzák, egyszerűen akármit csinálok, csak bajt okoznak, semmi se válik be, fél percenként büntethetném meg őket valamiért így van amit már rájuk hagyok. 4.5 és 2.5 évesek 8 hónapos a kicsi.

A középső folyton bántja a kicsit, a legnagyobb mindenféle butaságba hajszolja a középsőt. Minden nap gyomoridegem van. Példák: reggel 6kor kelnek akármit csinálok, nem alszanak tovább. Bemennek felverik a legkisebbet is a szobájában, aztán elkezdenek szétpakolni így nekem egyből ott kell lennem. Felöltöztetem, megetetem őket, közben kiborítanak ezt azt akkor takarítok. A kicsi a földön mászik közben a középső durván ellökdösi. Ha végre békén hagyja akkor összekészülünk boltba, közben többször nem bírnak az út szélén maradnim egy ideg vagyok a boltig meg vissza hogy mikor üti el őket valami (nincs járda) boltban is csak azt értik meg ha durván szólok rájuk, egyébként szaladgálnak, szétpakolnak.

Aztán hazaérünk amíg nincs olyan durva nap,kint játszanak de akkor is fél percenként azt hallom hogy ordít valamelyik amíg én az ételt felrakom. Bejönni hol egyik nem akar hol másik.

Ebédnél egyik kitalálja hogy neki az nem kell az az étel, nincs más (ebbe már nem megyek bele hogy 2-3 félét elérakok hátha eszik). Szétkenik az étel egy részét nem szándékosan de nem hagyják hogy segítsek az evésben.

Aztán meseolvasás, alvás a középső még alszik is de a kicsi sokszor eddigre ébred a nagyobb meg egyáltalán nem alszik. Azt már elértem hogy legalább az ágyában játsszon 1 órácskát. Azidő alatt megpróbálom eltakarítani a romokat amiket hagytak, bekapok vmi kaját mert enni semmi időm és energiám eddig.

A nagyobb nem jár oviba és csak szept megy legközelebb, addig hazaküldték, mondván hogy én itthon vagyok.

Délután minden kezdődik előről pedig próbálom lekötni, foglalkoztatni őket, már próbáltam hogy szétválasztom őket hogy ne egész nap az ordítást hallgassam ( elveszik egymástól a dolgokat) egyik elkezd játszani valamivel a másik megy oda és tépi ki a kezéből.

A férjem este hazaér fáradtan akkor ráugranak a kölkök, birkóznak de bevadulnak hamar na akkor meg azért van sírás. És ez megy estig.

Már volt hogy megütöttem őket amikor látom a szándékos rombolást pl.a nagyobbam tudja jól hogy nem szabad vmit de rámnéz és lesi nézem e és csakazértis összefirkálja a falat, letépi a függönyt vagy ilyesmi. Nem vagyok büszke magamra sőt azt érzem én ezt nem fogom bírni egész nyáron. Próbáltam szólni a védőnőnek, hogy segítsen valami segítőt találni vagy nem mehetne e mégis oviba a legnagyobb.De mondta hogy hát ő sajnos ezzel nem tud mit csinálni mert túlterhelt az ovi és hogy hát igen, nem könnyű 3 kicsi gyerekkel...ezzel a mondattal hagyott itt. 20 kilót fogytam mióta megvan a legkisebb, hullik a hajam, egyszerűen le vagyok robbanva. A férjem nem tud mit mondani csak hogy bírjam ki valahogy ezt az időt ő dolgozik hogy meglegyen így nagyjából minden, hétvégén is sokszor dolgozik. Ha nem, akkor persze próbál segíteni de az édeskevés.

A háziorvosnál is jártam a fogyás miatt meg amúgy is kérdeztem vmi segítség után. De ő is csak szörnyűlködni tudott hogy hát igen 3 gyerek nem sétagalopp. És ennyi.

Pszichológus (sztk) hónapokra előre tudott csak időpontot adni voltam nála is sokat nem segített és x hónap múlva mehetnék újra. Fizetősre nincs pénzem heti 6-7 ezer ft.

Már ott tartok hogy haragszok a gyerekeimre. És elegem van de nagyon. Közben tudom hogy ők nem tehetnek semmiről nyilván. Félek hogy betelik a pohár és vmi rosszat csinálok.Valamelyik nap rácsaptam a középsőm fenekére nagyon sírt (kicsit erősebbre sikerült mint akartam mert elfelejtettem hogy már nincs pelusa) és akkor én is leültem és kitört belőlem vmi zokogó görcs amitől persze megint csak megijedt mindhárom. Nem akarok így élni.