Mi van akkor ha senki sem segít, csak szörnyűlködik? Félek ártani fogok már a gyerekeknek így rossz életük van velem.
3 kicsi gyerekünk van, nem így terveztük. Nincsenek nagyszülők. A férjem az utóbbi években épp hogy egyre többet kell dolgozzon mert anyagilag úgy jövünk ki egyáltalán. A gyerekek egész nap egymást nyúzzák, egyszerűen akármit csinálok, csak bajt okoznak, semmi se válik be, fél percenként büntethetném meg őket valamiért így van amit már rájuk hagyok. 4.5 és 2.5 évesek 8 hónapos a kicsi.
A középső folyton bántja a kicsit, a legnagyobb mindenféle butaságba hajszolja a középsőt. Minden nap gyomoridegem van. Példák: reggel 6kor kelnek akármit csinálok, nem alszanak tovább. Bemennek felverik a legkisebbet is a szobájában, aztán elkezdenek szétpakolni így nekem egyből ott kell lennem. Felöltöztetem, megetetem őket, közben kiborítanak ezt azt akkor takarítok. A kicsi a földön mászik közben a középső durván ellökdösi. Ha végre békén hagyja akkor összekészülünk boltba, közben többször nem bírnak az út szélén maradnim egy ideg vagyok a boltig meg vissza hogy mikor üti el őket valami (nincs járda) boltban is csak azt értik meg ha durván szólok rájuk, egyébként szaladgálnak, szétpakolnak.
Aztán hazaérünk amíg nincs olyan durva nap,kint játszanak de akkor is fél percenként azt hallom hogy ordít valamelyik amíg én az ételt felrakom. Bejönni hol egyik nem akar hol másik.
Ebédnél egyik kitalálja hogy neki az nem kell az az étel, nincs más (ebbe már nem megyek bele hogy 2-3 félét elérakok hátha eszik). Szétkenik az étel egy részét nem szándékosan de nem hagyják hogy segítsek az evésben.
Aztán meseolvasás, alvás a középső még alszik is de a kicsi sokszor eddigre ébred a nagyobb meg egyáltalán nem alszik. Azt már elértem hogy legalább az ágyában játsszon 1 órácskát. Azidő alatt megpróbálom eltakarítani a romokat amiket hagytak, bekapok vmi kaját mert enni semmi időm és energiám eddig.
A nagyobb nem jár oviba és csak szept megy legközelebb, addig hazaküldték, mondván hogy én itthon vagyok.
Délután minden kezdődik előről pedig próbálom lekötni, foglalkoztatni őket, már próbáltam hogy szétválasztom őket hogy ne egész nap az ordítást hallgassam ( elveszik egymástól a dolgokat) egyik elkezd játszani valamivel a másik megy oda és tépi ki a kezéből.
A férjem este hazaér fáradtan akkor ráugranak a kölkök, birkóznak de bevadulnak hamar na akkor meg azért van sírás. És ez megy estig.
Már volt hogy megütöttem őket amikor látom a szándékos rombolást pl.a nagyobbam tudja jól hogy nem szabad vmit de rámnéz és lesi nézem e és csakazértis összefirkálja a falat, letépi a függönyt vagy ilyesmi. Nem vagyok büszke magamra sőt azt érzem én ezt nem fogom bírni egész nyáron. Próbáltam szólni a védőnőnek, hogy segítsen valami segítőt találni vagy nem mehetne e mégis oviba a legnagyobb.De mondta hogy hát ő sajnos ezzel nem tud mit csinálni mert túlterhelt az ovi és hogy hát igen, nem könnyű 3 kicsi gyerekkel...ezzel a mondattal hagyott itt. 20 kilót fogytam mióta megvan a legkisebb, hullik a hajam, egyszerűen le vagyok robbanva. A férjem nem tud mit mondani csak hogy bírjam ki valahogy ezt az időt ő dolgozik hogy meglegyen így nagyjából minden, hétvégén is sokszor dolgozik. Ha nem, akkor persze próbál segíteni de az édeskevés.
A háziorvosnál is jártam a fogyás miatt meg amúgy is kérdeztem vmi segítség után. De ő is csak szörnyűlködni tudott hogy hát igen 3 gyerek nem sétagalopp. És ennyi.
Pszichológus (sztk) hónapokra előre tudott csak időpontot adni voltam nála is sokat nem segített és x hónap múlva mehetnék újra. Fizetősre nincs pénzem heti 6-7 ezer ft.
Már ott tartok hogy haragszok a gyerekeimre. És elegem van de nagyon. Közben tudom hogy ők nem tehetnek semmiről nyilván. Félek hogy betelik a pohár és vmi rosszat csinálok.Valamelyik nap rácsaptam a középsőm fenekére nagyon sírt (kicsit erősebbre sikerült mint akartam mert elfelejtettem hogy már nincs pelusa) és akkor én is leültem és kitört belőlem vmi zokogó görcs amitől persze megint csak megijedt mindhárom. Nem akarok így élni.
válasza:Szomszédot,valakit nem tudsz megkérni hogy az egyikre mondjuk vigyázzon mig 2vel még mondjuk boltba?vagy barátnőd nincs akivel együtt tudnátok menni?
Bocs ha nem a témába vág,de sztem csak simán kimerültél,azért látod igy,nekem csak 1 gyerekem van,de vagyok igy az eggyel is mint te.Nekem ezért nem lesz több.Nem birnám.
válasza:3 gyereknél nem kötelezően beveszik az oviba? én mintha ezt olvastam volna. Beszélj az óvónővel.
Nekem 2-vel hasonló feelingem van:S
válasza::(
Nem vagy rossz anya! csak ez jutott eszembe! Csak fáradt, elnyűtt,elcsigázott. Neked kellene minimum 3-4 gyerekmentes nap, feltöltődésre...(tudom, álom, édes álom...) Ne haragudj, nagyon nehéz tanácsot adni, mert simán írnám h passzold le a nagyiknak őket...:S
válasza:Húúú, hát nagyon megértelek.
Bár nekem két fiam van 3 és 5 évesek, de épp ma jött ki rajtam a síróroham, és adtam egy nagy pofont a nagynak. Rettentően bántam, pláne, hogy véletlenül sikerült nagyobbra, de rettentő dühös voltam.
Folyamatosan kárt tesz a kisebben mihelyt hátat fordítok.
Mi se így terveztük, vagyis a gyerekeket igen, csak azt nem hogy úgy lesüllyedünk, hogy éjt nappallá téve kelljen dolgozni a férjemnek.
Segítségünk nulla, és itthon tényleg nekem kell mindent megcsinálni a gyerekek mellett, emellett ügyet intézni, hogy a férjem dolgozhasson nyugodtan.
A kicsi tartód beteg, reménytelen hogy mostanság munkát találjak, még oviba se nagyon akarják bevenni.
A nagy majdnem hiperaktív, voltunk már neurológusnál, aki szerint az lesz. Szóval nem könnyű vele, a kicsit meg eleve viszi bele mindenbe.
Nem tudok egy szimpla telefont se elintézni, amit kéne (nem barátnőzés..az már régóta nics) hanem ügyintézés, de ők közben törnek zúznak.
45 kiló vagyok jelenleg. Szóval nagyon hasonló a helyzet.
Teljesen magamra vagyok hagyatkozva.
Imádom őket, de néha ha csak egy pici teher le lenne véve a vállamról, máris szebb lenne. Ha nem az egész ház-udvra-ügy lenne a nyakamba.
Rohadt világ, ezek a gyerekek nem ebbe születtek. 1 éve történt valami, ami lelökött minket a szakadék szélire.
Szóval nagyon megértelek, még ha segíteni nem is tudtam.
válasza: válasza:SZia! Őszintén átérzem a helyzetedet. Nálunk "csak" két kicsi van, de ugyanez megy, mint nálatok. 3,5 éves a nagy, 2 a kicsi, fiúk mindketten. Egész nap ordítoznak, kiabálnak, máshogy nem tudnak kommunikálni, és mindenen veszekednek. Az őrületbe kergetnek, és már nem csak engem, hanem a szomszédokat is (panelba lakunk). És ez egyre rosszabb csak, nem tudok velük mit kezdeni. Amint a férjem hazaér, addigra ugyanaz megy mint nálatok. Én próbálok minél többször sétálni menni velük, játszótérre, ahol legalább nem a szomszédok fülébe visítanak. Bár ilyenkor a játszón "égek", amiért ilyen fiaim vannak. Egyszerűen nem tudnak csendben lenni, játszani, csak egymást szekálni. Úgy érzem, nagyon elrontottam valamit, mert egyszerűen nem tudok hatni rájuk, nem figyelnek rénk (a férjemre sem hallgat egyik sem). Őszintén, én a szeptembert várom de nagyon. Akkor kezdi az ovit a nagy, a bölcsit a kicsi. Tudom nehéz lesz mindkettőt egyszerre beszoktatni, de már alig várom, hogy ne itthon legyenek.
Sajnálom, hogy nem tudok érdemben segíteni neked, de teljesen átérzem a helyzetedet!
válasza: válasza: válasza:Húú, ezt végigolvasva előttem van a kép, amit néha látok a szuperdadában. Ajánlom figyelmedbe a műsort, nagyon hasznos dolgokat lehet belőle tanulni.
Szerintem alapvetően az a baj, hogy hagysz mindent rájuk, egész napot magadon kívül vagy, ideges vagy, és ezt érzik ők is, nem igazán tudják mit csináljanak, hol a helyük, mi a feladatuk.
Ki kell alakítani valami napirend félét, amiben minden gyereknek van valami feladata, és ahhoz tartani magad.
Pl öltözésnél a 4,5 éves már nagy ahhoz, hogy neki kell segíteni a középsőt. Az enyémek 4 és 1,5 évesek, reggel ébredés mese nézés, így ha bárki kel fel hamarabb nem lármázza fel a másikat, ez és a délutáni ébredés a két időpont mikor lehet mesét nézni.
Gondolom a nagy már ovis, reggelinél lehet ő a napos. A lányom imádja, hogy ő is feladatot kap minden étkezésnél. Van egy köténykéje és ő hozza viszi a tányérokat az asztalhoz. Van egy külön kis asztaluk aminél esznek, ott lehet maszatolni, az enyém még kicsi nem szólok érte, azt könnyű takarítani, had maszatoljanak, utána letörlöm és kész.
Gondold végig, hogy mit szeretnek együtt csinálni, legózni, konyhából előszedett edényekben főzőcskéset játszani. ha elszabadul a pokol állj a sarkadra büntesd meg őket és miután nyugalom van lehet játékot elővenni. Ha falra akarnak rajzolni, ne magadon kívül kiabálj, hogy nem szabad, hanem őrizd meg a hidegvéred és tegyél elé egy papírt ceruzát, hogy drágám ide rajzolj nem a falra. Próbáld elkerülni azt hogy mindenre nemet mondasz. Igyekezz minél kevesebbszer kimondani ezt a szót, mert ha egész nap ezt hallják, már nem is érdekli őket, hisz úgy sem teszel semmit, csak azt mondod hogy nem és sír ideg vagy. Ha valamire azt mondod hogy nem, és annak ellenére is művelik, akkor bünti, és nem szabad feladni egy nap után. Hosszú folyamat, hetekig tart mire tudatosul a gyerekben hogy igen is Te vagy a főnök. Tapasztalat nekem a nagy vot ördög, nagyon rácba kellett szednem őt is és magamat is, mert nálunk is pokol volt, most már nagyon ügyes és csak félördög. :))
Tarts ki, nagyon nehéz, de megéri. Hidd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!