Mi van akkor ha senki sem segít, csak szörnyűlködik? Félek ártani fogok már a gyerekeknek így rossz életük van velem.
3 kicsi gyerekünk van, nem így terveztük. Nincsenek nagyszülők. A férjem az utóbbi években épp hogy egyre többet kell dolgozzon mert anyagilag úgy jövünk ki egyáltalán. A gyerekek egész nap egymást nyúzzák, egyszerűen akármit csinálok, csak bajt okoznak, semmi se válik be, fél percenként büntethetném meg őket valamiért így van amit már rájuk hagyok. 4.5 és 2.5 évesek 8 hónapos a kicsi.
A középső folyton bántja a kicsit, a legnagyobb mindenféle butaságba hajszolja a középsőt. Minden nap gyomoridegem van. Példák: reggel 6kor kelnek akármit csinálok, nem alszanak tovább. Bemennek felverik a legkisebbet is a szobájában, aztán elkezdenek szétpakolni így nekem egyből ott kell lennem. Felöltöztetem, megetetem őket, közben kiborítanak ezt azt akkor takarítok. A kicsi a földön mászik közben a középső durván ellökdösi. Ha végre békén hagyja akkor összekészülünk boltba, közben többször nem bírnak az út szélén maradnim egy ideg vagyok a boltig meg vissza hogy mikor üti el őket valami (nincs járda) boltban is csak azt értik meg ha durván szólok rájuk, egyébként szaladgálnak, szétpakolnak.
Aztán hazaérünk amíg nincs olyan durva nap,kint játszanak de akkor is fél percenként azt hallom hogy ordít valamelyik amíg én az ételt felrakom. Bejönni hol egyik nem akar hol másik.
Ebédnél egyik kitalálja hogy neki az nem kell az az étel, nincs más (ebbe már nem megyek bele hogy 2-3 félét elérakok hátha eszik). Szétkenik az étel egy részét nem szándékosan de nem hagyják hogy segítsek az evésben.
Aztán meseolvasás, alvás a középső még alszik is de a kicsi sokszor eddigre ébred a nagyobb meg egyáltalán nem alszik. Azt már elértem hogy legalább az ágyában játsszon 1 órácskát. Azidő alatt megpróbálom eltakarítani a romokat amiket hagytak, bekapok vmi kaját mert enni semmi időm és energiám eddig.
A nagyobb nem jár oviba és csak szept megy legközelebb, addig hazaküldték, mondván hogy én itthon vagyok.
Délután minden kezdődik előről pedig próbálom lekötni, foglalkoztatni őket, már próbáltam hogy szétválasztom őket hogy ne egész nap az ordítást hallgassam ( elveszik egymástól a dolgokat) egyik elkezd játszani valamivel a másik megy oda és tépi ki a kezéből.
A férjem este hazaér fáradtan akkor ráugranak a kölkök, birkóznak de bevadulnak hamar na akkor meg azért van sírás. És ez megy estig.
Már volt hogy megütöttem őket amikor látom a szándékos rombolást pl.a nagyobbam tudja jól hogy nem szabad vmit de rámnéz és lesi nézem e és csakazértis összefirkálja a falat, letépi a függönyt vagy ilyesmi. Nem vagyok büszke magamra sőt azt érzem én ezt nem fogom bírni egész nyáron. Próbáltam szólni a védőnőnek, hogy segítsen valami segítőt találni vagy nem mehetne e mégis oviba a legnagyobb.De mondta hogy hát ő sajnos ezzel nem tud mit csinálni mert túlterhelt az ovi és hogy hát igen, nem könnyű 3 kicsi gyerekkel...ezzel a mondattal hagyott itt. 20 kilót fogytam mióta megvan a legkisebb, hullik a hajam, egyszerűen le vagyok robbanva. A férjem nem tud mit mondani csak hogy bírjam ki valahogy ezt az időt ő dolgozik hogy meglegyen így nagyjából minden, hétvégén is sokszor dolgozik. Ha nem, akkor persze próbál segíteni de az édeskevés.
A háziorvosnál is jártam a fogyás miatt meg amúgy is kérdeztem vmi segítség után. De ő is csak szörnyűlködni tudott hogy hát igen 3 gyerek nem sétagalopp. És ennyi.
Pszichológus (sztk) hónapokra előre tudott csak időpontot adni voltam nála is sokat nem segített és x hónap múlva mehetnék újra. Fizetősre nincs pénzem heti 6-7 ezer ft.
Már ott tartok hogy haragszok a gyerekeimre. És elegem van de nagyon. Közben tudom hogy ők nem tehetnek semmiről nyilván. Félek hogy betelik a pohár és vmi rosszat csinálok.Valamelyik nap rácsaptam a középsőm fenekére nagyon sírt (kicsit erősebbre sikerült mint akartam mert elfelejtettem hogy már nincs pelusa) és akkor én is leültem és kitört belőlem vmi zokogó görcs amitől persze megint csak megijedt mindhárom. Nem akarok így élni.
válasza:Nem olvastam vegig a valaszokat, de a baratnom jut rolad eszembe. 3 kisgyerek harminc evesen, a kimerultsegtol alkoholista lett.
Amikor meg kerdeztem, hogy miert nem szed gyogyszert (felt hogy negyedjere is teherbe esik), azt mondta, hogy a sovanyakon 2 kilo hizas is meglatszik es o nem akar kover lenni.
Egyebkent a kimerultsege mindig a gyerekein csattan
válasza:Hát elolvasva a soraidat, egyre jobban érzem, hogy mekkora mákom van. Nálunk 5 gyerek van, 3-an voltak egyszerre kicsik, most meg egy 3 és egy 1 évessel vagyok itthon.
Azért írom a mákot, mert ha megerőltetném magam, talán össze tudnám számolni, hogy hány olyan napom volt összesen, mint amilyenek most a Te napjaid.
Szóval saját tapasztalatom nem sok van. Viszont civilként nehéz helyzetű családoknak, gyerekeknek próbálok segíteni a saját környezetemben, így azért sok mindent láttam már, sok problémára kerestünk együtt megoldást.
Leírom neked, én mit tennék a helyedben.
Tudom, hogy fontos a pénz, de kérd meg apát, hogy egyetlen napra maradjon otthon hétköznap. Te pedig kerekedj fel, indulj el sétálni, menj ki a strandra, heveréssz a park füvén, ami jól esik. Néhány óra alatt lehiggadsz annyira, hogy józanul át tudd gondolni, mi az amit máshogy kellene csinálnod, mi az, ami nem éri meg, hogy mérgelődj rajta, és mi az, amiben feltétlenül segítségre van szükséged. Mindezt érdemes papírra vetni, mert ha visszakerülsz a verklibe, a fele sem fog eszedbe jutni.
Gondolj arra, hogy muszáj változtatnod, mert ha így marad, annak te is, a párod is, a gyerekeitek is meg fogjátok inni a levét. És éppen ezért nem szégyen segítséget kérni.
Ha ezzel megvagy, gondold át, honnan tudsz segítséget kérni. Azt például tudnod kell, hogy az ovi pusztán kérheti, hogy nyáron ne vidd a gyereket, de nem kötelezhet rá. Érdemes nyíltan beszélni az óvónővel, és kitartani amellett, amit elhatároztál. Kérhetsz segítséget a védőnőtől is. Nem utalgatva, hanem konkrétan. Sok városban vannak önkéntesek, pótnagymamát is lehet találni, de róluk leginkább a védőnő vagy a gyermekjólétis tud infót adni. Tehát írd le, mire van szükséged. Arra, hogy valaki segítsen egy kicsit a háztartásban? Arra, hogy kicsit lekössék a gyerekeket, amíg te otthon elvégzed a dolgodat? Arra, hogy vigyázzanak rájuk hetente egyszer pár órát, amíg kicsit kikapcsolódsz? Ahhoz segítséget tudj kérni, pontosan kell tudnod, mi az, ami tényleg segítene neked. És kérj bátran, akár a Jegyzőtől is, mert senkinek sem érdeke, hogy belerokkanj a helyzetbe.
Aztán ha a nap végén hazamentél, beszéld át ezeket a férjeddel, és másnap késlekedés nélkül vágj bele a megvalósításukba.
Én nem hiszek sem a verés, sem a büntetés erejében. Nagyobb gyereknél a megvonás már oké, de a tiéd még nincs 5 éves.
Először neked kell rendet tenned magadban, segítséget kérned, aztán szép lassan átformálni, élhetőbbé tenni az életeteket.
Nem könnyű feladat, de nagyon sok erőt kívánok hozzá. Meglátod, sikerülni fog, csak akarni kell!
Ez egy kisváros itt mindenki tud mindenkiről mindent. És aztán megy a pletyka. Gyakorlatilag mindennek el lennék mondva ha ennyire "kérném" a segítséget, állandóra belekerülök ebbe a kategóriába: a nő aki nem bír a gyerekeivel...
Keresik bennem a hibát, szörnyülködnek, borzadoznak hogy jaj szegény én meg szegény gyerekek, ha a gyerekeim véletlen csak "átlagosan" rosszalkodnak, már azt emeli ki mindenki hogy lám lám látszik hogy nem bírok velük. Szégyellem és ciki és nem akarom lépten nyomon ezt érezni akármerre megyünk vagy más anyukákkal beszélgetve hogy elemezgetnek, elkerülnek stb.
Ez egy nagyon kicsi település elvágom magam ezzel végleg.
Egyébként amit mondasz jó ötlet mert tényleg a saját gondolatomat nem hallom a gyerekek mellett/között.
válasza:Figyelj, amíg az számít, hogy ciki, meg mit szólnak az emberek, addig minden maradni fog a régiben. Ingerült vagy, fáradt, ezt kivetíted a gyerekekre, ettől rosszalkodnak, te meg még inkább kikészülsz, stb...
Az emberek így is tudják, hogy gond van nálatok. Légy erős és bátor, lépj egy nagyot. Akkor talán úgy gondolnak rád, hogy legalább léptél valamit.
Persze lesz olyan, aki lenéz emiatt, de neked fontosabb az Ő véleménye, mint a saját életed és a gyerekeid sorsa?
Gondold át ezt egy kicsit. Mindig van kiút, csak meg kell találni.
válasza: válasza:Sókristály nagyon jókat ír, és pont az jutott eszembe, hogy az a, ki ennyire írja a "DE" kommneteket, az magától is tart meg a környezet véleményétől!!
Kérdező! És akkor mi van, ha a 2 szomszéddal arrébb lakó Julcsi néni is megtudja, hogy ez van? Persze, majd mondják a hátad mögött, h "kellett nekije a segítség, mert..."; de ne félj, annak idején 2-3 generáció is együtt lakott, és a nagyobbak lekötötték a kisebbek felesleges energiáit...pl. egy 8 gyermekes családba hogy ugrált volna az anyuka 8felé??? /merthát kérem ő is megszülte, akkor nevelje, nem?:)/
Ez már a 21. század és ha máshogy nem megy, kell a segítség. Lehet, a védőnő továbbírányít pl. a nagyobb városba és onnan jön segítség, mondjuk egy pótnagymama..... de a többit le kell kakilni, h ki mit hogy merre.... Bárhogy is, de kellene neked egy kis "gőzkieresztés", igaza van Sókristálynak!
válasza:Kedves kérdező,
tényleg ne azzal foglalkozz hogy mások mit fognak gondolni rólad.Inkább azzal foglalkozz hogy legalább próbálsz segítséget kérni.Mert már az is egy első lépés hogy megláttad a problémát.Magyar mentalitás mindig is ilyen volt sajnos.Rosszindulatú,de azért szerencsére vannak már változások.Nézz utána a lehetőségeknek,mint olvastad vannak olyan lehetőségek amik megkönnyítenék a minden napod.Kitartás,és még egyszer:Ne légy büszke segítséget kérni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!