Mit gondoltok? Nem gondoljátok jobb lenne ha mindenki kicsit visszafogná magát?

Én meg azt nem értem miért szórakozni jönnek ide az unatkozó anyukák, és miért reklamálnak, ha valaki századjára teszi fel ugyanazt a kérdést.

Ez nem azért van, hogy az unatkozók örömre leljenek, hanem hogy mindenki feltegye a kérdéseit, akár százszor egy nap ugyanazt.

Kedves előző, pont ezért írhat ide a kérdező is.

Tökéletesen egyetértek egyébként veled. Idegesítő, ez van, sok az önigazoló anyuka. :)

Hát igen érdekes a téma felvetésed. Nem is nagyon kell messzire menni ez ügyben, hiszen nagyon sok nagymam is úgy gondolja, hogy az a jó amit annak idején ő csinált. Pedig lrehet nem mindenben van igaza.

Igen ez egy közösségi oldal és sajnos nem lehet kivédeni ezeket a hozzászólásokat. Csak annyit lehet csinálni, hogy mérlegeli az ember és ami hasznos és úgy gondolja, hogy lehetne alkalmazni az ő életében is azt megjegyzi a többinél az egyik fülén be a másikon ki.

Jobb lenne ha kicsit jobban odafigyelne az ember a mondókájára de nem egyszer jártam úgy más fórumon, hogy amit én flegma hangnemnek véltem az nem is volt az csak ugye írásban teljesen másként hat a mondanivaló.

Épp egy mai kérdés miatt jutott eszembe pont ez!

Tök mindegy mit is csinál valaki, hogyan nevel, milyenek az elvei és nevelési módszere, ha nem hisz magában vagy ha kérdése merül fel, akkor rögtön kamu kérdésnek nézik, rögtön elhordják az anyukát, rögtön ellenségesek vele. Pedig nem egy anyuka van, aki kételkedik saját magában, éppen az olyan beszólások miatt, amiben semmi segítő szándék nincs, hanem csak támadás!

De szerintem ez a net átka, itt személytelenül tök egyszerű ítélkezni, kételkedni, alázni.

S aki leginkább ócsárol, az nem jön ide elolvasni a kérdésedet kérdező és a válaszokat sem szemezgeti át, vagy ha el is olvassa, akkor sem ismeri fel önmagát, mert nem lát túl az orránál.

Most már csak azt remélem, hogy annak az anyukának, akinek tényleg segítségre van szüksége, az nem veszít még jobban az önbizalmából a sok bántó beszólás miatt.

Soha nem volt bennem amúgy annyi kétely, mint azután ha elolvasok itt egy pár kérdést...de már rájöttem pont úgy vagyok jó, ahogy vagyok. :)

Remélem erre más is rájön! Bár akkor egy beképzelt dögnek fogják nézni... :) De ennyi baj legyen. :)

Valahogy úgy érzem, hog ez a típus, akit leírt a kérdező, az a kategória, aki tényleg leugat mindenkit, és csak ő a jó. Na de miért is? Talán pont amiatt, hogy ennyire rá vannak kattanva a témára, hogy ők a nap 24órájában tökéletes anyukák, egyátalán nem nők, feleségek, csak anyukák. Be vannak savanyodva, és ha valaki másképp csinálja, lazább anyuka, az akkor már rossz, és el kell ítélni. De nem azért, amit csinál, hanem amiért a tökéletes anyuci ezt nem teheti..

Én inkább sajnálom az ilyen anyukákat, holott nagyon szívesen megmondanám nekik a magamét.

Annak a gyereknek milyen élete lesz, akit 3éves koráig burokban nevelnek, szoptatják, magukkal altatják, és az anyuka az egyedüli társaság neki?

Mert az szép és jó, hogy az anya nem hagyja egy vadidegenre a gyereket, de attól még a feljlődéséhez hozzá tartozik, hogy más emberekkel is megfelelő kapcsolatot létesíthessen pl. nagyszülőkkel.

Aztán a legszebb pedig az egészben, hogy midjárt jön is egy ilyen anyuka, aki szítani fogja a vitát, és leponozgatni mindenkit, mert elmondta a véleményét.

De nem tudunk ellene mit tenni. Mindig voltak ilyenek, és lesznek is.

Én a magam részéről büszke vagyok rá, hogy nem vagyok a nap 24órájában tökéletes anyuka, mert én hibázni is szoktam velük ellentétben, de tanulok belőlük.

Szia!

Pont ma írtam le egy kérdésnél, hogy mennyit ártanak az ilyen válaszok ezen az oldalon.

Szülészeti klinikán vagyok pszichológus, egyre több posztnatális depresszióval találkozom. Természetesen ennek sok oka van, mégis, a saját praxisomban a legnagyobb rizikótényezőnek azt a tendenciát látom, mely szerint ma, amennyiben egy nő anya lesz, fel kell oldódnia ebben a szerepben. Nem akarhat szabadidőt, nem akarhat gyermek nélkül pár óra kikapcsolni, nem akarhat fodrászhoz menni, kettesben egy-két napot valahol eltölteni a férjével, nem hagyhatja nagyszülőkre a gyermekét egészen sokáig, a többi elvről nem is beszélve (szülésélményektől a szoptatáson át a hozzátáplálásig). Ezek az anyukák kőkemény elvek, platformok szerint élnek, nevelnek, léteznek, önfeláldoznak, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy az ő gyermekeik a legkiegyensúlyozottabbak.

Kevés nő van, akit az anyaság ténye egy életre, tökéletesen, maradéktalanul boldoggá tesz, és nem kell neki többé más örömforrás. A legtöbb, itt így válaszoló anyuka sem ilyen, pusztán nyomja őket a morál, az új trend, hogy anyukaként minden más szerepből szublimáljanak. Ettől aztán frusztráltak, fórumokra mennek, névtelenül, ahol az önigazolást mások számára is bántóan hajszolják. Persze, van kivétel, az (nem pejoratív!!!) "ősanya" típus, akinek valóban az életcélja az anyaság. Ő azonban nem ír ide, nincs szüksége arra, hogy az érzése szerint helyes életstílusról bárkit is meggyőzzön.

Egy anyának nem pusztán azért kell nőnek, feleségnek, szuverén, önálló identitásnak maradnia, mert fontos az ő pszichéje, az ő élete is a gyermek mellett (persze ezért is), hanem azért mert pont a gyereknek a legfontosabb az, hogy minél többféle szerepváltozatban állhasson előtte mintaként a szülő, az édesanya.

Szenzitívnek kell maradni, tudni, hogy milyen módon szeretnék ÉN nevelni (nem tankönyvből, nem olvasmányokból, érzésből, magamra is vigyázva).

Személyesen is érintett vagyok egyébként, mennyi, de mennyi alkalommal hordtak el itt mindenfélének azért, mert én tudatosan hagyom a babánkat a nagyijával, fordítok időt magamra is, és a férjemre is (nem csak amolyan elkapott fél órákat, hanem heti egy egész délutánt), és bizony ha van lehetőség, el is utazunk egy-két napra néha. Tudom, hogy milyen szükségleteim/szükségleteink vannak, ezeket óvjuk, mert kiegyensúlyozott szeretnék maradni, és így állni a lányom előtt. Nőként és feleségként is.

Mondanom sem kell, mindketten imádjuk a Manót ettől... :))

És mindig le is fogom írni a "Hagyhatom-e egy órára a nagyival a 3 hós babámat?" "Ünnepeljünk-e a férjemmel hétvégén a házassági évfordulókon?" stb. típusú kérdéseknél, hogy én bizony nem szégyellek néha pihenni, néha barátnőkkel találkozni, és emellett élvezni a gyermeknevelés minden pillanatát. Mert tudom, látom, hogy hány nő betegszik bele feleslegesen a teljesen irreális, és néha szürreális szuperanyu trendbe...