Csak én találok örömöt 2 gyermekem nevelésében?

Szerintem aki jól érzi magát a bőrében, az nem tesz fel ilyen irányú kérdéseket, és nem is "üvölti le" mások fejét. Ezért tűnik úgy, mintha csak frusztráltakból állna a világ. :o)

Én is rengeteg örömöt találok két gyermekem nevelésében....

én is jelen :)

-Mindenki örömöt talál a gyereke nevelésében, de az is természetes, hogy néha kivagyunk. Azért nem lehet például vigyorogva végigcsinálni, hogy séta közben minden harapós kutyához be akar nyúlni és ha nem engedem már hiszti van, nagyon lefáradok ettől például és szerintem ilyen dolgok mindenkinél előfordulnak és talán akkor panaszkodnak itt egy kicsit.

én imádom a két gyermekemet és igyekszem sokat foglalkozni velük. De mégis érzem, hogy valami hiányzik az életemből. Szakmai sikerélményre vágyom, és most, hogy ez nincs és nem is tudom, merre induljak tovább (az előző munkahelyemre nem akarok visszamenni), nagyon letört, kedvetlen időmet élem. Megpróbálom kizárni ezt a gondolatot a szívemből, de nagyon vacak érzés, hogy azért vállaltam egymás után a két gyereket, hogy ne kelljen visszamenni dolgozni, most pedig, 6 hónappal a 2. születése után nem tudok magammal mit kezdeni, hiányzik valamiféle munka, szakmai felelősség. Ha ezt félre tudom tenni, akkor sikerül azon járjon a fejem, hogy hogyan fejlesszem, tanítgassam a gyerekeket, de most per pillanat nem megy.

ez érdekes kérdező,amikor én leírtam pár kérdésbe hogy nem volt könnyű és most is vannak nehezebb időszakok meg ilyesmi akkor lehordtak a sárga földig,hogy minek szültem ha nem vagyok a gyerekkel 24 órát,nem ugrálok neki mint a nikkel bolha,és ha elmegyek valahova nélküle,és hogy nem elégít ki az hogy vele foglalkozom hanem más dolgokat is csinálok mellette,és mégis miért van különszobában és stb