Cikivé kezd válni, hogy a két gyermekem egyáltalán nem hasonlít egymásra. Voltál ilyen helyzetben?

jaaj nálunk is ez megy a játszin,őszintén szólva ha a gyerek nem szeretne ennyire hintázni,én ott se lennék...az embernek ott csak leszívják az agyát..borzasztó,hogy folyton az megy ki hány kiló,ki kivel van...jaaaj..

Ne foglalkozz vele,imádjátok egymást.. kész...

Mi négyen vagyunk testvérek, lányok. Senki nem hinné el rólunk, hogy testvérek vagyunk annyira nem hasonlítunk egymásra :-D

A férjeméknél dettó : ők hárman vannak fiúk, az első szőke + barna szemű, a második barna hajú + kék szemű ( ő a férjem :-D), a harmadiknak meg szintén ez a kreol összeállítás, mint nálatok.

Sőt az én két gyerekem sem hasonlít egymásra, de a nagylányom pont úgy néz ki mint a legidősebb nővérem kislánykorában, a pici, meg tiszta anyósom :-D, csak a szeme színét örökölte tőlem.

Szia.

Van egy film," élet az anyaméhben-ikrek" és ott mutattak be egy olyan ikerpárt :az egyik baba mindenben világos tónusú volt a másik,mindenben sötét.Vagyis albínó kontra néger.És IKREK!Szóval ezek után én már nem szoktam csodálkozni az eltéréseken.Az emberek meg azt gondolnak,amit akarnak ne törődj vele.Nem szaladgálhatsz úgy az utcán,hogy lobogtatod az apasági tesztet!

Nekem viszont a második gyermekem más apától van,mint az első,mégis kiköpött egyformák,csak a nózijuk más formájú.De,ha nem így lenne sem érdekelne.Az számít,hogy a férjem(első gyermekem apukája)elfogadja és imádja a másik gyerkőcöt is,mert régóta ismét egymásra találtunk.:)Apjaként szereti és neveli.:)

Jaj ez milyen rossz...egyébként nekem is van egy házaspár ismerősöm ahol a gyerekek közül a 2 kicsi totál sötét bőrű sötét hajú szemű de nem kicsit. És anyuka és apuka is teljesen fehér bőrű még csak a hajuk se sötét. Nagyon rossz mert folyamatosan azt kapja a nőci hogy biztos az előző pasitól vannak a gyerekek ( de a kicsi az még csak másfél szóval igen gyorsan találta volna ezt a második férjet ha így lenne szóval még emiatt is így néznek rá).

Egyébként ez egy nagy butaság az egész egymásra hasonlítósdi, nálunk az összes gyerek rám hasonlít, a férjemre csak apró részleteikben ( deréktól lefelé :DD, meg a lábujjuk, fülük szóval ilyen kicsi dolgokban) na mi meg viccelődve mindig megkapjuk hogy biztos nem a férjem az apa. Na nekem ez tök rosszul esik, még ha poén is akar lenni.

Nem is poénkodok ilyesmivel sose.

Nem kell ezzel az egésszel foglalkozni valahogy az emberek egy részének nincs más dolga mint folyton a más dolgával foglalkozni (egyébként szerintem azért hogy addig se kelljen magukkal foglalkozni, magukba nézni és fejlődni esetleg).

Én is gyakran megkapom a poénkodást, hogy vajon kitől van a gyerekem, mert totál rám hasonlít (szőke haj, világos bőr, és az alkata, fejformája, arca is), én ezen csak nevetek :) A férjem fekete hajú, barna szemű, nyáron nagyon le tud barnulni.

Még érdekesebb az egyik barátnőm családja: ő és a férje barna hajúak, zöld szeműek, a kislányuk pedig vakító kék szemű, szőke hajú. De ha valaki már látta az apa gyerekkori képeit, rögtön észreveszi, hogy pont úgy néz ki a kislány, mint az apja piciként.

Én is úgy gondolom, hogy az idegenek azt gondolnak, amit akarnak, az ismerősök pedig úgyis tudják, mi a helyzet.