Csak én vagyok így? Nem bírom!

Sok jó ötletet kaptál, így csak ismételni tudok: gyerekek napirendre szoktatása, kevesebb házimunka, több kikapcsolódás. De ezeknek alap dolognak kéne lennie.

A férjed pedig egyáltalán nem dolgozik olyan sokat, hogy ne tudjon besegíteni semmibe! Ha csak 10-re megy dolgozni, akkor reggel tud egy kicsit segíteni a gyerekek körül és te addig nyugodtan végezheted a dolgodat. Néha már az is kikapcsolódás tud lenni :) Vagy addig menj el te vásárolni. Délután ugyanígy. Minden nap van valami elintéznivalója munka után? Vásárolni elég lenne max. 1-2x hetente, a többi dolog micsoda, ami miatt nem tud munka után hazamenni?

Az altatási problémákhoz és az éjszakai ébredésekhez nem tudok más tanácsot adni, mint hogy hagyni kell egyedül elaludni a gyerekeket. És ez nem egyenlő azzal, hogy hagyjuk sírni őket! Tudom miről beszélek, mert 2 fiam van, akik pár hetes koruktól egyedül alszanak el nappal és éjszaka is (persze időnként besztrájkolnak, de akkor is elég, ha melléjük fekszem és kész, nem kell ringatni, simogatni stb).

Hidd el, nem érdemes mártírkodni, legfőképpen a gyerekek miatt!

Fel kéne fogni, hogy vannak rosszabbul és jobban alvó gyerekek! Az én 2 évesem sem alszik jó, többször ébred éjjel (nem mindig, időszakai vannak), de ettől még más dolgokban önálló: szépen, tisztán eszik kanállal, próbálgatja a bilizést, egyedül mászókázik, csúszdázik, futóbiciklit hajt. Éjjel viszont olykor felébred.

Minket a szüleink hagytak csecsemőként sírni, ezt ma divatosan "aludni tanítás"-nak hívják, ettől még nem lettünk jobb alvók, az öcsém ovisan még simán minden éjjel rendezte a cirkuszt (szomjas vagyok, pisilnem kell, leesett a plüssmacim, nem vagyok álmos, soroljam?). Én magam 27 éves vagyok, mégsem alszom végig akkor sem az éjjelt, ha a gyerekek véletlenül hagynának. Csak már felnőtt vagyok, megoldom egyedül. De itt egy 2 évesről van szó!