Hogy segíthetnék a barátnőmnek?

Hívd fel te mindenképpen.Én csak annyit mondanék,hogy hallottam mi történt,nagyon sajnálom,és nem tudom tehetnék e valamit,de ha bármire szükséges van csak szóljon.

Ez nem tolakodó,nem kell rá semmit sem mondania,de tudja,hogy mellette vagy!

Sajnálom a barátnődet, én is hasonló cipőben jártam 5 éve. 20 hetes ikreket veszítettem el, bár ők már akkor nem éltek a pocakomban.

Sajnos nem tudsz tenni semmit, csak felhívhatod és elmondod hogy ha szüksége van rád, akkor számíthat a barátnőjére. Ne várj kitörő lelkesedést és ne firtasd hogy mi is történt. Most neki kell ezzel elsősorban megbirkóznia és sajnos egyedül. Ha úgy érzi hogy beszélne róla, úgyis keresni fog. Te csak várj türelemmel.

Szerintem is, mondd meg Neki, hogy számíthat rád, ez nem tolakodó. Nagyon sajnálom én is! El sem tudom képzelni, milyen szörnyű érzés lehet ez.

Nekem a sógornőmmel volt ugyanez, hogy meg kellett szülnie így félidő környékén, mert beteg volt a baba. Mi meg 2 hónap múlva bejelentettük, hogy terhes vagyok. Közben ő is újra terhes lett, de 2 hónaposan elvetélt. Nyilván nehéz volt neki, de nem beszélt róla soha, ezért én meg nem faggattam. Ha kérdezett a terhesség alatt, válaszoltam, hogy mi van. Viszont az agyamra ment, mert közben ő okoskodott és riogatott volna engem mindenfélével, még jó hogy képben voltam a dolgokkal, nem figyeltem rá, és inkább nem szóltam semmit. Már 12 hetes a Kisfiam, de csak nézi, semmit nem tud a babákról, de olyanokat tud szólni, hogy a Párom is csak néz, hogy már megint mit mond (pl. néha kijönnek a babán a tejpöttyök, erre azt kérdi, hogy akkor inkább nem-e mást kéne neki adni szopás helyett). Tudom, nehéz lehet neki, ezért inkább nem szólok semmit még most sem.

Bocsi az off-ért, csak kijött belőlem.