Következetesen nevelitek a babát a helyes étkezésre, étkezési kultúrát alakítotok-e ki?
Fucsa kérdés, de elgondolkodtató, egy kis pszichológia. Én pl világ életémben szenvedtem a fogyókúráktól, meg a túlzott evészetektől. Nálunk az étkezés fontos, kiemelkedő, túlzottan hangsúlyos. Gyermekkoromban akkor voltak a szülők elégedettek, ha degeszre ettem magam otthon, maminál, volt sok nasi, nagy családi rokoni zabálások. Chips, csoki, fűszerek és ízek nagyban befolyásolták a hangulatomat. Sajnos nem sikerült kigyógyulni ebből. Leülni egy nagy tányér ízlésesen elkészített, ízekben gazdag kaja mellé a nap fénypontja. Nem vagyok dagi, de nádszál sem egyébként.
Értitek mire gondolok, ugye? Sokkal egészségesebbnek tartom ha az étkezés csak egy létfenntartó tevékenység, nem élsődleges élvezet.
Babám most kezdett el eszegetni. Elagyalgattam rajta, hogy a nasik /kiflivég, babakekeksz, akár gyümi/ mennyire egészségesek hosszútávon. Persze örül az ember, ha a babának jó az étvágya, de nem szeretném úgy nevelni, hogy a kaja és az ízek körül forogjon a világ. Egy básik baba a családban pl óránként képes nagyétkezást tartani, mikor ki ér haza leül vele enni és pozitív megerősítést kap. Másfél éves, akkora a pocija, mint egy hordó. Minden jöhet: csoki, szalonna, kolbász, pöri stb.
Mit gondoltok erről?
Köszi
Az én lányom is akármikor képes lenne enni/eszegetni.Viszont én próbálom betartani az étkezések idejét, pont azért hogy ha majd nagyobb lesz akkor tudja mikor van reggeli, mikor ebéd.Lehetőleg együtt a családdal, egy asztalnál.Sztem ez nagyon fontos, főleg ha már a gyerek oviba megy én meg dolgozni csak hétvégén lesz együtt a család és fontosnak tartom hogy együtt is együnk.Persze azért szoktam adni a lányomnak két étkezés között egy kis nasit(mondjuk nem renszeresen)de törekszem rá hogy ne a chips és a cola legyen majd a középpontban.
üdv 10 hós anyuka
Sosem voltam sovány, sőt az oviban a farsangon mindenki táncolt, én ültem és ettem. Ennek ellenére a gyerekkorom arról szólt, hogy egyek ezt, egyek azt, mert én soha nem eszek... arra nem emlékszem, hogy ténylegesen nem ettem volna, de soha nem éheztem és soha nem voltam sovány, sőt, mindig inkább molett voltam. Na meg a kaja után mindig ott volt a nasi az asztalon és ez vált természetessé.
Aztán az élet azt hozta, hogy diétáznom kellett és majd belepusztultam. Annyira megszoktam, hogy kaja után nasi van, hogy aludni alig tudtam nélküle. Aztán 3 hónap után megoszoktam, s akkor fogadtam meg, hogy a gyerekem nem így nevelem.
Lányom 1 éves, nagyon szépen mindent megeszik, de én sem szeretem a nasikat. Sajna anyósom és a mama mindig adnak neki valamit, ha kéri, ha nem. Mire néha észbe kapok, már 4 babakekszen van túl, és persze nem vacsorázik, éjjel meg felébred, hogy éhes.
Szóval nálam nincs nasi, reggeli van, ebéd, uszi meg vacsi. Azon kívül max 1-1 falat mást kaphat.
A könyvek is azt írják, hogy az evésért nem kell dícsérni a gyerket, az létfentartó funkció.
Babám 16 hónapos, nagyon nehéz, de próbálom tartani magam: külön főzök neki, nincs só, cukor, ízfokozó, nem adok neki bolti papit, pudingot, joghurtot. Hétvégenként már beleeszik a mi kajánkba is, de direkt úgy főzök, hogy megehesse (persze ebben van egy kis só és fűszer, de cukor nincs). Majd meglátod később, az lesz a nehéz, mikor bevásárolsz vele és követeli a nasit, ha már egyszer kapott. Ezért séta közben kiflit és banánt kap, esetleg egy-egy falat fagyi, de ez a maximum.
Otthon nincs nassolás. Én csak akkor eszem édességet, ha ő nem látja pl. mikor alszik. Egyébként is lehetetlenség úgy enni, hogy ő nem kap belőle, mert minden érdekli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!