Aki szereti a babáját, az hogy képes sírni hagyni? Pl. Babakocsiban, vagy alvás előtt otthon.

Tudjátok, mi az érdekes? Hogy oké, lehet, hogy a kérdés sem a legjobb stílusban van feltéve, de ha az lenne a kérdés, hogy "Ma egy órát sírt a babám, de meg kell tanulnia egyedül elaludni, ti mennyi ideig hagyjátok sírni?" - mindenki azt felelte volna, hogy sírni ne hagyd... Szóval furi.

Üdv: egy sírni soha nem hagyó anyuka

19esnek: sok sikert a könyvből neveléshez. :)

imádom mikor idegen magyarázza az ellenkezőjét annak, amit állítok. 4 gyerek után én tudom jobban. bocs.

mindegyik jól alszik, pedig egyiket sem hagytam sírni.

nem érdekelnek mit írnak a szakkönyvek, a saját gyerekeimet én ismerem a legjobban, nem te vagy a könyvek.

Kedves 22. a te gyerekeidet te ismered jobban, mint ahogy mindenki a magáét.

Úgyhogy ezzel nem sok okosságot írtál.

Na, tudjátok mit?

Mindenkinek, aki lepontozott, azt kívánom, hogy legyen egy olyan estéje, mint nekünk volt tegnap, mégpedig úgy, hogy közben a következő gyerek ott feszít az anyuka hasában! Komolyan kívánom, hogy éljétek át!

Üdv!

Látom baj, ha valaki nem hagyja sírni a babáját. A sok okos már neki is támad.

Nem érdekel kinek milyen estéje vagy éjszakája volt, én akkor sem hagytam sírni egyik gyerekem sem. Próbáljátok megemészteni.

Mennyi ész kell ahhoz, hogy a sok okos észrevegye, hogy én csak azt írtam le, hogy én nem hagytam és nem hagyom sírni a gyerekeim?

Nem én önigazoltam, hanem az, aki emiatt már tette az epés megjegyzést, és próbálta megmagyarázni, hogy rosszul tettem.

Én nem kifejezetten neked írtam, de kifejtem, mire gondoltam.

Ma mindenben táborok, elvek, és ellentáborok, kontrázók vannak. A gyermeknevelésben is. Mindenki tanulja, hogy hogyan jó anyának lenni, hordoz, 3 éves korig szoptat, kőkemény elvek alapján nevel, mozgásfejlődést figyel megszakadásig, okosít, képességfejleszt, WHO ajánlásokat és gyermeklélektani szakirodalmat forgat, és minden sírásnál azonnal ringat. Majd gyakorikérdéseken a lepontozáson, a felpontozáson, más nevelési stílusán vekeng.

Pszichológus vagyok: tudjátok hányszor jönnek hozzám úgy anyukák, hogy ó itt vagyunk, mert ez és ez a panasz, ez és ez nem megy jól, de nem miattam, mert én olvastam a Ranschburg könyvet, sőt a videót is láttam, amiben azt mondja, hogy mindig vegyük fel, mert antiszociális felnőtt lesz (bullshit, nem így van). Vagy a Suttogót is olvasta, vagy Isten tudja hány ezer könyvet még. És bizony neki elvei vannak, ő jó anya, nem úgy, mint ez meg az. És ő nem is akar megjelenni, itt a gyerek, kezeljem, aztán legyen valami, mert ez a mostani, na ez tarthatatlan.

Tudjátok, elvesztek a megérzős anyukák. Akik nem a hátukra kötött gyerekkel mászkáltak egész nap a lakásban, mert hogy folyton anyu közelségére van szüksége a babának, akik nem kaptak síró görcsöt, ha huszon x hónaposan el kellett választaniuk a babát, hanem tudták, hogy ez a gyermek csak ezért sír, máskor meg azért, mert unatkozik, utána azért mert éhes, és van, hogy jobban szeret nézelődni, mint ölben lenni.

Sablon anyuk sablon gyerekei lézengenek ma (igen nagy mintát látok, és nem véletlenül merem ezt leírni), akik hangzatos platformok mögött (jelen esetben hordozás, sírni hagyás, azonnal felkapás, kivárós taktika) nem veszik már figyelembe, hogy mi a gyermek igénye.

Mert igen, van gyermek, akinek folyton ölben jó - de van, akinek nem (!!!!). Van gyermek, aki sírva altatja magát, és ha folyton kikapják ilyenkor a kiságyból, szanaszét verik a REM szakaszát (!!!!). De van, aki nem sír, csak szemlélődve álomba szenderül.

És bizony van baba, aki nem szeret ölben lenni, aki utálja a hordozókendőt, aki más, mint a tankönyvi - mert ritkán olvassák ezeket a műveket.

Arra akarok célozni, hogy SOHA nincs egy jó út. Van anya, és van gyermek, szerencsés esetben van anyai megérzés is. Aki azt írja, hogy nem hagyja sírni a gyereket - hiszem, hogy azért teszi, mert érzi, az ő babájának ez a jó. A baj akkor kezdődik, amikor nem hisszük, hogy más babájának más a jó, és elkeseredve kezdjük a saját álláspontunkat lenyomkodni más torkán, majd feltételezzük, hogy ilyen ördögi tettre, a sírni hagyásra nem képes más, csak egy csecsemőgyilkos (elnézést a teátrális kifejezésért). Ez már butaság.

Az első válasz is az enyém. Nem értem, hogy milyen kérdés ez már megint, mert az ezredik ilyen egy napon.

Aki programozott császárral szül, az nem jó anya?

Aki nem szoptat 3 évig, az nem jó anya?

Aki tápszert ad a gyermekének, annak a gyereke a közelség hiánya miatt sérül?

Aki nem alszik a gyerekével, az nem szereti?

Aki sírni hagyja, az maga az ördög?

És csodálkozunk, hogy nő a posztnatális depressziósok száma, majd a sok császárra fogjuk (természetesen ez is rizikófaktor, mielőtt valaki leírja, tudom), csak nem vesszük észre, hogy milyen presszióval dolgozzák egymást fórumokon, játszótereken, és itt meg ott az életre-halálra menő tankönyv anyukák. Ez is ok.

A jó anya - valaki remekül írta - a szenzitív anya. Aki tudja, biztosan, kétséget kizáróan, hogy mire kell reagálni, és mire nem.

/Utóirat: a sírással altatás a babáknál olyannyira gyakori jelenség, hogy ennek a szakasznak a megszakítása neurológiai tünetekkel jár - a férjem orvosként már találkozott is ilyen esettel. Mi volt a hivatkozási alap? Az a sokat hivatkozott R. Jenő videó. :) Félt, hogy antiszociális lesz a baba, ha nem kapja fel. Pedig csak figyelni kellett volna, a tankönyv olvasgatás helyett./

Mindenki jót akar. De mindenki csak a saját gyerekéről tud beszámolni. Hinni, hogy ha más máshogy csinálja mint én, nem szereti a gyereket - ostobaság.

Kedves 29. Válaszoló!

Örülök, hogy pszichológusként ezt írtad.

Csak ennyi kéne: Hogy mindenki a gyerekét figyelje, ne okoskodjon mindenféle elvekre hivatkozva.

Tudjátok, én sem vagyok "sírni hagyó anyuka". De tegnap este nem volt más választásom, mert a gyerekemet nem tudtam elaltatni - sem cicivel, sem ringatással, semmivel. A vége pedig az lett, hogy a gyerek a kiságyban aludt el, igen, sírás, ordítás után.

Lehet, hogy jobban jártunk volna mindannyian, ha nem megyek be hozzá 15x, lehet, hogy sokkal hamarabb elaludt volna.

Ezért írtam, hogy senki ne legyen olyan magabiztos, a 14 hónap alatt nálunk is ez volt az első eset.