Sajnos már most látom, hogy elrontottam a gyereket! 7 hetes, és csak kézben nyomja! Mit csináljak, hogy ezen változtassunk?

Gabkának igaza van, nem hisztiznek még ilyenkor. Esetleg majd később... :)))

Vedd fel, rád van szüksége, és tapasztalgasd, hogy mikor mi az, amivel ki tudod elégíteni az igényeit. Így nagyon hamar rá fogsz jönni, hogy mikor mi a legideálisabb reakció részedről. De egy 7 hetest még nagyon-nagyon nehéz volna elrontani. :)

/Nálunk pl. egyetlen egy sírása van a lányomnak, amikor nem veszem fel, a 65 másodperces sírás, a hajnali etetés után. :) Ilyenkor mindig, egészen pontosan 65 másodpercet sír (nem vicc), majd mintha elvágták volna, azonnal elalszik. Gőzöm nincs, hogy miért... Az elején én pl. próbáltam sétálni vele, megnéztem a pelust, igazgattam a kiságyban, kivettem, visszatettem. Majd egyszer tanácstalanul néztem egy percig, és mire kivehettem volna, már aludt is. Ez azóta is így megy, csak ennél az evésnél, és csak 65 mp-ig. :D/

Idő kell neki, hogy hozzászokjon a külvilághoz, és neked, hogy hozzászokj. A kendő valóban jó ötlet lehet, bár az én lányom pl. utált benne lenni.

Nagyon off...

Sajnos így csinálunk hülyét magunkból és leginkább a nyelvünkból. Dajcsizni, na ja. Köszi kérdező.

Mehet a pontozás is.

On.

én már a 2. gyerekemet "rontom" el.:)

hányszor megkaptam, hogy el lesz kapatva, miért cipelem stb.

tök egyszerű, ösztönösen úgy érzem, hogy erre van szüksége.

sírni hagyni nem fogom, egy pár hetes-hónapos baba még ösztönlény, nem tudja mi az a hiszti.

kicsi lányom 5 és fél hónapos, ha ki van pihenve, tele a poci, tiszta a pelenka, jól elvan a földön, nézi a tesót, ahogy játszik, egy darabig...

aztán elfárad, anya kell, jön a foga, nyűgös stb., eszembe nem jutna, hogy ne vigasztaljam meg, ha az ölemben akar lenni, felveszem.

a most 3,5 éves fiamnál is így csináltam, egy okos, önálló, szófogadó gyerek, úgyhogy azt gondolom, jól csináltam.

szerintem hallgass a szívedre, és hidd el egy ilyen picit nem lehet elkényeztetni.

Szia!

Nekem 2 hetes a kislányom :) és ugyan így van velünk is. Még csak ott tartunk hogy esténként velünk alszik el, plusz a mellkasunkon alszik el, és NEKEM IS MEGFORDULT A fejemben hogy elkapatjuk vagy sem. De napközben egyedül alszik el. Igaz hogy nagyon fárasztó hogy éjjel még ringassam, de mikor reggel együtt kelünk, és látom ahogy ébredezik, valahogy nem arra gondolok hogy előző éjjel milyen fáradt voltam. :)

Szerintem nem kell adni olyanoknak a véleményére, akik "jó szándékból" kárognak hogy így meg úgy elfogod kapatni, és hogy így hisztis gyereked lesz! Ezek az emberek (anyós, rokon, barát) úgy sem élnek együtt a picivel, igazából Te látod hogy mire van szüksége. És ha attól nyugszik meg hogy felveszed és babusgatod, akkor ezt kell tenned. Mert ő még nem tudja magát megvigasztalni, Rád van szüksége és a szeretetedre! Ahogy minden ilyen kis drága babókának!

Az én pici fiamat is ringattam az első perctől, de én szerettem ahogy szuszogott a karjaimban,főleg mikor a mellkasomon aludt el. Most viszont 4,5 hónaposan már nem szereti ha ringatom, fetreng a karomban, így egyik napról a másikra magától alszik el a kiságyában.

Egyébként eleinte nem is tudtam lerakni én sem, mert üvöltött ő is, a kiságyban meg főleg.

Én az első kettőt "altattam", sosem raktam a kiságyba őket, még el nem aludtak a cicin, vagy a kezemben. Most a harmadikkal ugyanígy fogom csinálni. Olyan jó volt nézni, ahogy elaludtak, hallgatni a szuszogásukat...

7 hetes babától ne várd, hogy eljátsszon a játszószőnyegen. Neki egyenlőre te kellesz!