Nem kell már a tisztelet? Se a jó nevelés?

Elég sűrűn járok a lányommal közösségbe. Egy héten 4 napot csak babázós programokon veszünk részt + a játszóterezés délutánonként.

Sok anyukát és családot ismertem meg ez által. Mindenki másmilyen, máshogy nevel. Ez az élet rendje.. mondhatnám!

Minap fordult velem elő az este. A lányomról tudni kell, hogy 11 hónapos lesz 15-én. Ebből adódóan nyilván nem érti mi az a néni vagy bácsi. Nem hogy az .. mit is jelent a "Csókolom vagy a viszont látásra!?!".

Mivel tisztában vagyok azzal, hogy nincs rossz szülő (kivétel persze azon "egyedek", akik kárt tesznek a gyermekekben), így tudom jól, hogy egyedül magamat vagy esetleg még a páromat kritizálhatom épp ésszel és tiszta szívvel.

De akkor sem tudok megszabadulni attól a "problémától" (mert számomra az!), hogy miért kell a gyermeknek az tanítani - még ha pelyhes korú is -, hogy letegezzen egy hozzá 20 - 30 - akár 40 (!!) évvel is idősebb személyt?

Már ha abból indulok ki, hogy az alapvető tisztelet a másik ember személyében egy fontos meghatározó mi voltot jelent, akkor sem értem, miért nem lehet erre tanítani a gyermeket?

Miért kell azt mondani, hogy "Jaj! Dehogy Lilla néni, csak Lilla! Anyukád milyen vicces!" ... Miért vicces?! Én se tegezem le a sarki boltos nénit. Az alapvető tiszteletet is megadom velem egykorúaknak is.

Ezek után a játszótéren, homokozás közben észrevettem, hogy a lányomban felébredt a homok szórás/dobálás iránti menthetetlen izgalom. Ekkor kijött belőlem az első mondat a "játszótéri neveléssel kapcsolatban", amely így hangzott: "Kislányom, ne dobáld a homokot, mert mások is vannak itt rajtad kívül és nem örülnének, ha homok menne a szemükbe!"

Erre egyből jött a válasz két anyukától is. Röviden - tömören: "Nem gond, nyugodtan dobálja csak a homokot!"

Nos, mivel én alapból utálom, ha egy másik gyermek a lányom fejére/testére önti a homokozót (egyéb higiéniás okok miatt), így elvárom a gyermekemtől, hogy ezt ő se tegye.

Nyilván ezekhez később hozzáfog tartozni a: ne lökd fel, ne vedd el tőle, add át a helyed és egyéb nevelő célzatú kijelentések!

Tudom, hogy borzasztó vagyok és ne várjak csodát egy 11 hónapos gyerektől, már ami a megértést jelenti, de tényleg nincs már tisztelet? A jó nevelés sem szükséges?

Egyébként a hátamon futkos, ha egy tini csókolómmal köszön, de ilyenkor eszembe jut az, hogy mennyi időt "pazaroltak (?!)" a szülők arra, hogy egyáltalán a gyerek száján egy böfögés kijöjjön, ami köszönésre utal.