Babájukkal együtt alvó anyukák! Leírnátok hogy oldjátok ezt meg?

"akik maximálisan a gyermekük igényeit veszik figyelembe"

óh ez biztos?:)

8-as vagyok, ne is foglalkozz velük, már én is megtanultam, hogy ne húzzam fel magam az ilyeneken. Intimitást pótolni??? Erre csak azt tudom mondani, hogy mindenki magából indul ki. Micsoda pedofil gondolkodású emberek vannak, szerintem ez a felháborító...

Nekünk minden pisszenést lehet rajta hallani, ezért is merem magára hagyni az ágyban, egyébként ő is csendben ébred, nem sír fel.

10 hós volt azt hiszem, amikor megtanult lemászni az ágyról, szerintem ezt is hamarosan megtaníthatod neki. Én inkább mindig attól féltem, hogy álmában fordul le, de hallom a figyelőn, ha mocorog és olyankor megnézem, de szerencsére nagy az ágy.

Ne bosszankodj az ilyen idiótákon. Már alig várják, hogy beleköthessenek valakibe, nincs jobb dolguk. Én mindig csak arra a kérdésre válaszolok, amiben tudok segíteni. Szándékosan nem szoktam provokálni az embereket.

Mióta is egyenlő az intimitás a szexualitással? Az intimitás lélektani kategória.

Mitől is idióta az, aki picit szembesít a kocka másik oldalával?

Valóban off a válaszom, de annak, aki nem hárít ily erősen, mint a kérdező, nem vált ki ennyire erős indulatot.

Egy ici picit, ha kifújtuk a dühünket, gondoljunk bele, hogy valóban kinek is az érdekét szolgálja az együtt alvás a 7 hónapos babával! Az összeolvadás fázisa az első 3 hónapig tart, ezt szép lassan felváltja a szükséges élettani szeparáció. Ha magamhoz láncolom a babát, akkor pont abban akadályozom meg, ami fontos lenne, hogy egészségesen fejlődjön. A határok, énhatárok kérdéséről nem is beszélve. Ha beszoktatom éjjelre magam mellé, az nem pár hétre fog szólni, hanem sokszor évekig húzódik.

Lehet rám haragudni, lehet idiótázni, hülyézni, nem zavar, abszolút megértem.

A továbbiakat tessék megkonzultálni gyerekszakos pszichológussal.

"Tessék megkonzultálni"??? Ki vagy te, hogy ílyen hangnemben beszélsz az emberekkel? (Csak költői kérdés volt, a válasz valójában nem érdekel.)

Senki sem mondta, hogy egyenlő a zsexualitással, de neked miért fáj, hogy együtt szeretne aludni a babájával? Nem fog anyámasszonykatonája lenni tőle, épp a lelki fejlődéséért teszi, mert ez nyugtatja meg. Nem apa hiányát pótolja vele nyílván. Mi is együtt alszunk és apa is kifejezetten szereti, hogy köztünk alszik és nem az intimitásért, hanem mert imádunk úgy felébredni, hogy ott vigyorog közöttünk...

Kettőnk közül nem én vagyok, akinek a hangneme kifogásolható. Az, hogy ki vagyok, legyen az én dolgom. A lelki fejlődés megítéléséhez ismerni illene a fejlődéslélektant, gondolom ezt a kurzust nem végezted el. Szerinted nem pótolja az intimitást a bébi, ha apa állandó éjszakás? Picit gondolkodjunk már! Illetve érezzük bele magunkat a másik helyzetébe.

Tudod a helyzet az, hogy gyakran később derül ki az együtt alvás okozta probléma, erre mondtam, hogy tessék szakemberrel konzultálni. Nem mennék bele a részletekbe, mert érzelmekkel nem lehet vitázni és olyan emberekkel sem, ahol a határok nem tiszták a családon belül.

Az együtt alvás persze kultúránként is eltér, de annyit hozzáfűznék, hogy azokban a kultúrákban teljesen más a társadalmi elvárás a gyerektől, sokkal kevesebb önállóságot követelnek tőlük, a generációk később is együtt laknak. Mások a szokások, más a rendszer.

Nálunk, a mi kultúránkban az alakult ki, hogy a férj és feleség intim szférája az ágy. Az, ami egy másik rendszernél természetes, nálunk károkat okozhat a személyiségfejlődésben és ez igaz fordítva is.

Ennek megítéléséhe viszont tisztában kellene lenni olyan alapfogalmakkal, mint ödipális konfliktus, dependencia, a gyermek szexuális fejlődése lélektani értelemben is.

Vajon miért vált ki ennyire erős indulatot ki a téma? Talán azért, mert mélyen kicsit érezzük, hogy valami mégsem oké ezzel? Vagy talán azért, mert valaki jelez, hogy valamit nem jól csinálsz?