Leírnád nekem, hogy mi volt az a "cselekedete" a babádnak, amitől úgy igazán könny szökött a szemedbe?

Sok minden volt :

-mikor simogattam az arcát és gyönyörködtem benne még csecsemőként őt ez biztosan csikizte mert olyan édesen kezdett nevetni azt hittem megzabálom.

-mikor felfedezte a kezét 3 hónaposan és az arca elé emelte aztán röhögött leengedte aztán vissza és forgatta a kezét és nevetett de hangosan :)

-mikor felállt,

mikor anyának hívott,

mikor magától jön oda és ad egy puszit vagy átölel :)

Sokszor megkönnyeztem én is a fiamat, amikor megszületett, vagy először kimondta hogy anya, először adott puszit magától. De amit sosem fogok elfelejteni: 3 éves múlt pár nappal, amikor egy ismerőséknél otthagytuk a szundikendőjét. Úgy eldugta, hogy nem találtuk meg. Krokodilkönnyes bőgéssel jött hazáig. Másnap kaptam egy mms-t a szundikendőről, hogy megtalálták. Megbeszéltük hogy ha legközelebb megyünk hozzájuk, elhozzuk (messze laknak sajna). Este lefekvésnél szól: Anya! Felhoznád a telefonodat? Kérdezem Tőle: Minek az Neked Kicsim?

"meg szeretném nézni a szundikendőmet..." Felvittem neki, kikeresem a képet, a kezébe adtam, majd a következő monológot vágta le, miután adott egy puszit a képernyőre:

"Nagyon hiányzol! Várlak haza, vigyázz magadra"

20 percig ültem bőgve az ágya mellett...

:)

Elolvastam a többieket is, es sok-sok törtenetnel nekem is könny kuszott a szemembe! :)

Amikor a nagylanyom oviba került, valoszinüleg sokaktol hallotta, hogy az ö anyukaja a legjobb anya a vilagon, mert akkor kezdte el mondani, es akkoriban tenyleg, naponta szazszor, ez olyan meghato volt!!! Föleg, mert a bizalmas kapcsolatunk mellett ö olyan igazi apas gyerek, es raadasul elötte semmi olyant nem hallottam töle, hogy ertekelne (nyilvan mastol addig nem hallott ilyent, ti. anyosomek csaladja levegönek nezett, anyu is ellenem beszelt, csak ugy megszokasbol). :)

Varandosan naponta többször a hasamhoz bujt, es beszelt a kisbabaval, simogatta...stb. :) (Igy aztan a szüles utan a kisbaba reakcioibol egyertelmüen latszott, hogy öt "ismeri" legjobban, meg apanal is jobban.)

Asztali irat-es iroszertartot keszitett az oviban apak napjara, es mar napokkal elötte elarulta nekem, de persze "ez titok", es olyan edes volt, ahogy keszült ra, ahogy varta a pillanatot! :)

Ez egy kicsit mas, de a kisebb lanyom születesekor (csaszarral), amikor felsirt, de meg nem lattam, apa viszont latta, es teljesen spontan, szinte kibukott a szajan: "de gyönyörü!"... :)

A pici, amikor szopi utan elegedett arccal ratamaszkodik a mellemre, mint egy kisparnara, ami neki van odakeszitve. :)

Felejthetetlen pillanatok...

Óóó, hát az Én szemem is bepárásodott az írásaitoktól komolyan. :))

Engem akkor kerülget a pityogás, amikor valamit először csinál. Például az első tudatos mosolyakor, de legutóbb akkor, amikor egyik este a hasamon pihent én pedig magyaráztam neki mindig ugyanazt a szót (puszibaba), vigyorogtam rá, meg hintáztattam így.. És akkor elkezdett gurgulázva kacagni. :D

Tegnap pedig szintén ugyanilyen édesen kacagott, amikor a kis izmos felsőtestét (nem :)) össze-vissza puszilgattam. :D

3 hónapos épp ma a kicsilány.