Leírnád nekem, hogy mi volt az a "cselekedete" a babádnak, amitől úgy igazán könny szökött a szemedbe?

Sürgősségi császár volt, egy napig nem láttam, mert el kellett vinni megfigyelni. A műtét előtt felkészítettek, hogy lehetséges, hogy gond lesz a szívével. Hála Istennek nem lett, másnap mehettem érte a neonatológiára. Amikor odaértünk a kis inkubátorához, megsimogattam a fejét, erre ő hatalmasra nyitotta a szemét, és csodálkozva, csendesen nézett. :) Rettentően meghatott.

Most még csak három hetes, de néha, amikor evés után csodaszépeket mosolyog álmában bizony elpityeredek. :)

14 hetes várandósan volt egy életmentő műtétem, mondták, hogy 70% hogy elveszítem közben a babát. Én tudatomnál voltam a műtét közben, és volt egy pillanat, amikor a gyengülő kis pittyegés, ami az ő szívverését mutatta, megállt. Maszk volt rajtam, ezért nem tudtam felkiáltani vagy beszélni, csak némán küldtem neki az üzenetet, hogy rajta, kicsim, gyerünk! - és újraindult a szíve. Nem tudom leírni, mit éreztem akkor, de valahányszor eszembe jut, még mindig könny szökik a szemembe, pedig már 4 éve történt.

sok szívet melengető emlékem van még. pl 18 hós korában valahogy kitotyogott hozzám és azzal ébresztett ,hogy két centiről belebámult az arcomba és azt mondta: anyuszika, szejetleeeek! - aznap volt a névnapom, és akkor mondta ki először h szeret, addig csak "sze-sze" volt :)

de akkor is majdnem bőgtem, amikor először tudatosan rám mosolyogatk, meg amikor először fészkelték be magukat a vállgödrömbe szopi után.

Nem tom, én mindkettőbe szerelmes vagyok a mai napig - 4 és 2,5 évesek amúgy :)

Nagyon nagyon sok szép ilyen pillanatunk van. Alányom most másfél éves. Első mosoly, első lépés...

Az első puszi feledhetetlen.

De a legfrisebbek, kismama vagyok, szép nagy már a poci, és hozza ált. vagy a gyümit vagy az innivalót,felhajtja a pólómat és mondja, hogy :"Zsó, nyam-nyam-nyam". Zsóka lesz a kistesó. Jön és gonodl egyet, megpuszilja és megsimogatja a hasam, és mondja,hogy simi simi, vagy sze(szeretlek).

A minap pelenkázás után átölel, és mondta anya, sze:):):)

Mamáéknál volt fiam, míg elintéztem valamit, mikor délután hazaértem odajött megölelt, aztán elrohant és hozott a kezében egy elfonnyadt virágot...odaadta...ezt szedték a mamával nekem délelőtt és magától emlékezett rá.Na akkor sírtam rendese.

Kb 16 hónapos volt

Én meg attól bőgök mint egy taknyos kölök, hogy olvasom a sztorikat...

15 hónapos lesz a fiam jövő héten, és hát elég sok ilyen pillanat volt már, hogy bizony nem tudtam visszatartani a könnyeimet a boldogságtól.

Minden este vacsora és fürdés után az apukája karjaiban alszik el, és egyszerűen leírhatatlan az a békesség és nyugodtság, ami az arcáról sugárzik, teljesen levesz vele a lábamról. Vagy amikor spontán puszit ad valamelyik testrészemre, de mostanában meg már elkezdett simogatni is, csak simán odabújik a lábamhoz és a pici kezeivel elkezdi simogatni a combomat... hát végem van. Korábban mindig szoptatás alkalmával pityeredtem el, mert annyira jó érzés volt hozzábújni, olyan közel lenni a kis testéhez és érezni a melegét, a szuszogását, látni a mosolyát, az elégedettséget az arcán, a boldogságot... ez mindennél többet ér!

na most én is bőgök rajtatok:-) könnyes meghatódós volt amikor először tett 4-5lépést az apukájához lépve, akkor úgy összenéztünk hogy igen, mi ketten hoztuk össze ezt az apróságot és hogy szalad az idő, már jár.

Amikor felfedezte hogy nem csak apa létezik, hanem aja is, végre én is más megvilágításba kerültem nála,

legújabban pedig minden számára kedves játékot és tárgyat magához ölel és szerelmet vall nekik, pár napja pedig el-elkapja a kezem, kinyitja a tenyerem és belefekteti az arcát és mondja hogy szejeszeje. Eddig nagyon nem volt bújós és végtelenül boldog vagyok hogy ez megváltozott, már elkönyveltem hogy ő ilyen kis távolságtartó marad.