Anyai bűntudat? Tapasztal (tat) ok ilyet?

Nem akarok cimikus lenni, de aki állandóan eteti, még éjszaka 3-4-5x is,akár a félévest is, miért csodálkozik ha nagyobbacska korában állandóan utána "lóg"?:))

Én amennyire lehetett, minél előbb elértem h aludjon éjszaka mindkettő, ott a cumi , jó szolgálatot tesz ilyenkor. Na mindegy.

Amúgy igen, én se vagyok tökéletes, most pl. az bánt hogy a kicsivel hűbelebalázs módjára vágtunk bele a hozzátáplálásba. (egyből több dolgot adtam neki összeturmixolva), meg az is bánt hogy a naggyal néha türelmetlenebb vagyok. Az nagyon tud bántani.

nekem is állandóan lelkiismeretfurdalásom van. és ha ilyen kérdéseket írsz ide, nem biztos, hogy segítenek a válaszok, csak még jobban elbizonytalanítanak és esetleg még nagyobb bűntudatot keltenek benned.

nincs írott szabály arra, hogy kell jól gyereket nevelni, táplálni, mert minden gyerek és anyuka más.

a legjobb szabály, ha a saját belsődre hallgatsz, ártani nem fogsz neki. mindenki másképp csinálja.

ettől függetlenül én is azt mondom, hogy jobb ha a kisbaba megtanul egyedül aludni, de azt hogy ezt mikor és hogyan kell megtanítani neki.... nem könnyű. hisz amíg baba addig lehet kényeztetni, jön a dackorszak akkor meg lesz olyan hogy esetleg látni sem akarod, mert már nem bírod hogy mindig ellenkezik, dobál stb.

egyik baba sem fog úgy gyarapodni mint az első három hónapban!!! utána lelassulnak.

könnyű tanácsot adni, de neked kell majd a gyakorlatban megvalósítani, ami nem könnyű.

kitartást!

Hát mit mondjak? Az első 8 hétben egy idegbeteg,kapkodó,tanácstalan,béna pics@nak tartottam magam. Ezt nagyon bánom,mert hiába volt 9 hónap felkészülni,erre nem lehetett felkészülni,az én babám bizony sokszor állított falhoz. Mindenki jön ezzel a belső hanggal,hogy hallgassunk az anyai ösztönökre,mert minden jön majd magától...hát nálam nem jött. Amikor már mindent megpróbáltál,és még mindig ordított,nem jött semmi féle belső hang. 9. héttől egy álom a kislányom,amint egymásra hangolódtunk,nem volt több sírás. Szoptatás terén soha nem hallgatnék a kórházi csecsemősökre,állandóan azt nyomták,h amelyik baba éhes,az max. 20 perc alatt magához veszi,ami kell,ne lógjon a cicin. Első babásként az órát néztem,na ezt nagyon bántam. Sokszor vagyok még most is türelmetlen,van,h úgy felhúzom magam,h ki kell mennem a szobából,ezután van lelkiismeret furdalásom.

A lényeg az,h 2. gyereknél már mindent máshogy csinálnék,mert lenne némi tapasztalatom! :)