Anyai bűntudat? Tapasztal (tat) ok ilyet?

Nem használsz a babádnak,ha még mindig ennyit szoptatod éjszaka és egy ágyban alszol vele. Sem ő,sem te nem tudsz rendesen pihenni. A baba pedig nem tanulja meg,hogy mi a különbség a nappal és az éjszaka között. A gyomrának sincs ideje feldolgozni a tejet.

Jobban tetted volna,ha hallgatsz a védőnődre. Igaz,ma ez a divat,hogy éjjel-nappal szopjon a baba.

Nem az a fontos,hogy kilóra sokat gyarapodjon,hanem hogy a mozgása fejlődjön és egészséges legyen.

Szerintem meg igen is jól tetted, hogy változtattál a szokásokon, mert te vagy az anyja, te érzed mi a jó nektek! És az én kisfiam is éjjel 3-4x mindig szopott egy éves koráig, utána már csak 2x, és most 16 hónaposan már csak vizet kér. Fura.

Én is együtt alszom vele. Lehet az együtt alvós babák többet szopiznak? Nem tudom...

Van bűntudatom,mégpedig az miatt hogy esetleg nem foglalkozom vele eleget,mert be kell fejeznem ezt-azt és közben ébren van (nagyon szépen eljátszik egyedül is)

De amiatt nincs hogy nem alszik velem.Sőt ha néha mikor éjszaka köztünk marad arra ébredek, hogy megint enne.Na én pl. nem hgyom hanem odaadom neki a cumit (és láss csodát visszaalszik ls rakom is vissza az ágyába.

Kedves Kérdező! Kevés embernek sikerült a kérdésre válaszolnia.. :D

Nekem azért van bűntudatom, mert nem készültem fel rendesen arra, hogy mi is fog történni a kórházban szülést követően.

Az én babámat rögtön tápszerrel és cukros vízzel kínálták (nem tudom hogy azért mert császáros voltam, vagy amúgy is ez a szokás ebben a kórházban, esetleg máshol is a császárosoknál). Ha tudtam volna előre hogy ilyen van, akkor kikötöttem volna, hogy márpedig az én babámnak ne adjanak semmit amíg nem próbálom meg szoptatni. Amennyiben nem megy, akkor természetesen kapjon tápszert.

Néha lelkiismeret furdalásom van, mert nagyon lobbanékony vagyok. Viszont e téren már sokat változtam, a babóca miatt.

Nekem is vannak ilyen dolgok, de nincs bűntudatom miattuk, hisz első gyerekes anyuka vagyok, zéró tapasztalattal, és nem az a tipus aki már eleve úgy született, hogy mindent tudjon.

Amiért dühös vagyok magamra, az az, hogy engedtem az anyósom nyomásának, és sok mindent úgy csináltam ahogy ő akarta, hiába mondtam ellent, ekkor neveletlennek nevezett, és kihasználta, hogy annyi erőm sincs mint egy légynek, és mindig ő "győzött". Amint erőre kaptam, lassan ráhangolódtam a gyerekemre (ezt én nem tudom máshogy megfogalmazni) és tudtam mit szeretne. Anyós pedig mehetett a búsba dirigálni.

A mai napig vannak "luftok". Nem tudom pl. ha nem eszik miért nem eszik, csak találgatok, vagy, hogy ha összevissza alszik akkor miért csinálja, ekkor is csak találgatok, és nyilván 2-3 hónap múlva majd kinevetem saját magamat, hogy hát erre nem jöttél rá te tök? Úgyanúgy mint ahogy most kinevetem pár hónappal ezelőti önmagamat. Ma már minden olyan egyértelmű, HA VISSZATEKINTEK, de abban a pillanatban nem volt az. Szóval szerintem sokunkkal van ez így, hogy utólag okosabb :-) És én úgy gondolom, hogy az anyaságot tanulni kell, és ezek a leckék, ezeket a dolgokat meg kell oldani, és sikeresen vesszük az akadályokat ahogy olvasom:-)