Miért vagyok ilyen féltékeny a babámra?

Nem baj, ne irigyeld, senki nem kérdezte, h kire vagy irigy és kire nem! Itt nem az én anyósom volt a kérdés, de teljesen lényegtelen.

Majd az ilyen okostojások fogják adni a jótanácsot, h hogyan kezeljem a babámat :D

Talán neked is el kéne gondolkodni azon, h a hozzászólásomban mi az annyira érdekes?

De ezt bővebben kifejtettem a 2. hozzászólásomban.

Sosem fogom az ilyen anyukákat megérteni, h azért mert neki nincs 10szer türelme felvenni a gyerekét este meg morgás nélkül csinálni valamit, még ha kutyafáradt is, akkor miért kell "érdekesnek" ,"furcsának" , stb. tartani azt, akinek több türelme van és nem zavarja, ha a kisbabája, (aki nem x éves gyerek, aki önálló is tud akár már lenni simán) az egész napját kitölti és ez boldogsággal tölti el!

De ezt taglalhatnám még napokon keresztül feleslegesen.

Senkinek nem rághatom az érzéseket a szájába.

Ez nem féltékenység, vagy irigység, Egyszerűen nem bízol az anyósodban és kész. Én ugyanígy voltam vele, kb az első 5-6 hónapot állandó harcban töltöttem az anyósommal, de megérte. Elfogadta, hogy én tudom mit kell a gyerekemmel csinálni, és elfogadta azt is, hogy bizony NEKI is azt kell csinálnia a gyerekkel amit én mondok. Ha nem lettem volna ennyire karakán ma már ő ringatná a gyerekemet én meg nézhetném őket közben.

Ne hagyd magad, ezek az indulatok szépen lassan lecsitulnak, próbáld meg kezelni, vagy ne túlságosan kirohanni. Türelem :)

2.elég ki ha én nem típusú anyuka lehetsz,igenis a gyereknek is szüksége van más társaságra az anyán kívül,az anyuka meg ha fáradt igenis miért ne lehetne feszült ha 10szer kel fel éjjel? a másika szülés utáni depresszió,mégis ki vagy te,hogy leírd azt aki depressziós lett szülés után? nehogy már az anyuka hibája legyen?

azt gondolod csak az szereti a gyerekét,aki ugrik minden nyekkenésre,felkel éjjel 20szor és 1-2 éves korig senkire sem bízza még 5percre sem? elég begyökösödött gondolkodás..

Kérdező ülj le beszéld meg az anyósoddal,hogy nem kell altatni a babát,mert Ő tud aludni egyedül is,mond el neki hogyan fogja,nem kell túlparázni azért a dolgot,de mond el hogyan szeretnéd,nem hinném,hogy bántani akarja a gyereked,nekem sem egyszerű eset az anyósom vagy 20szor el kell neki mondani,hogy tegyen a fiamra sapkát,mert süt a nap,adjon neki inni többször,ha már fektetjük le ne jöjjön be,mert azzal csak felpörgeti,amúgy magától alszik az én 1 éves kisfiam is.Kommunikáció nélkül semmiféle kapcsolat nem működik,én vesztem már össze anyósommal,szóltam már anyukámnak is ha valamit nem úgy csinált ahogyan szerettem volna,mondjuk ez ritka eset volt anyukám nagyon ért a gyerekhez.

Felháborítónak tartom az egyik hozzászólónak a negatív nyilatkozását a depressziós anyukákhoz. Vérig sértett azzal, hogy a depressziós anyukát degradálta. Talán én kevesebb vagyok mint az aki nem esett át ezen? Rosszabb anya? A tejem rosszabb? Vagy mi az ami rossz bennem? Én is felkelek, mert ANYA vagyok, és bizony amikor ezredszerre ébredek éjjel akkor kiakadok, mert EMBER vagyok. Mit képzel a kedves hozászóló, hogy a depressziós anyuka, leszarja a gyerekét? Nem ébred hozzá, nem eteti? Ha kicsit is tudnaa erről az "állapotról" akkor nyilván nem vagdalkózna itt ilyen ostobaságokat.

Mélységesen szégyelje magát.