Többgyerekes anyukák! Mi a titok?

Nem akarom ám osztani az észt, de valamit még szeretnék leírni nektek.

Egy nagy család csak akkor működhet jól, ha a tagjai szeretik, becsülik egymást. És ez igaz a gyerekekre is. nem arról van szó, hogy nem kaphatnak időnként hajba, vagy ne lehetnének vitáik, ez úgysem lenne megoldható.

De a testvéri érzést pici koruktól erősíteni kell bennük. Én pl. nagyon sokat meséltem nekik a saját gyerekkoromról, a saját testvéremről. A veszekedéseinkről, az összetartásunkról, a betyárbecsületről. Ezzel több legyet ütöttem egy csapásra. Nyugodtan tudtam főzni, vagy valami más munkát végezni, és közben neveltem Őket.

A 3 nagy hihetetlenül összetartó. Persze összekapnak néha, de mindig kiállnak egymásért itthon is, máshol is. Remélem a kicsikkel is sikerül ugyanezt elérnem. Nekik már a nagyokról is tudok mesélni.

A 11 es vagyok, én is ezt szeretném valahogy elérni, hogy ne egymást fúrják hanem szeressék és megvédjék. Egyetlen ilyen ismerősöm van akinek a 2 gyereke annyira szereti egymást hogy én olyat még nem is láttam.

Én csak olyat láttam hogy a testvérek állandóan versengenek, rivalizálnak egymással és fúrják egymást. Na én ezt annyira szeretném elkerülni.

Sókristály: köszönöm, kedvet kaptam a nagy családhoz! :-) Gratulálok a férjedhez is, jó hogy vannak még ilyen férfiak akiknek fontos a család és tényleg partnerek, társak.

Kérdező: barátnőmnél 3 gyerek van, most várják a negyediket. Sokkal kiegyensúlyozottabb, (megkockáztatom: boldogabb) mint amikor az elsőt várta. Kevesebbet aggódik, ha kiborul valami az nem tragédia, ha a felmosásra csak akkor van ideje és lehetősége, ha a gyerekek alszanak akkor csinálja meg. Amit Sókristály írt, az náluk is működik: a nagyok már amiben lehet, segítenek, de nincs az hogy semmi idejük nincs magukra a tanulás és a házimunka mellett. Náluk mindkét nagymama sokat besegít. Azt látom, hogy ez az egyik titok: mindenki a csapat tagja, a szülők, a gyerekek, a nagyszülők.

Sókristály jó dolgokat írt! :-)

Csak így lehet: jól szervezni, összehangolni a dolgokat. Nekem még van kb. 3 hetem a 3. baba születéséig (a nagyobbom négy éves lesz júli végén, a kisebb 21 hónapos), s bár soha nem hagytam őket sírni, velem aludtak, igény szerint szopiztak, kendőztem velük stb., nagyon remekül elvannak magukban, illetve egymással. Nincsenek altatási gondjaink - már mindkettő a saját ágyában alszik, napközbeni alváshoz egyáltalán nem kellek, mert csak a kicsi alszik még, ő meg simán bemászik az ágyába és elalszik magától, este kellek csak kb. 10 percig még mese után, hogy ne kezdjenek játszani, hanem tényleg aludjanak - nem probléma az egyedül, illetve az együtt játszás, ez nagy könnyebbség. Az ember megtanulja azt is, hogy ha összekapnak, nem kell szaladni igazságot tenni, hagyni kell őket, hadd vívják meg a saját harcaikat (bántani nem szabad egymást, ezt tudják), vitázzanak, kössenek kompromisszumot.

A háztartás nem olyan vészes, ha az ember rendszerezni tudja a dolgait illetve ha mindennek praktikus helye van. Ezért pl. nálunk a gyerekszobában színes műanyag ládákban van a játékok nagy része, a gyerekek így könnyen össze is tudnak pakolni. A szennyest eleve válogatva rakom be a tartóba - van egy pár szennyesládánk - így amikor mosok, csak megtömöm a gépet és kész. Mosogatógép nagy áldás, sokkal könnyebb vele az élet.

Érdemes úgy főzni, hogy több legyet üss egy csapásra. Pl. főzöl hét elején egy nagy adag pörköltet. Egyik nap azt ehetitek, valami körettel. Másnap lehet belőle feltét a főzeléken, ráadásul a főzelékek elkészítési ideje minimális, pár perc csak. Ledarálhatsz egy adagot és lehet belőle húsos palacsinta. Egy kis adagot felöntesz vízzel, bezöldségeled, pillanatok alatt tartalmas gulyáslevest lehet összeütni.

Ha tudod, hogy milyen ételeket akarsz a család elé tenni a hét folyamán, akkor a bevásárláson lehet sokat spórolni, mert egyrészt mindent meg tudsz venni egyszerre, nincs napi boltba rohangálás, na meg az ember így kevesebbet is költ (tapasztalat).

Én naponta végigporszívózom a lakást - nálunk kutya is, macska is benn van, plusz a gyerekek, így muszáj, meg a lelkemnek is kell - de pont ezért soha nincs különösebb kosz, nagyon gyorsan lehet végezni.

Nagytakarítást mindig részletekben szoktam, minden héten van egy helyiség, amit kicsillivillizek, ablakpucolástól felmosásig, így soha nem kell egyszerre sokat csinálni, viszont mindig tisztának tűnik minden.

Vasalni csak amit muszáj - pl. a férjem ingeit - de amúgy nagyon vigyázok hogy szépen teregessek, így sok mindent nem is kell vasalni. Ágyneműt is leginkább kreppet veszek, mert azt nem kell vasalni. :-))

A gyerekek szinte mindenbe bevonhatók, s bár egy ideig inkább hátráltatnak, de észrevétlenül bele is szoknak egy rendbe, amit utána automatikusan csinálnak. Lelkesen adogatják teregetéskor a ruhákat, vagy a mosogatógépből az edényeket (néha eltörik valami, na bumm, több is veszett Mohácsnál), pároztatják a zoknikat, vettem nekik kis locsolót, hogy tudják velem locsolni a virágokat, kapnak a kis kezükbe törlőrongyot, szivacsot és ők is "takarítanak", ilyesmi.

A napirend fontos, hiszen így lehet leginkább koordinálni a dolgokat - pl. fürödni, vacsorázni, mesélni, aludni mindig ugyanabban az időpontban szoktunk. Így tudom, hogy fél kilenckor lerakom a gyerekeket és utána miénk az este apával.

Ahogy előttem is írták, teher alatt nő a pálma, vagyis ahogy sokasodnak a feladatok, úgy lesz képes egy anya egyre inkább zsonglőrködni. Lehet mesét olvasni a nagyoknak, amíg a kicsit szoptatod, lehet egyszerre fürdetni újszülöttet és kétévest simán (remélem, a hárommal sem lesz ez másként), a hordozókendő meg végképp remek találmány - mivel a férjem alig van itthon, a kerti munka is rám marad, vagyis füvet is megtanultam nyírni úgy, hogy az aktuális picit magamra kötöttem. :-) De tényleg millió apró trükk van, ami bevethető, napestig lehetne írni róla. Előbb-utóbb rájön az ember lánya, mit hogyan érdemes csinálni.

Örömmel olvasom én is, hogy vannak "működő" családok, ahova jó tartozni, ahova tényleg feltöltődni jár haza mindenki.

Remélem nekem is sikerül majd ezt megvalósítani.

Le a kalappal a többgyerekes anyukák előtt :)!

Nekünk még 1 kislány van, tervezünk még kettőt, de addig én is kiváncsi vagyok a TITOKra :)!

Hát ha valaki példa a több gyerek kis korkülönbséggel című családmodelre, akkor azok mi vagyunk. 6 év alatt lett 5 gyerekünk (34 hkm vagyok az 5. babával).

Van titok, de erre mindenkinek magának kell rájönnie. A mi helyzetünk nagyon durván összetett, nagyon sok feladatnak kell megfelelni nap - mint nap, és emellett a lehető legtöbbet adni a gyerekeknek (magunkból is).

4 éve költöztünk ebbe a családi házba, amiben most lakunk, eddig minden év tavasztól őszig valamilyen felújításról szólt, részenként tesszük rendbe a házat és az udvart (az idei év sem telik másként, sajnos van mit korszerűsíteni).

Emellett 4000 nm - en gazdálkodunk, ami egyenlőre csak saját szükségleteket szolgál ki, de idővel gondolkodom, hogy ezzel szeretnék komolyabban foglalkozni. Mondanom sem kell, hogy rengeteg munkával jár a zöldség - gyümölcs termesztés, a termények befőzése, eltevése. De mindez egyben egy életforma is, a gyerekeknek azt próbáljuk ezzel megmutatni, hogy érdemes és kell célokért megdolgozni, összefogni, egymást segíteni. Ők már most nagyon önállóak és ügyesek sok mindenben. Emelett gyakorlati haszna az is, hogy megtanultak önállóan játszani, elfoglalni magukat,de értékelik a közös játékot, beszélgetést is.

A munka beosztása nekem, mint - lassan - 5 gyerekes Anyának - főleg a kert, mint plusz munka miatt - nagyon fontos, és abból sem engedek általában, hogy véghezvigyem, amit aznapra elterveztem.

Nem mondom, hogy nincs a pakliban kialvatlanság, de úgy gondolom azt én már nem is várhatom el, hogy mindig kipihent legyek.

A gyerekekkel kapcsolatban pedig a legfontosabb a következetesség, és az, hogy korán magtanuljank bizonyos szabályokat, és azt mindkét szülő egyformán várja el tőlük. És szeretetet lássanak, érezzenek maguk körül, még akkor is, ha rengeteg a teendő, és akkor ők is könnyebben kezelhetők.

Az itthoni feladatok nagyrésze engem érint, mivel a férjem rengeteget dolgozik, keveset van itthon.

Minden napot úgy osztok be, hogy megvan a gyerekekkel konkrét foglalkozással töltött idő, és megvan a munkára fordított idő, ami alatt Ők vagy segítenek/ néznek/beszélgetünk, vagy játszanak együtt/külön. Nem állítom, hogy ezt miig könnyű elérni, nekik is vanna k "szenvedősebb" napjaik, de a feladatok adottak, hol könnyebben, hol nehezebben de vennem kell az akadályokat. Az biztos, hogy nem engedtük Őket a fejünkre nőni, de nem is foglalkozunk velük kevesebbet, mint6 bármelyik szülő.

nálunk is három pici van: 4éves a legnagyobb, 3hét mulva lesz 2éves a középső és 3hónapos a kicsi.

A két nagy még nem nőtt össze teljesen- de egyre jobban megértik már egymást- ami egyre nagyobb könnyebbség nekem. A legkisebbik meg egy nyugibaba- csak "szobadísz" :) A férjem társ is a mindennapokban, és a gyereknevelésben is. Sokat dolgozik, de este 6-tól lerakja a melót, és onnantól ő játszik a két naggyal, mindhármat ő fürdeti este, és mikor már alszik a banda fél9kor, akkor még éjfélig nekiül melózni. Reggel ő viszi a nagyot az oviba.

Hétvégén kertet müvel, füvet vág.... stb. a ház körül. Igaz, hogy nagy házban lakunk, 200nm- és 1500nm kert- szóval sok a munka itthon. Próbáltunk magunkkal kis jót tenni- és annyit megengedünk magunknak, hogy heti egyszer egy takarítónő eljön hozzánk és fél nap alatt csattra vágja a házat. Így csak a napi takarítás marad rám. (porszívózás-felmosás-és a konyha, valamint a mosás-vasalás - ez is éppen elég 5főre) de ezt a munkát már könnyebben be tudom osztani én is, és így hogy férjem is segít valamint nálunk a mamák is nagyon hadrafoghatók így minden nagyon gördülékenyen megy. Nem nagyon görcsölünk mi sem semmin-van pár alapszabály, amit megkövetelünk a mamáéktól- de ezt meg is tartják, egyébként minden másban szabad kezet kaptak. Egyébként tőlem sokan kérdezik, hogy hogy bírunk a három gyerekkel... de tényleg nem olyan veszélyes. :)