16 hónapos fiam annyira hisztizik, hogy még az ebédet is kihányja. Mit csinálja vele?

Semmi sem jó neki. Ha bent kellene játszani, akkor mutogat, hogy ő ki akar menni. Ok. Szépen felöltöztetem, kimegyek vele, akkor viszont inkább bejönne. Persze megelégeltem a dolgot. Behoztam, én pedig elkezdtem főzni. Ő meg kezdte a műsort, hogy szeretne kimenni. Először próbáltam értelmesen, nyugodtan magyarázni, hogy anyának most főznie kell, játszál szépen egyedül, stb. Nem hatott, és közben észrevettem, hogy az én hangom és is kezd erősödni. Nem akartam ordibálni, ezért úgy döntöttem, hogy befogom, és mintha észre sem venném a hisztit csinálom tovább a dolgomat. Aztán ebédre megnyugodott. Utána bevittem a szobába, hogy a konyhát gyorsan rendbe tegyem. Megint kezdte a műsort, hogy ki akar menni, mikor azt kezdem hallani, hogy öklendezik. A szőnyeg tele volt az ebéddel :-( Ezzel annyira elfáradt, hogy rögtön le is akart feküdni aludni. Szégyen, vagy nem, bárt régen elszőrnyülködve olvastam a hideg zuhany áldásos hatásáról, most az én fejemben is megfordult, hogy legszívesebben "bevágnám a kádba" és hideg vizzel "móresre tanítanám". Persze "józanul" nem tennék ilyet, de nagyon az elviselhetetlenség határán járt már a fiam. Mit tegyek?