Miért nem a gyerek igényeihez igazodtok?
Éjjel felébred a fiatal gyermek mert "éhes" kap tápszert---- erre nagyon sokan mondják hogy már éjjel nem kellene enni, illetve baktassuk úgy be a gyereket este hogy éjjel ne ébredjen fel. minek ha éhes felébred és adni kell.
Két év körüli gyermeknek csak egyszer kell aludni----minek ha fáradt addig nyúzod hogy átessen a holtponton? és tényleg egyszer aludjon?
ha van bőven anyatejed akkor kötelező 6 hónapos kortól a hozzátáplálás--- hát a fityfenét ha van elég tejed bőven ráérsz még.
Ringatva nem lehet nem szabad elaltatni, és babakocsiba se--- tévedés ha erre van igény és ettől megnyugszik a gyerek és elaszik akkor ehet. le fog magától szokni. én csak tapasztaltam egy 20 hónapos gyerek körberöhög ha el mered ringatni:):)
óramű pontossággal kell etetni --- hát nem kell egy keret de lehet mozogni benne egy egy órát fél órát gyerekhez kell idomulni.
gyerekem nem beszél még----Y fog de egy gyerek nem tankönyvszerűen tanul meg dolgokat! szép is lenne ha mindenki egyforma lenne
Te biztosan ilyen szuper anyuka vagy!
Én tökéletlen vagyok és a gyerekem is az:
1. Volt tejem, nem sok, de a gyerekem 5 hós korától nem kérte. A tápszert sem. -- valamit ennie kell.
2. Nem itta e tejet, éjszaka sem -- jól kellett lakatnom vacsorára.
3. Ha 2x alszik napközben, akkor még éjfélkor is ébren van. -- :O
4.A tej elutasítása óta nem jelezte, hogy éhes -- az óra alapján, azért meg kellett etetnem.
5. Ma is ringatva alszik -- kicsit nehéz már tartanom a súlyát, a kiságyban pedig ordít (órákon keresztül)
6. A fiam szépen kezd beszélni. -- az aggódós részt olvasd el
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..
Ez is egyfajta "igény szerint" dolog, csak az átlagostól kicsit eltérő.
Én csak visszakérdeznék:második,harmadik,többedik gyereknél hogy oldod meg,hogy mindent a legkisebb igényeihez igazitasz,vagy ha mindegyikhez akarsz igazodni mindenben,de ezek az igények ütik egymást (például ha a nagyobbik minden reggel pontban 9-kor éhes,de a kicsi meg pont ekkor üvölt,és nem tudsz tőle enni adni a másiknak?)Akkor kihez kell igazodni?És vannak ennél még sokkal szélsőségesebb esetek is.
Persze szerintem is kell figyelni a gyerek igényeire,de vannak bizonyos ésszerű határok,hogy meddig hagyom elmenni,mit engedek meg,és mi az ami már nem fér bele.
Szerintem az a lényeg,hogy igyekezzünk úgy csinálni a dolgokat,hogy az az mindenkinek -beleértve magunkat is - jó legyen,mert ha a szülőnek nem jó,nem lesz nyugodt,kiegyensúlyozott,és ez a gyerekekre is kihat.
11-es vagyok.
Itt a lényeg a válaszodban: amit te gondoltál helyesnek.
Mindenki mást gondol helyesnek, másként kényszerül csinálni a dolgokat.
Én csak halkan kérdezném meg, hogy "ki nevel a végén?"
Amúgy a babák elég rugalmas lények, ők is tudnak picit alkalmazkodni anyucihoz, ha éppen anyuci annyira nem bírja az éjszakázást, hogy másnap ingerült, feszült, nem önmaga... mert ugye ilyen alkat is van, pusztán biológiailag...a biológiát pedig csak egy darabig lehet akarattal befolyásolni... Ennek a típusú anycinak akkor ne is legyen gyereke? Akkor sem, ha emellett szerető, gondoskodó? Hmm? Nem ám minden fekete és fehér?
Egyet még elárulok neked, kérlek ne vedd tőlem zokon (amúgy munkámban is gyerekekkel foglalkozom:) A rendszerbe még senki nem halt bele, viszont a rendszertelenségtől elég sok gyermek sérül pszichésen. Ha mindig mindent a gyerek irányít, az jó nagy felelősség a kis vállán...
És ez a rendszertelenség mai "divat".. csináljunk mindent úgy, ahogy a baba akarja... egy baba, aztán kettő, esetleg három és káosz a családban..
Az, hogy ki milyen nevelési elveket vall, vagy hol húzza meg a határokat gyerek és felnőtt között, magánügy. Viszont a szokás, bármilyen is legyen, nagyon hamar kialakul.
Félreértés ne essék, nem vagyok a rigid dolgok híve, viszont a káoszé sem. Ha nekem úgy jó, ha ringatom a babát órákig alvás előtt az oké, viszont lehet, hogy majd 9 kilósan már nem fog mosolyra húzódni a szám.. Viszont ha ringatom picit, majd lerakom, majd újra felveszem ha sír és vissza, amíg szépen megtanul elaludni (ez tanult dolog), ezzel mind a ketten jól járunk.
Ha kutya baja a súlyának és "nagyfiú" már, kutya baja nem lesz, ha megtanulja, hogy éjszaka aludni kell és nem annyira enni, viháncolni, mulatni, cserében reggel kipihenten, jókedvűen kel, anya úgy szintén, ennek szintén számtalan előnye van.
Az éhség, ha valódi, akkor természetesen megetetem. De lehet szokássá válás is, vagy más miatt ébred.
Ne féljünk annyira a korlátoktól. A korlát egyben kapaszkodó is a kisdednek.
Egyet értek az előttem szólóval. Annyira rábízzuk a dolgokat a gyerekre,hog
y a végén már a nemét is ő választhatja meg?
7-es vagyok. A tökéletes anya talán túlzás volt, ha valakit ezzel megbántottam, bocsánat.
De a kérdező nem leírta, hogy ő hogy csinálja, hanem egyben bírálta azokat, akik nem így tesznek. Nekem ezzel van a bajom. Mindenki máshogy csinálja. De ez a "én így csinálom, ez a jó, miért nem csinálja mindenki így" hozzáállás felidegesít. Én sem ítélem el őt, mert együtt alszik a gyerekével és nem kezdem el, hogy "az ismerősöm ismerősének az ismerőse is így csinálta, és de szar most neki". Ő így csinálja. Más pedig máshogy. Nem rosszabbul. Nem jobban. Máshogy.
Én a gyerekem igényeihez igazodok, de:
-nem szopik
-nem ringatva alszik el
-4 óránként etetem (mert ha nem kínálnám, 5-6 órát is el lenne kaja nélkül-rosszevő nagyon)
És mindezt ő "döntötte el", mert így jó neki. 8 hónapos koráig szenvedtem/tünk a szoptatással, végül elapasztottam. Reméltem, a szilárd kajákat jobban eszi majd-kész rémálom minden egyes etetés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!