17-18 hónapos gyermeketek mennyire önálló a beszédben vagy kérésre teljesítésben?

Első vagyok.

Azért nincs "iránymutató", mert minden gyerek más ütemben fejlődik.

És nekem nagyon úgy tűnt a kérdésedből, hogy mégiscsak összehasonlítod a gyerekedet mással, hiszen zavar, hogy a tiéd nem olyan "ügyes, értelmes". Miért ne lenne az? Mert nem beszél? Nincs 1,5 éves!!!

Akkor a saját példánk. Van egy lányom, most 4 éves dumagép. 2 éves koráig volt kb 10 szava, amit rajtam kívül senki nem értett meg. A gagyogása is elég szegényes volt, ill. ő is mondogatott valamit hetekig, majd elhagyta. Utasítást megcsinálta, ha kedve volt hozz, vagyis eléggé jól tudtam motiválni. Különben is öntörvényű, a mai napig, de ő ilyen. Egyébként okos, ügyes.

És van egy 2 éves fiam (és nem azért írom, hogy most aggódj, hogy a tiéd meg miért nem), de 1,5 évesen rövid mondatokat mondott. Mások.

Ami meg a mutogatás nem megértését illeti: ő 16 hónapos, te meg felnőtt ember vagy, természetes, hogy te nem mutogatsz neki, hanem szavakkal fejezed ki magad, különben hogy tanulna meg beszélni a gyerek.

Hidd el, felesleges erőltetni a beszédet, nem is lehet. Többet ártasz, mint használsz. Kicsi még, majd belejön, sőt csak győzd majd hallgatni, és válaszolni a kérdéseidre. Addig meg ne aggódj:)

(egyébként logopédus anyuka)

Még mindig én. A két gyerekem teljesen más, pedig gondolhatod, hogy ugyanúgy neveltem, "tanítgattam" őket pici koruktól kezdve.

Amit egyébként tehetsz: nézegessetek sokat képeskönyvet, nevezd meg a képeket, utánozd a járművek, állatok hangját. Ha ő is mond valamit, jó, ha nem, akkor majd máskor. Mondókázz neki, énekelgess. Minden tevékenység közben mondd el, éppen mit csinálsz. Mozogjatok sokat, a hintázás pl. nagyon hasznos dolog a beszéd indulása miatt is.

Első vagyok

Nem volt esetleg az utóbbi időben a kisfiúnak valami fülbetegsége? Vagy nem náthás, dugult az orra sokszor?

Fú, engem nagyon fel tudnak dühíteni az ilyen kérdések, mint amit a kérdező anyuka is feltesz. Azokkal értek egyet, akik azt mondják (tőlem sokkal okosabbak és szakemberek!), hogy a gyerekkor arra való, hogy azt élje a gyerek. Játszva tanulni, felhőtlenül boldognak lenni. Az én véleményem az, hogy ha így folytatod, akkor már most egy görcsös kisfiút nevelsz, ahelyett, hogy egy felszabadult, kreatív gyermeked (majd felnőtted) lenne.

Én annak örülök, hogy a 20 hónapos kislányom egészséges, emellett vidám és boldog minden nap. Neki nem kell dühbe gurulnia és a földre vetnie magát hisztizni, mert megpróbálom (!) minden rezdülését megérteni. Persze nem mindig sikerül, de akkor mondom neki, hogy ne haragudjon, de nem értem. Nekem nagyon rosszul esne, ha próbálnék valamit megértetni valakivel, akár mondjuk csak úgy, hogy külföldön vagyok, és nem beszélem úgy a nyelvet, mint a helyiek, ők meg rám sem bagóznának.

Szerintem a kisfiad sokkal gyorsabban haladna mindennel, ha segítőkészebb lennél vele. És elfogadnád, amit előttem is írnak mások, hogy nem minden baba fejlődik ugyanolyan ütemben. Én annak örülök, amit a kislányom tud és csinál, nem hasonlítom össze más gyerekekkel. Könnyen előfordulhat egyébként, hogy a kisfiadnak vannak olyan ismeretei, ami más hasonló korú babának nincsen. Inkább erre koncentrálnék a helyedben. Sajnos a hozzászólásaidból úgy vettem ki, hogy megvan a vaskalapos véleményed a gyereked neveléséről, úgyhogy igazán nem hiszem, hogy bármelyik kommentelő is tudna neked érdemben segíteni, mert nem úgy tűnik, mintha befogadnál bármilyen eltérő tanácsot, mint a saját nézeteid. Belőlem is csak kikívánkozott, hogy szerintem mennyire rossz úton jársz, innen úgy tűnik, hogy pont ellenkező irányba mész, mint amit el szeretnél érni a babádnál. Ahhoz, hogy tovább fejlődjön és fenntartsa azt amit már elsajátított, szerintem rengeteg bátorítás és dicséret kell egy kisgyereknek (de igazából bármilyen korú embernek).