Anyukák! A babátok szokott Veletek aludni? Mi a véleményetek az együtt alvásról? Mi szól mellette és ellene a Ti nevelésetekben?

Nem tudom, melyiknek mik az előnyei és a hátrányai. Az a jó, ami neked és a babádnak jó, eltekintve a szélsőségektől.

A lányom 7 hónapos, anyatejes. Amikor hazahoztuk a kiságyába aludt pár hetet, majd a hasfájós időszakban velünk. Úgy 3 hónapos korától megint külön. Most úgy 2 hete jön a foga, hajnalban sikítva ébred, akkor magunk közé vesszük. Ha elmúlik, remélem újra gond nélkül visszaszokik a saját ágyába. Napközben ott alszik, nincs vele gondja :-)

Szerintem ebben a kérdésben sem szabad kőbevésett szabályok alapján dönteni. Nem egyforma a gyerekek igénye, nem egyforma a szülők készsége abban az adott életszakaszban, és nem egyformák a körülmények.

Leírom, nálunk hogy volt/van ez.

- Az első gyerekemet szopi után kézben elaltattam, és visszaraktam az ágyába. Mákom volt, 2 hónapos korára átaludta az éjszakát. Hajanli 5 körül ébredt, akkor magam mellé vettem, és aludt még egy órát.

- A második picinek soha nem volt az ágyunkban. Galériát csináltunk a lakásban, nem tudtam felvinni, lenn meg csak a nagy ágya, és a kiságy volt, plusz fotelek. Szoptatás után megringattam, de Őt ébren is le lehetett tenni, simán elaludt. 7,5 hónapig éjszakáztunk. Ovis, sőt alsótagozatos korában néha átkéreckedett hozzánk (addigra külön szobája volt), de mindig este szólt, hogy ma szeretne velünk aludni.

- A harmadik nagyon cicifüggő volt. Sokszor az ágyban szoptattam meg, és volt hogy elaludtam mellette. 11 hónaposan megtanult kimászni a kiságyból, és általában hajnali 2 körül átmászott hozzám, rámcsatlakozott, és aludtunk együtt. Ő is sokáig átjárt időnként, de nem egyeztetett előre, mint a bátyja, csak megjelent valamikor hajnalban.

- A negyedik sosem volt valami cicás kislány, szopizni sem szeretett, így általában a saját ágyában aludt. 1 éves kora után lettek időszakai, amikor éjjel átjött, de ez max. egy hétig tartott, nem volt neki kényelmes. Ha felriad, jobban szereti, ha én megyek át hozzá egy kicsit. Most nyáron lesz 3 éves, és egyelőre így működik a dolog.

- Az ötödik viszont nagyon bújós, nagyon cicis. És mivel Ő az én kis utolsóm, ki is használom ezt. Mobil légzésfigyelővel a pocakján általában velünk alszik. A nappaliban a kanapén altatom el, amikor megyünk aludni átrakom a kiságyba, és általában 2 óra kiságyban alvás után kéreckedik át hozzánk. Ő még csak 10,5 hónapos, így nem tudom, később hogyan lesz.

Azt hiszem 3 fontos dolog van:

- Arra azért törekedjünk, hogy legyen valamennyit a kiságyban is, hiszen nem csak anyák vagyunk. Értitek, ugye?

- Tartsuk fejben, hogy egyszer kicsi csak a gyerek, ha megnő, már Ő nem fog akarni velünk aludni.

- Ne csak Ő alkalmazkodjon a mi igényeinkhez, mi is az övéihez. Egyensúlyt kell teremteni.

1 éves koráig a kiságyában aludt. Elringattam, majd betettem a kiságyba. Reggelig ott is aludt.

Majd 1 éves kora után már nem bírtam ringatni, nehéz volt, neki is kényelmetlen lett, magunk közé vettük, simogatott minket, hol engem hol az apját, és elaludt. Mikor át akartuk rakni, megébredt, vissza vittük közénk. Azóta 3 éves, és velünk alszik egész éjjel.

Minket nem zavar, kényelmesen elférünk, egész éjjel szépen alszik!

Nekem is mondogatja barátnőm, mikor akarom átszoktatni a saját ágyába, nem jó ez így! Bár nekem meg az a furcsa, hogy a sejteket nem engedi hogy vele aludjon, de a kutyái vele és a férjével alszanak:O

Nem lett ettől anyád a lányom, bárhol bárkivel elvan, eljátszik, ott marad, barátságos, közvetlen, kiegyensúlyozott!

Néha bennem van hogy külön kéne aludnia, de olyan jó vele aludni, ahogy a két kis csepp kezecskejével fogja az arcom:)

Nekem hiányozna. Néha próbálkozom, átvisszük a saját ágyába, mellé fekszem, de felkel, hogy menjünk vissza és apa apa mellett aludjunk.

Ha itt vannak a szüleim, vagy tesóm, akkor meg míg el nem

Alszik, az egész családnak az ágyban kell feküdnie:)))

Szia! Kisfiam mindössze 2szer aludt velem,amikor még a kórházban voltunk és nem volt elég tejem.

Egyébként 3 hónapos koráig velünk egy szobában,utána saját kis szobájában alszik.6 hónapos kora óta egyedül alszik el,fürdés,tápszer,betesszük az ágyba elköszönünk,és már alszik.

Úgy gondolom amíg nagyon picike egyszer-kétszer nem gond,de rászoktatni szerintem nem túl jó.

Úgy gondolom attól,hogy egy házaspárnak születik egy gyereke,még nem szűnnek meg létezni,még ugyanolyan fontos,hogy együtt legyenek,kettesben legyen és az ágy az kettejüké.

Arról nem is beszélve,hogy mióta külön szobába alszunk azóta alszunk mind 3an nagyon jól,kisfiam szereti az ágyát,amúgy is egyre önállóbb akar lenni mindenben,most 1 éves.Nagyon szeretjük a fiam,de úgy gondolom sokkal jobb ha meg van a saját kis helye,manapság nagy divat,hogy a gyerek az anyjával van szó szerint 24 órán keresztül,magára köti,együtt alszanak,le se teszi kicsit sem,és én ezt nem tartom jónak,és később sem hiszem,hogy egyszerű lesz leszoktatnia gyereket,de csinálja mindenki úgy ahogy akarja,véleményt kérdeztél,nekem ez a véleményem.

Ez mindenkinél változó, egyetértek azzal, amit Sókristály a válasza végén írt, hogy mire törekedjünk.

Nálnuk pl. a Baba ágya a mienk mellett van, kezdettől fogva ott alszik. Mivel fekve szoptatok a mi ágyunkon, ezért van néha, hogy nappal közben elalszik, akkor nem piszkálom fel. De hosszasan még soha nem aludt ott, hamar felébredt. Meg a mi ágyunkon is játszunk. Éjjel az első 2-3 hétben volt olyan, hogy szoptatás közben elaludtunk, vagy a hasamon altattam, és úgy aludtunk el, de amikor én felébredtem, beraktam az ágyába (aztán egyszer utána felijedtem, és hangosan, riadtan kérdeztem a Páromtól, hogy úristen hol a gyerek :) Mostmár éjszakánkét nem kel fel enni, 10kor elelaszik és reggel 5-6 körül ébred.

Úgyhogy nálunk így alakult ki. A nyáron megcsináljuk a saját szobáját, és ha úgy érzem, akkor majd valamikor átköltöztetjük.

7 hetes kisfiú anyukája