Anyukák! A babátok szokott Veletek aludni? Mi a véleményetek az együtt alvásról? Mi szól mellette és ellene a Ti nevelésetekben?

kisláynom 20 hós még velem alszik most szoktatom át szeretnénk kistesot, is illetve nem megoldás az hogy állandóan a gyerekkel vagyok. van a saját szobája, s még sose voltunk külön. nehéz cefet nehéz

imádom hogy velem alszik, de lassan látom ennek a kárát

Szia!

Nálunk is így volt, mint nálatok, az első babával.Másfél évesen voltunk nyaralni, ahol ha sírt átvettük egyből, hogy a többieket ne keltse fel. 5 nap volt... 4 évesen tudtuk visszaszoktatni a helyére :) De én nem bánom. Mamáékkal is elaludt, nem volt ilyen gond. Mi is engedékenyek vagyunk ilyen szempontból, de egyébként meg egy tök jól nevelt gyerkőc. A pici is napközben a mi ágyunkon alszik. Egyetlen hátránya, hogy ha megébred, rögtön megindul, és még nem tud lemászni, tehát résen kell lenni. :)

Igen, szerintem abszolút megengedhető.A szülői ágy pici baba korban az anya melegét,közelségét jelenit,később meg a biztonságot a nagy sötét éjszakában.Én és 4 testvérem is aludtunk szüleinkkel mikor kicsik voltunk,mégsem szoktunk oda.

Kisfiam nagyon rossza alvó volt eleinte, sokat fájt a hasa, az egyetlen pihenést az jelentette ha átvettük magunkhoz és ott aludtunk.Persze az estét mindig úgy kezdtük hogy a saját ágyába tettem be mikor elaludt.

Most 1,5 éves és ha felkel éjjel akkor átvesszük, alszunk reggelig illetve mivel 6kor kel, vagy előbb, fél7ig biztos lustizunk még együtt az ágyban:)

szerintem semmi baj sincs azzal,ha a szülők mellett is aludhat egy gyerek.

Mondjuk az nekem picit sok lenne, ha egész éjjel ott aludna, de nálunk is kb úgy van mint nálatok:)

És az esetek többségében nem is jön át éjjel, csak néha van, hogy felsír és ilyenkor jó neki mellénk bújni.Ezzel szerintem semmi baj sincs, én nem látok benne kivetnivalót.

Most tervezzük, hogy áttesszük külön szobába, gyerekágyba, de majd onnan is átjöhet nyilván, ha megébred éjjel.

De mindenki úgy csinálja ahogy gondolja én speciel nem szeretem sem ebben sem másban másnak sulykolni a véleményem mert mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó:)

Azt hogy ez teljesen azon múlik, hogy mi a jó az adott családnak. Minnt írod, Nálatok ez zökkenőmentes, tehát Nektek jó.

Én speciel nem tudok úgy aludni, hogy bárki hozzám érjen. (A férjem sem) Az újszülött persze nálam is bealszik mellettem szopi közben az ágyon, főleg első időben, mert annyira hulla vagyok még azokban a hetekben, hogy elalszom. De rengetegszer felriadok, és akkor visszateszem az ágyába. Egyébként 2-3 hónapos korukig minimum mellettem aludtak mózes kosárban, tehát nekem nem az az elméletem, hogy feltétlenül rögtön a saját ágyában aludjon a bébi, csak éppen szeretnék éjjel én is pihenni.

Aztán gyerekfüggő is ez. Első lányunk a mai napig úgy alszik, hogy hánykolódik és dobálja magát, vele képtelenség együtt aludni, mert szabályosan pofonokat kapunk tőle éjjel. És már egész kicsi korában is ha odavettük, akkor azt hitte, hogy "móka van", és elaludni nem tudott. Kizárólag a saját ágyában egyedül tud elaludni. Ő ilyen. Míg a kisebbik sokkal nyugodtabb, ha pl. beteg, vagy sírós, magunk közé vesszük, egész jól elvan. Ő is már 2,5 éves.

NEm tudom, mennyire válaszoltam meg a kérdésed, én azt gondolom, minden családnak magának kell megtalálni azt a felállást, amiben mindenki jól érzi magát, és ha változik a helyzet, akkor változtatni kell. Ennyi.

Az én kisbabám velem alszik. Nem igazán érdekel ki mit mondd. Most fél éves nagyon hamar kezd mindent mozgásfejlődés szempontjából, nem sírós egyáltalán. Ha sír valamiért konkrétan tudom mi a baja, nem "hisztizik". Nagyon vidám kisfiú, barátságos, állandóan vigyorog, értelmes baba. :)

Nyilván megértem, hogy nem mindenki híve ennek, hiszen legalább este jólesik összebújni az embernek a párjával, de én sajnos egyedül nevelem a gyerekem, így ez sem okoz "problémát".

Nekünk így jó, nem teher nekem sem és nem ettől lesz elkényeztetett egy gyerek.

A fiam 15 hónapos, velem alszik. Eljön az ideje amikor majd önállósodik.

Engem sosem érdekelt, hogy másoknak ez nem tetszik. Rokonok beszóltak ezért, én közöltem, hogy magánügy. Nekik is volt gyerekük, nevelhették, mindent úgy csináltak ahogy ők akartak, az én fiamat csak szeretniük kell, más dolguk nincs vele. De attól még nem fogok változtatni rajta.