Milyen papírokat kell elintéznek ha egyedülálló anyává válok? (nem vagyok férjnél) SOS!

Köszönöm! Hát azóta felkeresett ajnos... a kicsi nincs itthon (direkt) mert számítottam a mai napra... Nem látszik lilafolt a nyakamon és most inkább olyan figyelmeztető féle volt mint azért hogy fájdalmat okozzon... el akarta venni a fiókban lévő pénzemet de addig pattogtam amíg itt nem hagyta. most fogta fel, hogy ennyi. a lábamon van sérülés de ez nem igazán számottevő. Mindenesetre érdekes tudni, hogy ha a nyakamnál fogva felemelnek akkor elbírja a testemet (nem vagyok egy igazán nagy darab). Most azóta eltünt és mindenki oda van meg vissza hogy neki önértékelési problémái vannak és BETEG SZEGÉNY és hogy én képes voltam arra, hogy megálljt mondjak a dolognak... még én rohangáltam most keresni hogy nincs-e a közelben miközben azon kattogott az agyam, hogy oké, de mit csinálok ha mégis megtalálom. Na szóval eltünt és nekem kell szarnak éreznem magamat hogy vagyok olyan undorító lelkiviágú, hogy nem viselek el több fizikai és lelki terrort tőle... Mindent azért mert nem modogattam az embereknek hogy mi hogyan van. Hogy mondtam volna meg a saját szüleimnek, hogy egy olyan emberrel élek együtt aki teljesen felőröl és bánt. A legrosszabb, hogy szeretem. Fájt, hogy utána bement a gyerekszobába és egy régi cumiját zokogva elvitte...de fájt az is hogy 20 perccel előtte még folytogatott... Ha ő aki ,,beteg" akkor miért nem egy orvos kezeli és ha a szülei tudták akkor engem miért nem figyelmeztettek és miért hiszik azt, hogy nekem kötelességem türnöm a fájdalmat mert szegény csóri lélek kisebbségi komplexussal küzd??? De mondok durvábbat! Itt sírt...de egyszer nem mondta volna hogy bocsánat... de már úgy vagyok vele, hogy nem vígasztalna az sem. Csak ez a hülye érzés, hogy mindig képes úgy kihozni magát mindenből, hogy mindenki más legyen a hunyó ő meg az áldozat... Hát most meg rettegnek hogy nem-e csinált magával valamit. Megmondtam neki, hogy csak annyit kérek, hogy szívódjon fel az életünkből és nem kérek semmit tőle de nem is adok!!! Hát elment...azóta kikacsplva, felszívódott stb...és vacak érzés de egyszerűen nem tudok mit csinálni. Én hülye órákig kerestem így is...

Köszönöm! Tudom, hogy boldogok leszünk. Ha sikerült elviselnem mindent neki akkor biztos vagyok benne, hogy pár nélkül is megállok majd a lábamon. Valahogy úgy érzem nincs olyan férfi a világban aki méltó lehetne arra, hogy a lányomnak bemutassam. Szeretnék neki nyugodt és szép életet. Minden erőmmel azon leszek, hogy közdjek ezért. Közben rájöttem, hogy a gyes között nincs is igazán különbség. Szerencsére sikerült kitűzni a céljaimat. Anyagilag is reális hogy ugyan ezt a szintet fogom tudni tartani anélkül, hogy többet kéne külön lennem tőle. Szerencsére vége a tanévemnek is lassan és már csak egy centire vagyok a doplomámtól onnan pedig nagyon jó helyre fogok tudni kerülni ismerettség útján. Mivel egyedül leszünk így elsősorban valóban szeretnék neki gyűjteni ha lakást nem is de valami kezdőt hozzá vagy egy kis autócskával el tudjam majd indítani ha rá kerül a sor hogy felnő. Én meg majd ismerkedek ha egymagam leszek. Ráérek! Nem szeretnék még egy gyereket és nem a kislányom miatt mert ő érte bármit megtennék. Viszont nincs az a férfi akinek szülnék. Hát tényleg az ad erőt, hogy minden nap végigpörgetem a kis listámat a fejemben, hogy mit hogyan és mikor. Így időm sincs keseregni vagy sírdogálni. Egy anya amúgy sem sír hanem vígasztal!!! Még érzem hogy győzködnöm kell folyamatosan magamat, hogy minden milyen szupi. De már sokkal jobban vagyok.