Van egy 11 hónapos babánk. Párom nagyija amikor ott vagyunk náluk folyamatosan ilyenek mond a gyereknek: Ti hogyan kezelnétek ezt a szituációt?
:Nincs itt anya! Ne törődj anyával! Anya nem érdekel téged! Nekem ilyenekt mond: Nézd, a gyerek nem foglalkozik veled! Nézd a gyereked azt sem tudja, hogy a világon vagy!
És mindezt olyan dallamos, idegesítő hangnemben. És nem tudom miért. Tudom, hogy a gyerek nem érti, meg azt is tudom, hogy nem igaz. CSak azt nem értem mi a francért kell ilyeneket mondani. Nekem mint anyának kifejezetten rosszul esik. Amikor ezt szóvá tettem, még annál is jobban mondta mint addig:/ Roppant mód zavaró dolog ez :-(
válasza:Nem gondoltad komolyan a falusit és az iskolázatlant, mégis leírtad. Mi van, ha a dédike is így gondolkodik? Nem gondolja komolyan, csak mondja...
Megértőbb lennél másokkal, ha nem kettős mérce szerint figyelnéd a világot.
Még valami eszembe jutott. Még az is benne van a pakliban, hogy a dédi bizony erős személyiség, kevés önkontrollal, és nem gondolja végig, kinek mi esik rosszul. Előfordulhat.
De a gyereknek ugyanúgy szüksége van egy ilyen dédi jelenlétére az életében, mint egy kedves, alkalmazkodóéra lenne. Ugyanis ebből is tanul. Ha most arra tanítod, hogy - ahogyan többen javasolták -, szólogasson be a dédinek, meg szenilisnek, stb nevezed, akkor ne csodálkozz azon, ha a gyerek később, majd iskolás korában simán visszaszól a tanítónőnek, ha nem tetszik, amit mond. Csupán szülői példa alapján.
Vagy nem fog visszaszólni még akkor sem, ha netántán ütik...szülői példa alapján.
Kettős mécével mérek, mert a világ nem egysíkú, ergo nem lehet egy nézőpontot alapul venni.
Tudod azt kell mondjam, sajnos nem neked van igazad.
válasza:Nem tudom de azért a Dédinek is oda kellene figyelnie, hogy mit mon. Nem lehet mindig a korra fogni. Igen is figyeljen oda, mit csinál és mond. Szerintem ha megvolt a kedvesen megkérjük a Dédit, hogy ne tegye és ő csak azért is alapon megteszi akkor én is a drasztikusabb megoldás híve vagyok. Nem gondolom, hogy ettől a lányom azt fogja megtanulni, hogy be kell másoknak szólogatni, de igen is van egy pont amikor nem lehet szó nélkül hagyni egy dolgot.
Ez most off lesz de saját példámat hozom és, hogy maradjunk a tanári példánál. Szakmát tanultam amikor vizsgáztam (írásba) kint volt a osztály főnökünk és közölte velem, hogy nem sikerült a vizsgám.( hozzá teszem 4.5 fölötti volt az átlagom) szóval nem azért volt mert nem tanultam. Én bementem hozzá és elakartam kérni a dolgozatom, hogy lássam mit rontottam el. Erre ő különböző okokra hivatkozva nem tette meg. Én meg tudtam, hogy az a dolgozat sokkal jobban sikerült. Ha én ott nem állok a talpamra akkor meghúz. Bizony nem a legkedvesebben beszéltem vele bent a tanáriban. Láss csodát minden féle feleltetés után megoldódott a dolog. Igaz én akkor már az Igazgató nőhöz akartam fordulni. Félre értés ne essék nem a jegy miatt voltam kiakadva, hanem azon, hogy nem mutatta meg a dolgozatom és valószínűleg azért, mert nem javította ki rendesen. Mer akkor kiderült volna, hogy jobb lett volna. Ugyan is mint kiderült az első kérdést rontottam el. ( Ezt ofő mondta de a többiről ő sem tudott semmit)
Igen is vannak helyzetek amikor nem lehet szó nélkül hagyni a dolgokat. Aki ismer engem mindenki azt mondja, hogy én egy nagyon türelmes ember vagyok, és tényleg majdnem mindenkivel ki tudok jönni. Kerülöm a konfliktusokat.
Elmesélem mi volt ma, családi ebéd. Dédi ott sertepertélt ismét, gyereket kikapja a kezemből. Én már vártam a beszólásokat, nem is váratott magára sokat, jött az első: Nézd Anya! Nem törődöm veled, én a dédit szeretem! Nem hiányzol anya! Ekkor szóltam nei így: Ne tessék ilyeneket mondani, mert engem zavar, és sért, és azt sem szeretném, ogy gyerek ilyenekt halljon ami NEM IGAZ. Ő: DEIGAZ! Nézd meg milyen jól elvan az ölemben, nem is sír utánad! Én: Ez még nem azt jelenti, hogy engem nem szeret, és egyébként sem tetszik tudni megmondani azt, h mit érez a gyerek. Ő: -csend-
Ebéd után ismét felteszi ezt a undorító mondkáját a lemezre, rászól a férjem, hogy mardjon csendben, miért kell megvárni azt, hogy az asztalra csapjon. Öregasszony kiröhögi, hogy ő csak ott ne csapkodjon, ha vmi nem tetszik lehet elmenni. Férjemnek sem kellett több, kiragadta a gyereket a kezéből, és elindult kifelé, az anyja meg vonyított, hogy de a mama nem úgy gondolta stb stb. A vége az lett, hogy maradtunk. Telt múlt az idő, a férjem az apjával hátrament a kertbe, volt egy kis dolguk. Mi elől maradtunk, az öregasszony megint rákezdte, én olyan de olyan pipa lettem, szó szerint, és elnézést a kifejezésért, elöntötte a sz.r az agyamat, nem tudtam magamon uralkodni, és nagyon csúnyán ráförmedtem. Hogy most már tényleg kussoljon, és hagyja abba ezt az undortó viselkedést, mert nem lesz jó vége. Csak mondja csak mondja..én meg ülök, és tényleg azt hittem, hogy kitépem a haját, de egyszer csak eszembe jutott A TERV! A terv hamarosan be is sétált a gyerekével a kapun. A férjem húga, a gyerekével. Ült a család, én izgultam, vártam a kedvező pillanatot amikor mindenki ott van, mindeki hallja...el is jött az én pillanatom, szépen megfogtam a sógórnőm gyerekét, az ölembe vettem, és feltettem azt a lemezt amit az öregasszony mond folyton:-Nézd anya! Nem szeretlek! Nézd Dédi! Tojok a fejedre!Stb stb. Hát mit mondjak...volt csend :-D Senki nem szólt semmit, a férjem vihogott. Aztán amikor vissza adtam a sogórnőmnek a gyereket, megkérdeztem a dédit, hogy ha nem olyan rosszindulatú mint egy vasorrú boszorka, és mindezt amiket mond az én fiamnak rólam nem a rosszindulat mondatja vele, akkor az a lány unokájának a gyerekének miért nem mond ilyeneket??
Csak ült nézett, villámokat szórt a szeme, igazából senki meg sem szólalt, borzalmas volt az egész szituáció, nekem a torkomban dobogott a szívem, és arra gondoltam, hogy a tökömbe kerültem én ilyen szituációba harminc x évesen..Végül nem történt semmi, a férjem megtörte a néma csendet, mindenki fellélegzett, és ment minden tovább mintha semmi nem történt volna.
Majd meglátjuk mi lesz a folytatása, vagy lesz e folytatása. Bocs kisregényért! :-)
válasza: válasza:Én vagyok, aki írtam, hogy szerintem egy család lehetünk :D
szerintem nagyon jól lerendezted a dolgot. Nálunk is hasonlóak vannak, mindig jobban tudja a mama, akitől mindig ordít a gyerek (idegentől sosem, és senki mástól), hogy mi van a gyerekkel. Már én sem hagyom annyiban.
Ma pl nem lehetett letenni, mert sírt. Ült a földön életem, és mér görbül le a szája, mikor szóltam apának, vegye fel, mert sír. Erre ő, dehogy sír. Én: aha, szerinte is tök jól érzi magát (itt kezdett el hangosan sírni) Nyilván pontosan látom, mikor mit érez, hiszen vele vagyok egész nap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!