Ti mit néztetek meg először a babátokon, amikor megszületett? Milyennek láttátok?

Az arcát, azon belül is a nóziját vettem szemügyre először jobban. A fiamnál ez szembetűnő volt, mert nagy volt akkor még a nózija, a kislánynak pedig pisze.

A fiú sírt, mikor odaadták, szóltam neki és adtam neki puszit, ekkor elhallgatott és rám nézett. Annál szebb pillanatot...

A lányzó nem nézett rám, olyan duci volt, azt hittem nem is tudja majd kinyitni. Ellenben lepisilt. :)

Kisfiam császárral lett meg, és amikor még engem stoppoltak össze, odahozták hozzám bebugyolálva. Nyöszörgött, és ezt mondtam neki: szia prücsök, én vagyok az anyukád! És a hangomat hallva abbahagyta a nyöszörgést. Aztán legközelebb a császáros őrzőbe hozták oda hozzám órákkal később, még a fejemet sem emelhettem fel, úgyhogy csak tartottam a karomban pólyástól, és együtt aludtunk. Este, mikor felkelhettem már, akkor behozták hozzám, és párom is bejöhetett. Na akkor a szeme fogott meg nagyon. Olyan értelmesen ránk nézett, mintha mindent értene, mindent felfogna, és a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mi ott vagyunk hárman együtt. :) Elmondani nem tudom, azt az érzést, ami a hatalmába kerített...

Egyébként az arcocskája nem nagyon tetszett, pofazacsis volt, csúnya piros foltokkal rajta, és hát nem láttam szépnek, na! Szégyen, nem szégyen, ez az igazság. De azt kapásból láttuk, hogy tiszta apja. :) Persze pár nap alatt szépen kikupálódott, elmúltak a foltok, és kezdett szépülni. Most már, hogy 2,5 éves, nekem ő a leghelyesebb kispasi, akit ismerek. :)

A fiamnál is és a csajosnál is a szemüket.

A fiamra sírva röhögve néztem, mert édesen lepisilt a törpe:) ezzel kezdtük közös életünk.

A csajosom meg csak sírt:) de gyönyörűek voltak:)

Nagyon szép a kérdésed!

Ami először szembe tűnt a kisfiam arcát nézve, az a kicsi vágás volt a homlokán, ami a mai napig megmaradt.. (Császármetszéssel született és a doki megvágta.)

Aztán az tűnt fel, hogy milyen szép az arcbőre, holott én arra számítottam, hogy majd csupa ránc és nyúzott lesz.

A következő, amit azonnal észrevettem, hogy már akkor tiszta apukája volt. Sosem felejtem el ezt a pillanatot!

Hát én szétbőgöm az agyamat a válaszokon..:')

Nekem a hasamra tették, még úgy a köldökzsinórt mikor a férjem elvágta, és az első az volt, hogy úristen milyen nagy, és nehéz, de minden rendben van?

Akkor úgy megnézni nem tudtam, de zokogtam a boldogságtól, és a fáradtságtól...

Aztán mikor hozták bebugyolálva, akkor a kis arcát, kezét néztem, és arra gondoltam, hogy mostmár meghalhatok, mert ennél gyönyörűbbet úgysem látok soha több, bármeddig élek is...:-) illetve most aztán nem halhatok meg! :-DDD

Az első pillana nekem a teljes testkép volt, mert úgy láttam a lábam között az asztalkán, össze volt kuporodva, láttam, hogy minden oké, kezelába megvan,és a körmei voltak amik szemet szúrtak...csúnya volt színük, aztán rámdobták -szó szerint- és akkor a tekintete volt az amit legelőször megfigyelhettem, nagyon érdekesen nézett rám, soha nem fogom elfelejteni ahogy nézett, le is lett fényképezve. Néha még most is néz így rám amikor etetem. Nekem az a pillanat volt a minden az univerzumban:)

Összességében nem láttam kifejezetten szépnek, de csúnyának sem! A körmei viszont borzalmasan rondák voltak, de majdnem minden újszülöttnek ilyen rondák....csúnya sárgás, és hosszúak voltak.