Tennétek "rendszámtáblát" a babakocsitokra?

22:41-es vagyok. Köszönöm, hogy van, aki megérti. :)

Egyékbént csillogó villogó tengerparti nyaralós meg síelős meg tevegelős képeket sem tettem még ki soha, és nem is fogok...

HR-es is az egyik szakmám. Én is szívesen válogatok olyan jelentkezők közül, akiknek visszafogottabb az iwiw-oldala, és nincs fent a 8 kutya meg a két dédi, meg a nyaraló, meg az egész pereputty. :)

Na de bocsi, nem akarok offolni, a fórum nem erről szól.:)

Nekem van fent a bébiről képen iwiw-en. Külföldön élek és ritkán járunk haza, viszont ha már hazatévedek nem a barátlátogatás és a távoli rokonokhoz való utazgatás a legfőbb célom, hanem, hogy a szüleimmel legyek...

És igen is, én büszke vagyok a fiamra, nem tagadom. Ezért meg lehet kövezni. Rendszámtábla giccs szerintem is.

Az, hogy valaki részeg, meg egyéb hasonló "ledér" képet rak fel magáról szíve joga, de ezt sztem kulturált intelligens emberek tudják kezelni, és felmérik, hogy mi hova való, és minek hol a helye...

22:41-es ismét. :) Én is büszke vagyok a gyerekeimre, nagyon is. És semmi bajom azzal, ha valakinek van fent az iwiw-en kép a gyerekéről, meg a családról. Tudni kell, hol az egészséges egyensúly, és ez minden embernél máshol van. Nálam ott, hogy az én oldalamon csak én vagyok. :)

Egyébként imádom nézegetni iwiw-en ismerőseim babáit! :)

RENDSZÁMTÁBLA!!!!!!!!

Ez a kérdés!

Nem tudom ,hogy felraknám e,de ahogy néztem a kocsit nem is tudnám hova! Max a mi kocsinkba az ablakba hátra vagy a gyerekszobába!

Kiváncsi leszek mikor jelenik meg itt az a kérdés:'Ti felteszitek a babátokról készült képeket az iwiw-re??'

Ez már kicsit sok nekem!

OFF

A wikipedián találtam:

Tárgyak esetében többnyire olcsó anyagokból tömeggyártásban készülő, művészi igényt kielégíteni célzó termékek, amelyek a konzumkultúra részei. A bennünket körülvevő használati tárgyak általános esetben bizonyos esztétikai értéket képviselnek, és többnyire tömeggyártásban készülnek (iparművészet). Akkor keltik a giccs érzetét, ha az eredeti funkciójukon túlmutató „jópofa”, ugyanakkor hosszú távon unalmas közhelyek (süninek álcázott WC-kefe), vagy környezetidegen termékek (művi álrokokó a panellakásban).

A hamis idill látszatát kelti a kertekben létrehozott törpeváros vízimalmokkal, gipsz és műanyag törpékkel, hattyúkkal, kacsákkal.

Az emléktárgy-ipar is tárgyak dömpingjével kelti azt az illúziót, hogy emlékeink fröccsöntött műanyagfigurák alakjában bármikor felidézhetők. A cél itt is az üzleti siker a gyártónak, forgalmazónak, végső soron a konzumigények kielégítése. A porcelán nippek hamis idillek édeskés világát idézik a lakásban, ahol szobadíszként jelennek meg.