Hasonlítottátok magatokat más anyákhoz, melyből azt vontátok le, hogy nem vagytok jó anyák?

Őszintén nem!

Pedig sosem voltam önbizalommal eleresztve, féltem is még terhesen,hogy rossz anyának érzem majd magam,aztán meg jön a szülés utáni depresszió!

Aztán nem így lett. Mindig azt mondom magamnak,hogy a babámnak mindene meg van, sokat mosolyog stb, tehát annyira rosszul nem csinálhatom. Persze, biztos van,amit lehetne jobban is, de szerintem valahogy én is elboldogulok!

Egyébként én is olyan vagyok mint te. Nem vagyok a fenekében. Nem gondolom,hogy csak akkor érzi jól magát, ha az én kezemben van, ha csak engem lát. Persze, figyelek rá, de pl. múltkor vendégek voltak és az egyik lány kezében volt majdnem másfél órát. Én meg közben kiszolgáltam őket, tettem-vettem. A gyereknek egy hangja nem volt!:)

Minden anyukában megvan a maga temperamentuma, stílusa, személyisége, főbb jellemvonásai, amik nem csak mint emberben, hanem mint anyában is jelen vannak. Szerintem ha egy nő a kezében szereti tartani a dolgokat, akkor mint anya is úgy fog tenni.

Amit leírtál az nem nemtörődömségre utal, hanem más meglátásnak. Hagyod egyedül játszani a gyereked, nem azt jelenti, hogy nem foglalkozol vele.

Én szoktam figyelni más anyukát, a viselkedését önmagában, a gyerekével szemben stb és próbálok belőle tanulni.

Más minden anyuka és más minden gyerek, van olyan gyerek aki ígényli a közelséget, van aki nem, és ezt egy anyuka észreveszi, hogy az ő gyereke mit akar, nyilávn ez lassan fog kialakulni, ahogy nő a gyerek.

Hagyd a gyereked a maga utján járni és hallgass magadra, TE tudod LEGJOBBAN mi a jó nektek!

Szia!!

Én ugyanolyan vagyok, mint te, ugyanígy csinálom, ha elvan, miért zavarjam?? :)

Kisfiam 9 hónapos és 17 napos!

Persze mondókázunk, nézegetünk könyveket, álatokat utánzunk, séta, biciklizés....minden megvan, de nem egész anp, állandóan, csak ha odajön hozzám, és igényli....de ha szépen eljátszik pl. vizsgálgat, forgat valamit, elmondom mi az, megdicsérem milyen ügyes, de lehet hogy épp a levest kavarom közben, szal nem rohanok oda hozzá és veszem ki a kezéből, hogy na akkor ezt majd én most megmutatom....

Szia!

Én is csatlakozom a többiekhez. Én is olyan vagyok mint Te. Én lányom 13 hónapos lassan, de egy önálló, talpraesett, ügyes, okos kislány. Én elejében nagyon féltem, és sokat filóztam, hogy vmit rosszul csinálok. Nem igényelte, hogy ott üljek mellette, játszak vele. Úgy éreztem, csak púp vagyok neki. Szóval hagytam magára, de a szemem sarkából a legkisebb szólításra is már mentem hozzá. Ezt megtanulta, hogy ha kell anya, akkor jön, de amúgy minden úgy van, ahogy én szeretném. Szereti az önállóságot, hogy maga fedezheti fel a világot. Én akár kiganézhatom az egész lakást is, csak jön mellettem, segít, de ha úgy van kedve, inkább játszik. Ők ilyenek, mi hozzájuk igazodtunk, és szerintem mi csináljuk jól. Lánykám unokatestvére 16 hós lesz, na a sógornőm full ellentétem, kisfiú már most anyámasszonykatonája, sajnálom előre őket. De ha mondtál vmit, még neki állt feljebb, szóval rájuk hagytam. Neveld úgy a fiadat, és kész. Ő is mindig ott van a fenekében, nem enged neki semmit, tilt, ettől a kisfiú bepipul...és még naphosszat sorolhatnám.

Ha a testi-lelki fejlődést minden nap biztosítod, akkor már tökéletesn csinálod a dolgot. Ha ezt két méter távolságból, akkor onnan, de Ő érzi és tudja, hogy anya+apa itt van, szóval minden rendben.

Ne hasonlítgasd Magad, tök felesleges, én is rájöttem már.

Eszembe sem jut, hogy hasonlítgassam magam más anyákhoz!

Ez hülyeség! Én tudom, mi a legjobb a gyerekemnek.

Azt meg Te, hogy a Tiédnek mi a jó. Mivel segíted a fejlődését, stb.

Szerintem minden anya próbál a legjobb lenni! Ki így, ki úgy.