Mit tegyek? 7 hónapos kisfiam egy hete leállt az éjszakai evésekről, végigaludná az éjszakát. Én keltem fel, de csak sír, nem issza a tápszert.

Teljesen megértelek. Ettől függetlenül azt mondom, hogy ne erőltesd az éjszakai evést, mert inkább kiegyensúlyozatlan lesz, ha nem hagyod aludni, amikor az ő szervezete inkább az alvást igényelné és nem az evést. Az én fiam 3200 g-al született, most 16 hónapos, és 8,8 kg. Azért mondom, hogy megértem az aggodalmadat, mert én is ezen megyek keresztül. Már mindenféle vizsgálatokon voltunk, és eddig minden negatív. Az én fiam két hónapon keresztül minden este hányt. Napi 4-5 laza, vagy híg széklete volt. Aztán a hányás egyik napról a másikra teljesen megszünt, mostanában pedig max 3 laza széklet van. Ennek ellenére a súlya még nem lendült meg. Nekünk a gasztroenterológus azt tanácsolta, hogy adjak olyasmiket a fiamnak, amit egyébként nem tanácsolnak. Példákat is mondott: egy fél csomag gesztenyemassza jó sok tejszínhabbal, az instant kakaóba kavarjak még egy teáskanál cukrot... Csak néztem, de hát kipróbáljuk. A Te babád mondjuk még fiatal az ilyesmihez, de később talán nálatok is szóba jöhet. Nekem még ezen a honlapon tanácsolták a cebion multivitaminos cseppeket. Ez segített az étvágyon, de amint abbahagyom, megint étvágytalan (ezt sajnos szintén csak egy éves kor után lehet adni). Amikor az én fiam volt annyi idős, mint a tiéd, bizony ő sem evett többet, mint amennyi adagokat Te írtál. A lényeg, hogy a jelenlegi állás szerint a gasztroenterológus azt mondta, hogy a fiam szerinte egészséges, csak sovány, amit kalóriadús étrenddel változtathatok meg. Szeptemberbe megyünk kontrollra. Ha esetleg nem indul meg a súlya a kalóriabombák ellenére sem, akkor valószínűleg megnézik a lisztérzékenységet. Mindenesetre az én tanácsom az, hogy ne erőltesd az evést, mert annál jobban nem akar majd enni. Hallottam azt is, hogy egyes babák már azért nem akarnak enni, mert megutálták az evést az erőltetésnek köszönhetően. Én már szintén nem tuszkolom belé az ételt, és tény, hogy amikor az apukájával ülnek asztalhoz, és van idő bőven, sokkal jobban eszik, mint amikor én próbálom etetni, és kapkodok, mert az agyamban az jár, hogy ki kéne rámolni a mosógépet, van két kosár vasalnivaló, a kistesót meg kell szoptatni, stb. stb. Szóval nyugalomra és időre is szüksége van a babának az evéskor, különben elmegy a kedve az egésztől. Én is próbálok minden más dolgot félretenni, mert úgy tűnik a fiamnak szüksége van arra, hogy akár egy óráig is nyammogjunk az asztalnál.

Az utolsó válaszoló vagyok. Lehet, hogy nálunk rátett a kistesó érkezése, meg valószínűleg én sem kezeltem jól a problámát, mindig kapkodtunk az evéssel, mert nemcsak a fiam türelmetlen típus, hanem sajnos én is.... Minden jót nektek :-)