Van itt olyan anyuka, aki kezdetben próbálta tartani a védőnő tanácsát arról, hogy két óránál gyakrabban nem szabad a babát megetetni, de aztán áttért az igény szerinti szopira?

Akkor tisztázzuk megint, hogy pontosan mi az az igény szerinti szoptatás.

NEM non-stop szoptatást jelent ugyanis! Az igény szerintiség azt jelenti, hogy akkor szoptatunk (de akkor kvázi "korlátok nélkül", valóban), amikor a baba EZ IRÁNTI igényét jelzi. És igen, mivel a szoptatás sokféle problémára megoldást jelenthet (éhség, szomjúság, testközelség iránti vágy, fájdalom, félelem, álmosság stb.), ezért a kívülálló számára tényleg úgy tűnhet, hogy aki ezt az elvet követi, az "állandóan" szoptat. Pedig nálunk sincs így - amikor egy ilyen baba mást szeretne, nem szopizni, akkor nyilván mi se tesszük mellre, hanem az aktuális gondját kezeljük. A jelzések "bemérésére" pedig mi is ugyanazokat a módszereket használjuk, mint más anyukák: megfigyeljük és értelmezzük a babát.

De megint tegyük hozzá, hogy ugye vannak olyan helyzetek, amikor az anya se tudja pontosan belőni, hogy mi a pici baja. Vannak, akik ilyenkor pl. különböző figyelemelterelési módszerekkel próbálkoznak, vagy a végén elbizonytalanodnak, mert semmi sem jön össze... Nálunk ehhez képest annyi a különbség, hogy mi bátrabban és gyakrabban próbálkozunk ilyenkor is a szoptatással, mint "jolly jokerrel"; ami az esetek jelentős részében segít is. (Az előbbi anyukák viszont kevésbé mernek ezzel kísérletezni, pl. azért is, nehogy a baba azt szokja meg, hogy mindenre a szopi lesz a megoldás.)

Nu, kb. ezt jelenti az igény szerinti szoptatás.

És még annyit hozzá, hogy mivel az ember alapból ciklikusan működő biológiai lény, anélkül is kialakul általában egyfajta ritmus a baba életében, hogy ezt kívülről forszíroznánk. Persze a számunkra is megfelelő napi rutint mi is igyekszünk megszilárdítani a napirendben; de talán még annyi a különbség, hogy ebben is igyekszünk maximálisan rugalmasak lenni. - Pont, ahogy a baba igényei is folyton változni fognak.