Frissen szült anyukák pár hónapos babával, mit vártok el a nagyszülőktől?

Talán köszönnék meg, amit eddig tettél értük, szerintem már az is túlzás!

(Az én Fiam már 1 éves, de soha, senkire nem hagytam, a nagyszülőkre sem, pedig Ők is imádják a Fiamat. Magunknak szültem, könyörgöm ... Nem is érezném igazán anyának magam, ha nem én főznék, mosnék a saját gyerekemre meg magunkra. És hozzáteszem, az én Fiam aztán nem egy könnyű eset ...)

Bocs, hogy ezt írom, de a helyedben finoman fogalmazva helyretenném a lányodat. Ideje lenne belekóstolnia, hogy mit jelent VALÓBAN családanyának lenni!

Semmit, néha látogassák meg az unokájukat, de ne szóljanak bele a gyermeknevelésbe. Azt eszünk amit én főzök, akkor mosok és akkor pihenek amikor időm van és annak örülök, ha békén hagynak és nem látogatnak meg napi szinten 5x (mert nálunk ez van-sajnos).

A nagyszülőnek szerintem nincs semmi kötelessége a lányával és az unokájával szemben.

Szerintem aki gyereket vállal az igenis hozzon áldozatot, főzzön, mosson a családjának, és akkor pihenjen és romantikázzon amikor a pici alszik, elvégre mindenki magának szüli a gyerekét, nem a nagyinak.

Az én babám 8 hónapos, eddig 2x hagytuk 1-1 órára a nagyira, akkor is azért mert orvoshoz kellett menjek és a férjem elkísért. De szívem szerint még ennyi időt sem bíztam volna másra. Lehet, hogy én vagyok túlságosan ragaszkodó, de nem bírnám elképzelni, hogy más gondozza a gyerekemet, míg én romantikázok.

Kicsit elkapattad a lányodat :-) Talán itt az ideje, hogy megtanulja, neked is van saját életed.

Azért az nagyon szép, hogy ennyit segítesz. Nálunk a nagyobb gyerekeimnél még nem volt segítségem, mert anyuék még dolgoztak. Jöttek, ha tudtak, de ez nagyon kevés volt.

Most a piciknél nagyon jól esik, hogy kéthetente nálunk töltik a hétvégét. Unokáznak, együtt főzünk anyuval, apu meg a férjemmel mókol mindig valamit. De ez nem elvárás, ha programjuk van - és miért ne lenne? - akkor mennek, nincs sértődés belőle.

Meg kell találni az egyensúlyt. Úgy kell alakítani a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen. Ne csak nekik, nektek is.

Szerintem a lányod eléggé elszállt magától,ne haragudj hogy ezt mondom,mert oké,hogy nagyszülő segít,régen is mikor még több generáció együtt élt besegítettek az anyának,de az hogy te kiteszel magadért,és még felháborodik,hogy lemennél pihenni ..komolyan...

Mikor én szültem után anyukámnál laktam 2-3 hétig a babámmal,nagyon kimerült voltam kb a 8.hónaptól nem aludtam a kórházban kikészítettek a csecsemősök stb.,delőjött a szülés utáni depresszió,fájt a gát sebem minden percben elaludtam.Anyukám nagyon rendes volt,segített a baba körül,főleg mivel nem ment a szoptatás,mikor én fejtem Ő etette,főzött,mosott,mindig kérdezte mit kívánok,szigorúan pihennem és aludnom kellett,meg elmennem kicsit sétálni.Nagyon hálás vagyok neki,nélküle nem tudom hogy ment volna,férjem sajnos nem tudott velem lenni.Majd elmentünk anyósomákhoz,mert ott volt saját szobánk is,férjemnek segítenie kellett otthon így a baba 3 hónapos koráig náluk laktunk,anyósom főzött,mosogatást néha én is bevállaltam,de minden baba körüli dolgot már én csináltam(mosás,vasalás,pelenkázás,etetés,fürdetés stb) és a férjem,max ha néha egy-egy este elmentünk az a férjemmel kicsit kikapcsolódni akkor vigyáztak a babára,inkább csak felügyelték alszik-e.Majd beköltöztünk a már kész lakásunkba,és onnantól,mindent én és a férjem csinál,kéthetente egyszer a nagyszülőkkel van, pár órát,max fél napot attól függ,addig mi pihenünk,ha a nagyszülőknél vagyunk mindig megpakolnak kajával,hogy ne éhezzünk :),férjemmel mindketten szeretjük főzni,én szakácsnak is készülök,így sértésnek venném ha minden hétre megfőznének nekünk.Anyukám nagyon szeret vigyázni rá,a nagynéném és a nagymamám is imádja,és értenek is a gyerekekhez,úgyhogy szokott sokat velük lenni,tudom,hogy anyukámnak az a legnagyobb ajándék ah a kis unokája vele van.Apukám is szereti nagyon,ráadásul van egy 5 éves öcsém és nagyon édesek együtt.Lehet megvetnek ezekért,hogy nincs velem a gyerekem 24 órában mindennap,de a nagyszülők szeretnek rá vigyázni,ha tehetik szeretnek segíteni,én nem várok el semmi,inkább Ők várják el,hogy vigyázhassanak rá,segíthessenek.Tanulunk,vállalkozók vagyunk a kisfiunk mellett így jól jön egy kis kikapcsolódás,sőt egymásnak is adunk kimenőt.lehet valaki szerint ez botrányos,de úgy gondolom,hogy egy normális,szerető családban,mindenki azon van,hogy jó legyen a másiknak,és a gyereknek is az a jó,ha a szülők kipihentek,kiegyensúlyozottak,és ha több emberrel lehet együtt,több emberrel találkozik,főleg a fiunk esetében aki nagyon szereti a társaságot,más gyerekeket.

14-es vagyok. Most olvastam el még néhány kommentet, azokhoz szeretnék még hozzászólni.

Furcsa számomra az a hozzáállás is, hogy csak a szülőké a gyerek, ne romantikázzon, ne pihenjen, csak ha a baba alszik éppen.

Én ezt másként látom. Ha van rá mód, érdemes néha kiszakadni a megszokott közegből, és bizony szükség van a gyerekmentes romantikára is, vagy egy mozira, szaunázásra. Nem kell ám mártírként megélni az anyaságot.

Azt sem hiszem, hogy teljesen ki kellene tiltani a nagyszülőt a gyereknevelésből. A gyereknek csak jó, ha több embertől többféle dolgot lát. És még elrontani sem lehet ezzel, mert pontosan tudja, hogy mit szabad a maminál, és mit anyánál.

Aki elfogadja a nagyszülőktől a segítséget, legyen az főzés, vasalás, az adja meg a lehetőséget nekik, hogy ne csak afféle házicselédként működjenek, hanem joguk legyen ténylegesen részt venni a gyerek életében.

utolsónak írom ,elfogadni és elvárni egészen más.Nem arról van szó hogy az ember feladja magát hanem arról hogy nem száll rá a nagyszülőkre.Nincs kötelességük. Nem nekik szültem.Lehet romantikázni rendszeresen, de a felügyeltet úgy kel megoldani hogy ne legyen teher a nagymamának,mert nem evidens hogy ez az Ő dolga lenne

Valamit nagyon benéztél...

Kedves 16., persze, hogy nem kell mártírként megélni az anyaságot, bár szerintem régen rossz, ha valaki számára az mártírság, ha nem tudja időnként "lepasszolni" a gyereket. Én írtam, hogy soha nem bíztam senkire a gyerekemet, de nem is igénylem és nem érzem ettől mártírnak magam. Viszont leégne a pofámról a bőr, ha egész hétre Anyám főzne az én, SAJÁT családomra, és arra alapoznék, hogy heti egyszer tudok romantikázni, mert ott az Anyám ... Számomra ezt elvárni pofátlanság.

Megkérdezném az illető anyukát, hogy amikor csinálták a gyereket, akkor kikérték-e a nagyszülők véleményét, hogy óhajtanak-e unokát, akár heti egyszeri alkalomra is????

soha semmit nem vártam el tőlük, örültem és megköszöntem, ha segítettek.

Az anyaságot nem kell mártírságként megélni, de az tényleg gáz, ha ennyire kiakad attól, hogy neked is van magánéleted. Tönkre megy a házasságuk, ha egy héten otthon romantikáznak és leesik az ujjáról a jegygyűrű, ha főz magának? Azt hiszem, te is rájöttél már, hogy kicsit elkapattad őt, bár tudom, hogy a kioktatás most nem segít rajtad. Nekem lesűlne a képemről a bőr, ha elvárnék ilyesmit a nagyszülőktől. Ettől függetlenül szoktam segítséget kérni tőlük, ha nem boldogulok egyedül, de nem heti-napi rendszerességgel.