Bevallalnatok az egyedul allo anya szerepet, ha parotok heti parszor csavarogna -csak nappal-? Hetvegen csak baratok, hetkozben is 2szer

nem mind ilyen!!!! ezt ne hidd el!!! szóval a szex is szar. akkor mi a kérdés????????????????????????

Én nem mondanám, hogy nem szeret, inkább azt, hogy önző módon, és éretlenül viselkedik. Nem tudom, hány évesek vagytok, mennyi ideje éltek együtt, mennyire szeretett volna ő most babát..ezek mind fontos szempontok. Így nem lehet kijelenteni, hogy nem szeret. Vagy azt szereti, amit tőled kap. Lehet, hogy megijedne, és futna utánad, ha összecsomagolnál...de lehet, hogy nem.

Én is ebben a cipőben vagyok. Párom vállalkozó éjjel nappal képes dolgozni, pedig sokszor nincs is határidős feladata. Semmit nem csinál, maximálisan kiszolgáltatja magát, mert ugye én itthon vagyok a gyerekkel egésznap, ráérek. Én főzök, takarítok, bevásárlok, szemetetkiviszem, postát behozom, csekket intézem, gyereket nevelek, kutyát sétáltatok és stb., egyszóval minden. Segítségem nincs, barátok dolgoznak, rokonok nincsenek. Ő oda megy ahova akar amikor akar, mozi, vacsi, ebéd, szórakozás, én meg a picivel négyfalközött, ennyi. Nem tudlak jóval kecsegtetni, ha szereted kitartasz mellette, és megpróbálsz magadon segíteni hogy ne kattanj be, ha nem tudod így folytatni lépj ki a kapcsolatból és keress olyan férfit aki ideális apa és férj is.

Nem tudom, miért, de a harmadik év az nekünk is zűrös volt. Rengeteget vitáztunk, akkorra már igazán jól kiismertük egymást minden tekintetben, és minden áron meg akartam változtatni benne azt, ami nekem tetszett. De még olyan dolgokat is, amik előtte tetszettek benne, amik miatt megszerettem. Ráadásul iszonyat féltékeny voltam akkor. A lényeg, hogy nekünk utána született meg a lányunk, és abban az időben kicsit többet volt képes otthon a fenekén ülni a párom. Aztán nagyobb lett a gyerek, kezdődött minden elölről, de már nem olyan intenzíven, mint előtte, mert a drágám egyre több emberben, ún. "barátban" csalódott. Summa summárum, idén leszünk 16 éves házasok, nagyon szeretjük egymást, de a férjemnek most is szüksége van arra, hogy 2-3 naponta, illetve ha sokat dolgozik, akkor 2-3 hetente összefusson a barátokkal. Én meg sokszor pampogok, emlegetem neki, hogy mi lenne, ha én is ilyen nyughatatlan lennék, és neki kellene a 2 gyerekkel otthon csücsülni...aztán lehiggadok, és rájövök, hogy sosem tudnék nélküle élni, és annyi bajon, nehézségen mentünk már át együtt, ő pedig mindig mellettem állt, ha igazán kellett. Nagyon szeretem. :)