Hogyan éltétek meg azt amikor először kellett másra hagyni egy egész napra az 1 év alatti babátokat?

Ne haragudj, de VELED valami nagyon nagy baj van.

A kérdésedet látva arra gondoltam, hogy IDEGENRE kell hagynod a gyereket. Akkor meg tudnám érteni, hogy problémázol.

DE!!! ITT A GYEREK SAJÁT APJÁRÓL van szó! MI baja lehetne, ha vele van? MEg egyébkent sem értem, hogy MIÉRT nem hagyod a gyereket 5 PERCNÉL tovább másra - napi 24 órát a gyereken lógsz?

Sürgösen át kellene állnod arra, hogy NORMÁLIS viszonyod legyen a gyerekedhez, mert ennyire félteni beteges dolog.

Négy gyerekem van, de ilyen túlzást még nem hallottam.

A páromra azóta ráhagyom a gyerekeimet, mióta hazajöttünk velük a kórházból. Ez nekem sem a "másra hagyom" kategória, ugyanolyan szülője nekik, mint én.

Egyébként a nagyszülők is vigyáztak már rájuk elég korán, igazából nyugodt voltam, mert mindkét nagyiban 100%-ig megbízom, mindent elmondtam nekik, amit tudniuk kellett, és tudtam, hogy azt be is fogják tartani, és ha van valami, fel tudnak hívni.

Szóval én nem paráztam túl, de te nagyon túlparázod, hogy a saját apukájánál nem mered hagyni.

Ha jól értem, te attól tartasz, hogy nagyon furcsa lesz, hogy nincs veled. Ha állandóan együtt vagytok, biztos így lesz, de gondolj arra, hogy az apukája vigyáz rá, akiben megbízol és bizony ez természetes, hogy egyre jobban el kell engedned magadtól, hiszen ez a dolgok rendje :)

Amikor egyedül megyek valahová, nekem is nagyon fura, de ahogy telik az idő egyre kevésbé aggódom és még jól is esik hgy amagam gondolataival lehetek (újabban terhesgondozásra "kell" járnom és olyankor vagy az apja vagy a nagyapja vigyáznak rá.)

Még valami: egyre önállóbb lesz és szerintem csodás dolog megtapasztalni, mikor hazaérkezéskor repül a karjaimba :))