Játszótér? Hogyan kezelitek az ilyen helyzeteket?

Én kisfiam nem csinál ilyet, de ismerek olyan gyerkőcöket, akik igen. A kisgyerek szintén másfél év körül van, ahogy "beszabadul", már keresi az áldozatokat, fellöki a kisebbeket és beléjük harap. Anyukája nem tud mit tenni, szalad utána és ismételgeti hogy nem szabad, de a kisfiút nem érdekli a dolog.

Erre nekem pedagógus szüleim azt mondták, hogy érdemes két dolgot kipróbálni:

1. ahányszor ilyet csinál, azonnal hazaindulni és megmondani neki higgadtan és komolyan, hogy ez a viselkedése miatt van. Ha értelmes, megérti és a harmadik hazaút után rájön, hogy ha nem változtat, nem lesz játszótér....

2. ahányszor ilyet csinál, fogni és leültetni egy padra pár percre. Elmagyarázni, hogy akkor mehet vissza, ha nem csinál ilyeneket. Ezt többször, ha verekszik, és ha értelmes gyerek, összekapcsolja, hogy jobb ha nem verekszik, mert akkor nem tud játszani.....

Ismerősünk kisfia csíp. Nem lehet egyedül hagyni a gyerekekkel sehol, mert csípi direkt az arcukat, volt hogy a játszón rajta kívül már három-négy gyerek sírt, ő elégedetten játszott :) Náluk nem működik az, hogy anyukája ismételgeti hogy Nem, Nem......a gyerek rá sem hederít. Ott az a probléma forrása, hogy hiába szól a gyerekre ott és akkor, a közös találkákon büszkén meséli, hogy a kisfia micsoda vezéregyéniség, és hogy a többiek hogy sírtak miatta.............na most, hiába szól rá a gyerekre, ha a gyerek közben érzékeli, hogy a tetteit anyukája büszkén meséli másoknak.

Ne leszidd hanem azt mutasd meg neki hogy mit kell tennie.

ha leszidod elmondod mi volt a baj, attól foggalma nem lesz mit is kellett volna csinálnia. és csinálnia kell valamit, mert másfél éves.

Szóval ha lehuzza a sapkát akkor szépen menj oda, és egyetlen nem nélkül mond el neki hogy mit kell tenni. simogatni a másikat, vissza adni a spiját stb..

fejükre szorja a kavicsot akkor ne leszidd hanem menj oda és mutasd meg mibe szorhtaja. mutasd meg hogy a gézukának van vödre oda szorja a kavicsot.

vagy is ne azt magyarázd miért ne hanem azt mit szabad. adj lehetöséget neki jót cselekedni.

ja és még egy nagy hiba szokott lenni, hogy anyukák kérik, és kötelezik a gyermeket a játékai kölcsön adására. ezt 3 éves kor alatt nem szabad csinálni. ezek az övéi és senkinek nincs joga elvenni töle, vagy másnak oda adni. de hogy tanulja hogy megosztóak vagyunk, így vihetsz kettöt és te hangosan mondva mutatva kölcsön adod a tiedet, vagy azt amivel ö nem játszik. ezzel tanul, de nem kötelezed semmire, így 3 éves korára jószívü lesz.

én ezeket tanultam és alkalmazom másfélévesemnél rendszeresen, és szuperül bevállik, nem csíp nem rúg, nem csinál olyat max 1-2 lakalommal ami tilos. mert ugye ö is véletlenül szorja a homokt, de akkor nem leszidom, hanem megmutatom hogy is kellene csinálni. legközelebbi próbálkozásnál ha helyes jól megdicsérem.

elsönek.

ez szép és jó egy 3 év feletti gyereknél, mert ö tisztában van mit szabad mit nem, mik az alternatívák.

egy másfél éves még azért csinálja mert így keresi a kapcsolatot, így próbál figyelmet kicsikarni magának. ha leszidás mindig a figyelem középpontja akkor az alakul ki hogy rosszat kell tenni mert akkor figyel anya. ha a jótevés a figyelem középpontja és tisztában vele mi a jó dolog, akkor azt fogja tenni.

harmadik vagyok.

ahog írtam lányom inkább oda visz játékokat, leveleket, fát a többi gyereknek, és ezzel hívja fela figyelmet magára, ezért megdicsérem. Aki leginkább csak a leszidást alkalmazza és a gyemreknek foggalma sincs mit is kellene helyette cselekedni, ott nem tud javulni a helyzet.

Első vagyok.

Ez szép és jó egy 3 év alatti gyermeknél is, ha megvan már hozzá az értelme. Kisfiam nem csinál a játszótéren semmi rosszat, de nála van pl. bolti hiszti, vagy itthoni hiszti. És nála működik. Ki kell próbálni, lehet, hogy másnál is.

Még mindig első vagyok, én kisfiam másfél éves. Nála működik a hisztinél. Ez ugyanis nem leszidás, hanem annak a megtanítása, hogy a tetteiknek van következménye. Ezt már el lehet kezdeni ebben az életkorban is.

De mondom, mindenkinél más jön be. Egy próbát megér, másfél éves gyereknél bizonyítottan működik, mert olyan a személyisége.

Egyetértek egyébként azzal is, hogy meg kell mutatni, mit tegyen, meg ilyesmi, de azzal nem mutatjuk meg azt a szintén fontos dolgot, hogy a rossz viselkedésnek bizony következménye van. Sok gyermek kétévesen már bölcsibe megy, és addigra nem árt, ha a gyermek megtanulja ezt. Ugyanis, ahogy mondani szokták: könnyebb a rosszat megelőzni, mint a bölcsiben majd állandóan orvosolni :)

Ha a gyerek megtanulja, hogy a verekedésnek rossz következménye van, nem fogja csinálni. De ha nem tanulja meg, akkor majd egy gondozónéni állandóan szaladgálhat utána, hogy "tedd vissza a sapit" meg "simi simi"

Ki kell próbálni. Nem minden gyereknél válik be, de egy értelemmel bíró személyiségnél már igen, akkor is, ha fiatalka. Nem egyformán fejlődnek.

Az elsővel értek egyet. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem szabad és tudomásul kell vennie a gyereknek akkor is, ha csak másfél éves.

Ha mindig csak az van, hogy rohangálunk utána és javaslunk dolgokat, hogy az aktuális csínytevés helyett mit is lehetne még, akkor egyrészt másodpercig se lehet a gyereket egyedül hagyni, másrészt én is nagyon felháborodnék, ha valaki nem viszi el a gyereket az enyém közeléből, ha nem képes játszani, csak verekedni.

Amúgy ha pl. a konnektorba nyúlkál otthon, akkor is javasoljak alternatívát? Hát nem. Vannak dolgok, amiket szigorúan tilos és igenis tartsa be a szabályokat a saját és mások érdekében is.

Egy példa: a lányom úgy két éves kora tájékán szeretett elrohanni kismotorral. Hiába magyaráztam, miért nem szabad és hogy jöjjön szépen mellettem... Talán fél percig volt hatásos. Viszont ott volt a tesó, akit toltam babakocsiban, vagy őt kellett otthagynom és szaladnom a nagyobb után, vagy rohanva toltam a babakocsit... Mi lett volna, ha pont autó jön és a gyerek kiszalad? Erre sem a magyarázgatás volt a megoldás, hanem az, hogy amint otthagyott, elvettem a motort. A játszótéren úgy motorozott, olyan sebességgel, ahogy kedve tartotta, otthon az udvarban is, de az utcán nem, vagy nem volt motorozás. Nem sokszor kellett megcsinálnom vele, hogy elvettem tőle, megtanulta, hogy nem szabad és kész.

Igenis van olyan, hogy valami tilos, tetszik vagy sem, ezt meg kell érteni. Ami pedig tilos, az mindig és következetesen tilos, nincs kivétel - az egészen pici is megtanulja ám! És nem hinném, hogy ettől sérülne a lelkivilága...

Pont ma szerettem volna én is feltenni egy ilyen kérdést. :( Kisfiam kétéves, már tavaly is ezt csinálta, és sajnos idén sem változott sokat a helyzet. Ma is édesen játszott egy kisfiúval, majd minden átmenet nélkül elkezdte a haját tépni, negyed óra múlva pedig egy nála kisebb kislányt bántott - na, akkor hazajöttünk. Itthon ő is teljesen kezelhető.

Sajnos a megoldást nem tudom, ma sokat beszélgettünk erről a férjemmel. Itthon nyugi van, nagyon szeretjük, tévét alig néz, sokat foglalkozunk vele, tényleg ötletünk sincs. Tudom, nem sokra mentél a válaszommal, de jól esett leírni. :S

Harmadik vagyok,

természetesen jó amit írt az elsö, de szerintem és ahogy kérdezö is leírta ez náluk nem müködik, és pedig azért mert a gyerek nem tudja mit is kellene helyette tennie.

Nem hozhatod el állandóan a problémától a gyereket.

Amit leírtok, hogy fogom és haza viszem ha hiszti van nálunk is volt már ilyen. Pl 5x elmondtam hogy a szomszéd telkére nem rohangálunk be, és utolsónál szoltam ha mégegyszer akkor megyünk haza. Hát persze hogy lett még egy, és persze hogy üvöltve vittem haza a babakocsiban. De ez erö probálgatás volt nála, ebben a szituban alternatíva nincsen.

Amit viszont a kérdezö ír, egy figyelem felkeltés, egy nem tudok magammal mitkezdeni szituáció, amiben meg kell tanulnia hogy is viselkedjen, ehhez pedig anyukának az elsö idökben el kell mondania mit is kell helyette tennie. Persze ha már képes rendesen játszani és "vissza esö" lesz, akkor lehet a ti féle vigyük rögtön haza módszer, mivel akkor már tisztában vele mit is kellene csinálni de dacból csak azért sem teszi.