Játszóteres anyukák vagytok itt? Kérdeznék?
8 hónapos a lányom és ezen a héten elkezdtem lehordani a játszótérre. Egyenlőre hintázunk, meg tegnap a homokba raktam le, hogy nézelődjön, mászkáljon, ilyesmi.
Mivel még nem tud állni, se járni, így kevés a lehetőség. Emiatt érdekelne, hogy ti ilyen korban vagy ilyen kereteken belül mit csináltatok? Hogyan játszottatok?
Hogy lehet bekerülni a játszótéri "bandába"?
Mindig köszönök hangosan, de alig köszönnek vissza páran. Látom sokszor, hogy figyelnek minket. Tegnapi nap pedig hallottam is, hogy rólunk beszéltek. Tisztán nem értettem, hogy mit, de sokszor néztek hátra (felénk).
Nem tudom egyenlőre eldönteni, hogy a játszótéri szülők (akik itt vannak) esetleg sznobok vagy nem..
Legdurvább az volt, hogy hétfőn egy apukával elbeszélgettünk, együtt "játszottak" a gyerekek. Erre tegnapi nap amikor meglátott köszönni sem tudott. A gyerekét inkább más fele terelgette, ne hogy odajöjjön hozzánk. Gondolom abba a társaságba tartozott. Nem is nagyon nézett ránk, kerülte a szemkontaktust, ha úgy alakult.
Nagyon rosszul érzem magam emiatt. De tudom, hogy a lányomnak kell az új környezet ahhoz, hogy a mintákat lássa és magában feldolgozza a fejlődéshez.
Viszont tegnap este eltört a mécsesem itthon és sírtam is. Tudom buta vagyok, hogy ilyenért kiakadok, csak olyan rossz egyedül.. Nem azt akarom, hogy mindenki puszipajti legyen velem, csak ... basszus. Társasági lény vagyok, isten háta mögött (1 éve lakom itt), senkit sem ismerek. Ha pedig ismerkedni akarok, akkor ... hát ennyi. :((((
Mi a jó istent csináljak?
válasza:semmit. Barmokkal ne akarjál barátkozni
8 hós gyerekkel tényleg csak hintázni tudsz, az kb. 20 perc, aztán lehet menni sétálni. Nyáron már beleülhet a homokba is.
Én mindig a gyerekekkel foglalkoztam, köszöntem de ennyi. Max. mosolyoghatsz vmi szimpi emberre, aztán ha akar, odamegy hozzád, beszélgettek.
Szerintem még kissé odébb van az az idő, amikor beszélgetni tudsz, ilyen kicsi gyereket mindig szemmel kell tartani, hacsak nem áll oda a felnőtt melléd, miközben hintáztatod.
válasza: válasza: válasza:Én is sírtam emiatt, hogy kvázi nem kellünk senkinek, ugyanazokat éltem át, amit te!
Aztán ahogy egyre többet láttak, 1-2 szót váltottunk minden alkalommal, szép lassan megszoktak minket.
Később már telefonszámot cseréltünk, két családdal azóta is jóban vagyunk, pedig a fiúk már mind bölcsisek, mi pedig dolgozunk.
Ne add fel, járjatok csak szépen, legyél kedves de ne nyomulós, meglátod menni fog.
Mi is eleinte csak hintáztunk meg krétával rajzoltunk, utána jött a csúszda, majd a homokozó (én sem vagyok idevalósi, nem ismertem egyetlen kisgyerekes családot sem).
Szerdánként van itt a művelődési házban babafoglalkozás, ami 1 órát jelent. Ingyen van, bár ha pénzbe kerülne, akkor is vinném.
A lányom reggel 9-11ig és délután 2-4-ig alszik.
Most voltunk először a babafoglalkozáson, amit igaz hullafáradtan, de végig csinált. Azt hittem, hogy "rosszabb" lesz vele. Érdekelte minden, tetszett neki, de amint vége lett a foglalkozásnak, kb. 20 perc után bealudt. Ott lehet még maradni, beszélgetni, olvasni a könyvtárba (mert ott van) csak hát, 8 kilósan pár térdműtét után nem bírtam már tartani! Így mentünk sétálni, azaz ő aludt a babakocsiba.
Van még itt (Szolnok) egy ilyen babamama foglalkozós (számomra bent a városba, mert a külterületen lakunk), lehet, hogy oda is elviszem. Igaz fizetős, de szerintem nem drága. 750 forintot nekem megér. Legalább addig is társaságban vagyok és nem dilizek be a magánytól... :(((
válasza:Nem tudom, hogy milyen a korosztály.
Most ezt néztem: [link]
Csak nem tudom, hogy érdemes-e menni. Na meg hogy milyenre?! :|
válasza: válasza:hat nezd, ugyanez van/volt velem is. mondjuk nalunk ugy indult, hogy mas csecsemos babak anyukai csak elore hatra toltak a babakocsit es beszelgettek, en róttam a köröket, mert a fiam ha elore-hatra toltam sirt, vele elore kellett menni :D
aztan jartunk ringatóba, ott se nagyon baratkoztak velunk, meg meno mano tornara, amikor nagyobb lett.. dehat a jatszoteren (is) a gyerekkel jatszottam, nem pedig "legeltettem", nekem igenyelte a fiam, hogy vele jatszak aktivan, igy idom-lehetosegem sem volt nagyon beszelgetni.
igazabol nekem inkabb arra lenne igenyem, hogy a fiamnak legyen egy kis baratja (egyszer a jatszohazban osszehaverkodott vele egy egy evvel nagyobb kisfiu, nagyon elvezte, sajnos nincs neki kis baratja, pedig jo lenne)
szoval nem tudom.. most jott a kisteso, a nagy oviban, megint elolrol az egesz. egyebkent nem nagyon sirok a jatszoteri klikk utan, mert egyszer veletlenul belekavarodtam (szomszedban voltak, es athivtak), vegig a drhouserol meg a baratok koztrol dumaltak, amiket en nem nezek, meg kibeszeltek szamomra ismeretlen embereket, ami nekem egyreszt nem szokasom, masreszt fogalmam sem volt kik azok. szoval igy, hogy tudom, "mit vesztek", annyira nem vag földhoz.
viszont olyat velem nem csinaltak, mint veled az apuka, mi legalabb koszontunk, es ment mindenki a maga utjara
en koszontem volna neki, max nem koszon vissza
ja, mi 10 eve lakunk itt :D
Tudjátok az a legrosszabb, hogy lassan befordulok. Minden szerettem (rokonok+barátok) mind fent vannak Pesten. Ritkán találkozunk. Bár megyünk mi is haza és ők is jönnek, de azért hiányzik a társaság.
Páromnak nem mondhatom nyilván, hogy maradjon itthon velem, mókás lenne..
Azt hittem más lesz az egész, hogy itt "vidéken" közvetlenebbek az emberek és értelmesebbek.. de csalódnom kellett.
Durva azt mondanom, de tahóbbak, mint a pesti emberek. Én megtanultam, hogyha megyek valahová, akkor köszönöm kell, főleg, ha belépek valahová. Legyen az bolt vagy játszótér vagy akármi más..
Nem arra vágyom, hogy összeálljunk pletyizni és közben a gyerekek játszanak vagy csináljanak amit akarnak, csak azért 2-3 "emberi" szó néha jól esne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!