Aki a sírni hagyással szoktatja le a babát az éjjeli ébredésről ( nem az 1-2 hónaposra gondolok, hanem később) az mivel indokolja a döntését?

Én azzal azért vitatkoznék, hogy csak 6-8 hónap a szimbiózis időszaka, aztán vége.... Ugyan nem vagyok pszichológus, bár tanultam, de ennél szerintem jóval hosszabb ideig van ránk szüksége a gyerekeinknek. Nyilván idővel egyre kevésbé intenzíven és más minőségben is, de a szoros szimbiózis időszaka sem hiszem, hogy csak ennyi lenne.

Általában 2-3 év az az idő, amíg a gyerek már sok szempontból önállónak tekinthető, és ugye ekkortájt kerül tartósabban közösségbe is, szóval ez egyfajta mérföldkőnek vehető - szerintem valahol itt van az első nagy fordulópont a folyamatos elválásban, nem már az első életévben.

Szerintem sok anyuka nincs tisztában ezekkel a dolgokkal, hogy ez egy hosszútávú és igen intenzív program - vagy tudja, de valamiért nem meri/tudja felvállalni a maga valójában.

Az pedig, hogy a család minden tagjának szüksége van pihenésre, alvásra, még mindig nem igazolja a sírni hagyás létjogosultságát. Egy gyereket megríkatni, magára hagyni bármely életkorban nem a legjobb módszer. Persze néha "muszáj" vagy épp nincs jobb ötletünk; de ettől még nem javasolható vagy legitimizálható semmivel. Én inkább szükséges rosszként tekintek rá, mint célszerű nevelési eszközként.

A szimbiózis szakasza egy fejlődéslélektani fázis, amikor a baba saját "én"-jét és az anyáét egynek érzékeli és észleli. Ez egyfajta "duálúnió", a gyermek nem érzékeli saját határait. Az idegrendszer érésével elkezdődik a differenciáció fázisa, amikor a gyerek már elkezdi megtanulni elkülöníteni a saját testét a másétól, de érzelmileg persze még duálunióban van.

Stefix, amiről te írsz, az már az újraközeledés fázisa (15-24 hó), ez az az időszak, amikor a gyermek meg tudja magát már teljesen különböztetni az anyától.

A modern fejlődéslélektan különböző alfázisokat különböztet meg a csecsemő fejlődésében a neuropszichológiai kutatásoknak megfelelően. (ez a szakaszolás Margaret Mahler kutatásai alapján született, de mi is ezt használjuk a szakmában)

"Ugyan nem vagyok pszichológus, bár tanultam, de ennél szerintem jóval hosszabb ideig van ránk szüksége a gyerekeinknek."

Ez természetesen így van, sőt ezt a határt a felnőttkorig húzhatnánk. Csak ugye más foglalkozást igényel egy 6 hónapos, egy 3 éves és egy serdülő.

Lényegében egyébként egyetértek veled, csak én is a Kérdező álláspontján vagyok inkább, miszerint a durva sírni hagyós módszer az, ami sose jó, mindegy, hány éves a gyerek és miért csinálja, amit.

Meg mondjuk én az alvástréningekkel is hadilábon állok, főleg akkor, ha túl korán kezdik használni. Ez ugyan enyhébb módszer, de sokszor ezt is egy kalap alá veszik a sírni hagyással, olyan értelemben is, hogy dehát ez is milyen hatékony... csak ezt se mindegy, mikor és hogyan csinálják.