Elviselnétek anyósotokat, ha alattomosan a hátatok mögött pusmogna (magyarán nem szeret engem), de a gyerekek körül segít, és nagyon szereti őket?

Szerintem a legtöbb ilyen anyós-meny kapcsolatból az őszinte, egyenes beszéd hiányzik szemtől szembe.

Le kell ülni és szépen megbeszélni a sérelmeket, nem kell csodára várni, ez működik a legjobban hidd el.

Sok anyós alapjáraton fúrja a menyét, féltékenységből vagy ki tudja, de nem rossz emberek azért, helyre kell billenteni bennük a békét és az csak beszélgetéssel megy.

Örülj, hogy csak a hátad mögött fúr és nem direktbe szólogat be. Sokkal szarabb, ha állandóan megáll a kés a levegőben,( főleg a férjednek, hogy igazságot kell majd tennie köztetek, és neki meg majd mindketten panaszkodtok.) Legyél okos és nézd az előnyét annak, hogy ott van.

Amíg segít, örülj, hogy van. Ha elkezd bezzegezni bármit vagy követelődző lesz cserébe, majd beszélsz vele és max leépíted.

Hm, nem emlékszem hogy kiírtam volna a kérdést :D Dettó, mint nálunk, csak nem ikreim vannak.

Nem foglalkozok vele, hogy mit gondol.:)

Ha segít segít, ha nem akkor nem.

én úgy vagyok vele, hogy engem nem kell szereti csak a gyerekeket :)

tőlem aztán azt csinálhat a hátam mögött amit akar, míg a gyerekeket elkényezteti, törődik velük :)

nem vagyok egy tutyi mutyi alak, de anyósom szeretete tényleg nem izgat :)

Ne foglakozz vele...ha a pletykákat visszahallod egyik füleden be a másikon ki és olyankor gondolj arra hogy a gyerekeidet szereti(meg sajna rászorulsz a segítségére)

Hasonló helyzetben vagyok én is csak az én anyósom hála nem pletykál össze-vissza csak eléggé megkeseríti az életünket!Viszont úgy vagyok,hogy a fiamat szereti, a férjem anyja,ráadásul egyke gyerek a férjem meg apósom meghalt így anyósom egyedül van!Mi is egymás szemében elbeszélgetünk,persze csak ami nagyon fontos a gyerekkel kapcsolatban de amúgy a nagykést beletudnám állítani a hátába!!!

Lehet, hogy nem fog tetszeni a válaszom, de miben segít az anyósod? Ezt azért kérdezem, mert én sok évvel ezelőtt teljesen egyedül voltam az ikreimmel, anyukám szegény épp akkor lett agydaganatos mikor megszülettek, rá félévre sajnos meghalt. Anyóssal nem volt semmilyen a viszonyunk, én nem kértem, hogy jöjjön segíteni, ő nem erőltette. A párom 2 hétig otthon volt szülés után, utána egyedül maradtam az ikrekkel. Ráadásul az egyik lány születés közben megsérült, így vele még nehezebb volt, mert tornásztatni kellett és folyamatos fejlesztésekre hordani. Vittem mindkettőt magammal!

Csináltam a dolgom, én nem érzem most sem, hogy erőmön felül kellett volna bármit is végeznem. Ők az én gyerekeim, én osztottam be az időmet, én alakítottam ki a napirendünket és ehhez tartottam magam, a gyerekek pedig hamar megszokták. Minden nap jutott időm és energiám sétákra, jöttek a barátok, hétvégén közösen takarítottunk a férjemmel, közösen főztünk nagy adagokat, de olyan időszak is volt, mikor hordtuk az ebédet.

Minden csak szervezés kérdése!

Ha kell a segítség akkor tűrjél, ha nem, akkor csináld egyedül úgy mint én.

Ne foglalkozz azzal,hogy mit beszél a hátad mögött:)Örülj neki,hogy szereti a gyerekeket.

Az én anyósom anniyra utál engem hogy láthatóan még a lányomat sem szereti:(Sosem jön át hozzá csak úgy játszani egy kicsit(pedig a kis lüke lányom imádja)holott egy udvarban lakunk:(