Anyukák! Akiknek a gyerekei között kis korkülönbség van, leírnátok a tapasztalataitokat? Hogy boldogultok a napirenddel, a házimunkával, stb. A lányom 15hónapos, a kis tesó augusztus végén érkezik.

Hát nehéz, az én gyerekeim közt 22 hónap van. Az elején nehéz volt újra belerázódni a picihez. Már a kicsi nekem 10,5 hónapos és kezdenek játszani egymással. A legnehezebb a kicsi altatása, mert még mindig cicin alszik el, közben a nagy persze nem tud csendben maradni :) A nagynak meg kellett tanulni, hogy a kicsi az első, bár néha övé az elsőség.

A házimunka meg döcögősen meg, míg kisebb volt, előfordult, hogy egyszerre aludtak, de már egy jó ideje váltják egymást ...

Szia!

Nálunk 21 hónap a különbség, a kicsi most 8,5 hónapos. Szerencsére éjszaka alszanak ébredés nélkül, délután is egyszerre van nekik pihenő. Már eléggé korán kialakult a napirend, amihez szigorúan igazodunk, ez inkább a nagy napirendje, abba illesztettem be a kicsit. Abban vagyok még szerencsés, hogy a kicsi jó természetű, alkalmazkodó, nem sírós baba, viszont nálunk eléggé durva méreteket öltött a tesóbántás, ezzel voltunk már pszichológusnál, most keresek éppen családterapeutát, mert nem boldogulok a problémával. Ezt leszámítva én nehezebbnek hittem ezt az időszakot :) A házimunka nem öl meg, nagy kosz ugyan nincs, és mindig van tiszta ruha, meleg ebéd, de azért messze nem olyan a rend, mint amikor még csak egy gyerekem volt. Valahogy sajnálom rá az időt, segítségem nincs, mindenhova vinnem kell a lányokat :)

Szép babavárást, és utána is kitartás :)

18 hónap a különbség.

Házimunkával hogy boldogultam? Sehogy. Állandó volt a rendetlenség, a káosz, ha a nappaliban tettem rendet akkor szétvágták a gyerekszobát, ha a gyerekszobát addig a nappaliban lepakolták a könyveket... És igazából nem is az eleje volt nehéz, meg az amikor a nagy egyszer a kicsi meg háromszor aludt, mert akkor délben én is lefeküdtem velük szunyókálni, hanem amikor a kicsi 2x, a nagy 1x aludt... Na az kiborító volt idegileg is.

Most már nagyobbak, és nagyon jó, hogy egyszerre tudom őket leültetni tanulni, a játékban partnerek, a programokat is könnyebb úgy választani, hogy egy korosztály. Simán eljátszanak órákig hétvégén, szóval most már szuper. Igaz, az első 2-3 évet kell ép ésszel kibírni, amikor van egy 3 éves dackorszakos meg egy 1,5 éves totyogó, akinek annyi az esze mint egy naposcsibének, de megy mint a rakéta...

Bocs az OFFért, de nálunk kb. 16hónaplesz a korkülönbség, szeptember végére várjuk a kicsit.

Szerintem felköthetjük a gatyánkat..

3, vagyok, a második válaszolónak: Mert a pici még pici és nem partner a játékban. Beszélgettem ismerősökkel ahol szintén kicsi a korkülönbség és sokan mondták, hogy náluk is akkor tetőzött a féltékenység, amikor a kicsi elkezdett helyet változtatni. Náluk is iszonyatosan durva volt a helyzet. Néha úgy éreztem, hogy egy napunk akkor már jónak számít, ha estére teljes volt a létszám (a nagy nem nyírta ki a kicsit) és mindenki megúszta kórház és maradandó sérülések nélkül.

Akkor lett jobb és lettek barátnők, amikor a kicsi is partner volt a játékban, kb 2,5-3 évesen, amikor már lehetett vele rakosgatni a plüssöket, fiúknál esetleg tudnak együtt autózni.