Mennyire volt gáz az első napotok otthon első babásként?

Hát szívesen írnám, hogy nem volt nehéz, de nem tudom. Életem legnehezebb és legboldogabb, de ugyanakkor legzűrösebb napja is volt. Azt sem tudtam hol áll a fejem, mit csináljak, mihez fogjak, vizet forraljak, vagy sterilizáljak, vagy pelenkázzak, vagy a kórházi cuccot pakoljam ki. Pedig volt segítségem bőven. Ráadásul ahogy hazaértünk, egy nagy kattanás volt hallható, tönkrement a kazánunk, így fűtés sem volt.( február)

Aztán minden megoldódott, de az első hetekre úgy emlékszem vissza, hogy az nagyon nagyon nehéz volt.

A para amit érzel teljesen normális, én is tiszta ideg voltam. Amikor aludhattam volna sem tudtam, de ez elmúlik hamarosan, kitartás.

Nyugi... eszik, iszik (csak vizet) tiszta pelenka, nyugalom, és türelem... élvezd ki minden pillanatot, olyan hamar felnő :O)

Ne idegeld fel magad attól, hogy mindenki okos... hallgass az ösztöneidre. Nem kell engedni, hogy mindenki mindenbe beleszóljon... próbálj pár napig a babával és a férjeddel egyedül maradni, tartsd be, hogy 2 hét múlva jöjjenek látogatni. Addigra belejössz!

Fiam a kórházban ahogy nézegetett engem, és már ott is csak mellettem volt nyugodt, a kis kocsijukban üvöltött, akkor tudtam nem lesz gond. Izgultam persze, az első pelust a kórházban haza indulás előtt adtam rá, hófehérben volt kisfiam, mire hazaértünk a füle is kakis volt. :))) A ruhájáról nem is beszélve.

Mi nagyon jól elvoltunk, a lakás igaz szaladt, de az volt a fontos, hogy babám harmóniában legyen. Be is jött, nagyon jó baba, most már segít (maga módján) takarítani is...

Annyi a hátránya, hogy nagyon anyás, és a mai napig csak akkor alszik jól ha mellette fekszem.

8hós.

Nem lesz semmi baj,csak halgass az ösztöneidre!Egyébként

mi az első fürdetést szúrtuk el, olyan bénák voltunk, hogy szegény kincsem elkezdett jajgatni!:)

Nem viccelek, tényleg csinálta!!

úgy éreztem magam, mintha nem ezen a földön lennék, totál el voltam varázsolva, idegen volt a lakás (a saját lakásunk, ahol már 1 éve lakunk). Mindenen sírtam, fáradt voltam, a kicsi nem akart enni. Az első 2 hét nagyon nehéz volt, pedig volt bőven segítség.

9 hetes kislány anyukája

Én kicsit megrettentem tőle, hogy úristen most nekem kell minden egyes szuszogására figyelnem, nem lesz e baja stb.

Meg amúgy is iszonyat fáradt voltam (6 ágyas rooming ines szobába sikerült kerülnünk és 5 napig ott voltunk összesen ha 6 órát aludtam, sokat mondok).

Nem volt segítségem senki, csak a férjem.

Viszont belejön az ember és azt a tapasztalatot már senki se veszi el tőled :)

És mikor látod hogy kezdenek sínen lenni a dolgok, akkor büszke is leszel magadra hogy ezt jól csináltad :)

17.47-es vagyok. Még annyit: az első napokban órára keltem, hogy etessem a kisfiam. Már amikor sikerült felkelnem. :) Előfordult, hogy csörgött az óra, én kinyomtam és aludtam tovább. Annyira ki voltam merülve. :)

Amúgy minden új dolog az első fürdetéstől kezdve, az elő éjszaka, az elő látogatók, az első séta....mind mind nagyon jó, mindent nagyon élveztem! Persze az elő pocakfájásos éjszaka meg társai annyira nem élvezetesek, de hozzá tartoznak a dologhoz.

Élvezz ki mindent, iszonyatosan repül az idő! :)