Mennyire nevelitek szabadelvűen a gyereketeket?

-a járás nem nevelés kérdése,akkor kezd el járni,ha megérik rá,eröltetni nem lehet.fiam 15 hónaposan kezdett járni

-igen muszáj villával,kanállal ennie,de nem egy évesen,hanem amikor megérik rá,amikor megügyesedik hozzá

-nem érdekel mások véleménye

-van amiben átlagon aluli,van amiben átlagon felüli a fiam,nem tartozunk az átlagba

-nem szoktam hazudni,ha nem tud valamit,nem mondom,hogy tudja

-vannak szabályok,amiket be kell tartani,de hagyom érvényesülni.nevelem,de nem idomítom

Nem kell mindent pontosan és precízen csinálniuk. Vannak alapszabályok, amik kötelező érvényűek, és az életkoruknak megfelelőek, de nem várunk tőlük tökéletességet. A szabályokat sem beléjük verjük, hanem sokszor elmondjuk, megmutatjuk. Mivel nálunk több korosztály is van, a kisebbek automatikusan tanulnak a nagyoktól.

A mozgásfejlődésnél nem stresszeltük magunkat, csinálták, amikor csinálták, nem voltak elvárások. Egyikük volt kivétel, nála észrevettem, hogy gond van, és ezért elvittem Dévény tornára, ahol utolérte magát. Amúgy 11 és és 13 hónapos kor között indultak el mindannyian.

Kanállal evésre már az elsőt sem kellett külön megtanítani, nagyon hamar érdekelni kezdte, elleste tőlünk. Odaadtam, nem zavart, ha kikente magát.

Mindenki elvárásainak lehetetlen megfelelni, így túlzottan nem is zavar mások véleménye. Számomra még az is kérdés, hogy mit nevezünk átlagnak? Úgy vagyok ezzel, hogy csinálom, ahogy csinálom, túl nagy extremitások nincsenek, így nem lógunk ki a tömegből, max. a gyerekek számát tekintve.

Nem szoktam erről füllenteni, ahogyan pl. a súlyfejlődésről sem. Mindenben megtalálom a pozitívumot. Írok egy példát: egyik babám nagyon picike volt, egészséges volt ugyan, de lassan gyarapodott. Ha valaki megemlítette ezt, azzal tettem helyre magamban a dolgot, hogy olyan édesen picike. Másikuk meg egyenesen óriási. Nála meg erre voltam büszke.

A szabályok is érdekes dolgok. Nálunk folyamatosan változtak az évek során. Az első gyereknél még precízebbek voltunk, aztán egyre lazábban vettünk mindent. Vannak kötelező érvényűek, de a legtöbb képlékeny, és változik az igényeinkkel együtt.

Gyakran érzem úgy az itteni anyukákat olvasva, hogy valami elfajzott liberális szülők vagyunk. :) Kisfiam áprilisban lesz két éves, és

- Nem tudom, hogyan lehet pontos precíz dolgokat elvárni egy kisgyerektől, úgyhogy ezt nem értem

- Kézzel eszik. Mindent. A joghurtot és a spenótot eszi kanállal. Minden nap adok neki az ételhez kanalat és villát, próbálkozik, egyre gyakrabban sikerrel, de egy idő után átvált kézre. Evés után mosakszunk.

- Senki nem fogja bevallani, hogy mások véleményéhez idomul, hogy az átlagba tartozhasson. Soha nem füllentettem, hogy mit tud a gyerek, de bevallom, kezdetben sokat stresszeltem azon, hogy más gyerekek már tudják ezt-azt, az enyém meg még nem. De már leszokta róla.

Ettől még vannak szabályok. Egy dologban vagyok talán szigorúbb az átlagnál, az az alvás. Sokszor hallom, hogy anyukák panaszkodnak, hogy nem tudják időben letenni a

gyereket, ilyen nálunk nincs. Akkor sem, ha tiltakozik. Minden másban viszont, azt hiszem "szabadelvűen" neveljük.

Azt hiszem, mi is a lazább szülő kategóriába tartozunk, nem tudatosan, így alakult ki nálunk.

Figyelek másokat és levonom a konklúziót h szerintem ezt jól csinálják, mást rosszul, amit jól, ellessük, amit szerintem rosszul, azt másképp.

Vannak szigorú szabályok pl alvás és vannak lazább dolgok, pl evés. Legtöbb dologgal megkínálom és ő dönti el, akarja-e vagy sem. Így lett cumija (csak kiságyban vagy utazáskor), járássegítője, készségfejlesztő játékai, itatópohara, de ő dönti el, melyikre mikor áll készen. így eszik kanállal ha akar és nem csinálok nagy ügyet belőle ha játszik az étellel, mert rokon gyerek evészavaros, de ott nem is ülnek mellette kínálgatni, ha nem eszik, akkor majd megkínálják 4óra múlva, ha az sem kell, újabb 4óra múlva.

Nem füllentek sem a súlyáról, sem a fogai számáról, sem arról h mikor kezd(ett) el járni, mert sok anyukával ellentétben ezt nem érzem versenynek. Én látom hogy értelmes, ügyes baba, néhány dologban lemarad az átlagtól, másban meg jóval előtte jár, elfogadom mindkét "szélsőséget". És mindezek szummájaként nem is érzem frusztráltnak sem magam a gyereknevelés (bár inkább gyerekterelgetés)miatt, sem a babát.Vannak dolgok amiket nem szabad, a többi hadd szóljon, most gyerek.Ráér a teljesítmény kényszeres életre majd, ha felnő.