Csak nekem furcsa, ha anyuka a babáját szerelmemnek szólítja?

Én soha nem mondtam, és nem is fogom kisfiamnak azt mondani, hogy szerelmem. Nekem ugyanis a szerelem fogalma összefonódik a testiséggel, hogy ez miért van, nem tudom, egyszerűen nem tudom a két fogalmat elválasztani egymástól. Így számomra kizárt, hogy valaha is "szerelmet" érezzek egy gyermek, ill. a saját gyermekem iránt, az részemről csak férfi (jelen esetben a párom :D) iránt lehetséges. De sok mindenkitől hallom, hogy így szólítják gyermeküket, úgy vagyok vele, az Ő dolguk. Érdekes, mert én nem kötözködök másokkal, ha valamit másként csinálnak mint én, viszont belém kötöttek azért, mert cicának szólítottam a kisfiam, és hát csak lányt lehet cicának becézni... Baaaaaaaaaa... Egyébként ez valami divathullám is, mármint, hogy "szerelmemnek" szólítják sokan a gyermekeiket, Anyukámék idejében ez még nem volt így elterjedve.

Nekem nem furcsa hiszen én is szólítom így a kislányomat néha. Igaz első pár alkalommal amikor mondtam neki az én drága párom azt hitte neki szólok, de mostanra megszokta hogy ő már csak "másodhegedűs"

En nem szoktam igy hivni, talan parszor mondtam. De szerintem ez egy gyonyoru kifejezes, es igenis raillik, amit egy anya erez a gyermeke irant, semmi koze a testiseghez, micsoda hulyeseg. Nem furcsa, SZEP!

Én is igy hivom, nem tudom mi fura van ebben. Nyilván nem olyan értelemben mondom. :P