Anyukák, akik együtt vagy nagyon közel laknak valamelyik nagyszülőhöz, mennyi időre és milyen gyakran bízzátok rá a babátokat a mamára, papára?

Nálunk mindkét nagyszülőpáros közel lakik, egyazon kerületben.

Anyukámékra már két hónaposan rábíztam, amikor elszaladtunk a kicsi nélkül bevásárolni. Most másfél éves a kisfiam, és bár még nem aludt ott (de tervezzük mostanság), minden hónapban van hogy egy-két napot anyukámékkal van. Sőt, húgomra is bíztam már. Ha bevásárlásról van szó, vagy moziba mentünk a férjemmel, vagy kávézni a barátnőkkel. Mivel nem napi szinten történik, hanem havonta tényleg kb. kétszer-háromszor, ezért szerintem ideális. Ja, és persze van, amikor anyuék "kérik el" a kicsit, mert elviszik játszóházba, vagy más egésznapos programra.

Anyósomékkal más a helyzet, velük távolabbi a kapcsolat, mármint velük ritkábban találkozunk, havonta kb. kétszer másfél órát, a gyerek sokszor még akkor is nyafizik náluk, ha én csak kimegyek a mosdóba, tehát náluk még nem jött el az ideje, hogy egyedül legyenek vele. Nálam ugyanis nem a vérségi szint vagy a gyerek kora számít a "bébiszitterkedésnél", hanem a KAPCSOLAT. A kapcsolat a gyerekem és a reá vigyázó között. Mivel anyósomékkal nincs a gyerek olyan közeli kapcsolatban, még nem hagynám rájuk, nem ismerik a szokásait, stb. De majd ez biztos változik, ahogy a gyerek nő. Egyébként ők nem is kérték még, hogy hagyjam velük, még egy játszótérre sem akarták elvinni őt soha. Soha, sehova. Ezért nem is nagyon érdekel a dolog, bevallom, hogy mikor hagyom rájuk, ha őket magukat sem érdekli, én sem foglalkozom a dologgal.

Mostanában sűrűn kérek segítséget,mert a Párom messze dolgozik,ritkán jár haza,és ebben a hidegben nem szívesen vinném magammal a gyerekeket ha boltba,postára kell menni,vagy ha a nagyobbal az oviba,így minden nap jön Apósom,és minden nap vagy elmegy a boltba,vagy a gyerekekkel marad,ha én megyek a nagyért,vagy a naggyal az oviba.

Üdv:3lányos

Én csak akkor kértem meg anyámat, ha orvoshoz kellett mennem, de ez csak kétszer fordult elő. Egyszer meg is kellett etetnie, mert nem értem vissza időben. Most 6 hónapos a fiam. Ha csak kikapcsolódni szeretnék, akkor elég furán nézne rám anyám, szóval ilyenre nem kértem még (Neki ilyen a beállítódása,neki annak idején akkor sem segített senki, amikor beteg volt és majdnem leejtett engem, mert nem volt ereje, pedig anyóssal egy házban laktak). Anyósomra soha nem bíznám. De ő már terhességem alatt kijelentette hogy nem pazarolja el ilyenre a szabadságait (ezt sógornőmnek mondta), amúgy sem látogat minket sűrűn, pedig busszal 10 percre lakik, bérlete is van, 4 hónaposan látta utoljára az unokáját. Nekem nincs autóm, így nem is tudok kimenni hozzá, de nem is mennék ezek után.

Apósom messze lakik, apámmal meg nincs olyan szoros kapcsolatom, hogy valaha is bármire megkérjem, bár valószínűleg a felesége szívesen vigyázna a fiamra.

Amúgy anyámmal nagyon szoros a kapcsolata a fiamnak, minden nap találkoznak. Sokszor mi megyünk fel hozzá, olyankor előfordul, hogy én addig lefutok a boltba, simán el van vele akár 1-2 órát is. De másnál sírna ha nem lennék ott (kivéve persze az apját)

egy lépcsőházban lakunk anyuékkal,napi szinten rá bízom a gyereket(10 hónapos)

Najó,napi szinten csak kb. egy órára,h unokázhasson,de ilyenkor pl. mi elmegyünk boltba,vasalok vagy vmit szöszmötölök.Ha ki akarunk kapcsolódni,akkor is nagyon jól jön,bár ilyesmi általában csak este van,mikor a kicsi már alszik.(ez kb. heti egyszer 2-3 óra,de ilyenkor is csak a szomszédba megyünk barátokhoz)

Nálunk működik ez a rendszer,simán hagyhatom anyuékkal,fel sem tűnik neki,h nem vagyok ott.

Anyósék sajna messzebb laknak,velük nem olyan szoros a kicsi kapcsolata,de a ritka találkák ellenére én azt is elég jónak érzem,mondjuk nagyon barátságos a csemete.Szóval rájuk még nem mernénk hagyni,de majd annak is eljön az ideje,már alig várják:)

Nálunk érdekes a szituáció. 2 gyermekünk van, kis korkülönbséggel. AZ egyik nagyszülő pár utcával arrébb lakik. Anyu pár faluval. Anyura nem igazán bíztam még rá a gyerekeket, gyerekkori sérelmeimből adódóan, ezt nem taglalnám.

Amikor még csak a nagy kisfiam volt, akkor sűrűbben vigyáztak rá anyósomék, de ők is csak akkor ha hivatalos ügyeket kellett intéznünk, vagy ha olyan volt az idő, h nem tudtam magammal vinni a boltba. Férjemmel 1x voltunk moziba, mióta ő van.

Aztán megszületett a tesó és azóta sokkal kevesebbet hívom őket h vigyázzanak rájuk. Nem akarok 2 gyereket a nyakukba varrni.

Most is -5-10 fokban inkább elindulok velük egyedül a boltba. Megyünk mint a vonatfütty. A kicsit tolom magam előtt a babakocsiban, a nagyot pedig húzom magam után a szánkón. Ez van, talán nem akarok rájuk akaszkodni vagy nem is tudom. Meg volt egy furcsa kijelentésük, azóta óvatosabb vagyok....