Ti ezt hogyan oldanátok meg egy 5 hónapos babával?

Nagyon anyás, imád Téged, szüksége van Rád! :) Ez nem olyan nagy baj. Persze tudom, hogy kimerítő. Esetleg, ha csak magad mellé fektetnéd, jó közel és simiznéd, az se segítene? Kezébe adnál dolgokat, beszélnél neki így. Egy jó hátmasszázs meg neked is jár. Ne szorongj, megérzi, lehet pont ez a baj. Amúgy meg az öltözéssel szerintem sokan vagyunk ugyanúgy, mint te.

Húha, mintha magamat olvastam volna két évvel ezelőtt...Ugyanilyen ölbe-baba volt a fiam. Akkor lett kicsit könnyebb a helyzet, amikor elkezdett kúszni-mászni, majd járni. De nagyon erős szeparációs szorongása is volt. Én hordozókendővel, majd hintáztatással, babakocsizással (és napközben abban altatással) oldottam meg az életünket. Az biztos, hogy sosem sikerül elhíznom...És volt, hogy becsípődött a derekam és ügyelet jött ki injekciózni. Na, ez nem hangzik valami biztatóan. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy én amikor helyre raktam magamban, hogy ő ilyen és kész, akkor nagyobb alázattal és szeretettel tudtam felé fordulni. És lett köztünk egy nagyon mély viszony. Ma már érzem, hogy az eddigi energia-befektetés megérte. De voltak elég nehéz napok és nekem is volt időszakom, hogy minden reggel szorongva keltem. Együtt érzek, magadban próbáld el őt elfogadni és akkor lesz csak könnyebb...Meg akkor, ha kicsit el tudsz tőle szabadulni és valamivel feltöltődni.

Adelitának tökéletesen igaza van. Első lépés, hogy elfogadod, hogy Ő ilyen. Nekem is ilyen volt. Második lépés, hogy megpróbálod mégis "kicselezni". Nekünk a babahinta nagyon jól megoldotta a problémát. Vagy pl. rezgős pihenőszék. Imádják ha mozog, rezeg valami alattuk. Remélem sikerül, mert nekem így sikerült megoldani a problémát.