Szerintetek milyen egy jó anya? milyennek kell lennie, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? (még 1-3 hónapos babák eseténél gondolom).

Nekem éppen most is "elegem van". Az ősanyák általában marhára ki szoktak ettől borulni, de én vállalom a véleményem, hogy majd akkor lesz jó, ha végre mindkettő bölcsis és ovis lesz (15 hó van köztük).

Persze cukik meg aranyosak, de mikor felváltva ordítanak, mert egyiknek a hasa fáj, a másiknak a foga jön, hát nem éppen az az első gondolatom, hogy most aztán de beteljesült az életem :). Még mielőtt vki kitalálja, ez messze van a depressziótól, egyszerűen csak olyan időszak a két picivel, amit át kell vészelni valahogy, később úgyis az marad meg az ember fejében, hogy milyen kis helyesek meg jó fejek voltak.

Látod, pont erre gondoltam :))) Sajnálom, hogy így érzel, biztos nagyon rossz lehet.

Egyébként szerintem az enyhén szólva is túloz, aki több 3-4 órányi alvással átvészelt nap után is azt állítja, hogy minden rózsaszín és hintőpor illatú.

Hogy ne térjek el nagyon a kérdéstől, pont ez a lényeg, hogy az ilyen időszakokban is legyen az ember türelmes, és tudjon előre tekinteni, remélem érted ;)

Előző voltam.

Akkor bizony neked még a java hátravan! Kívánom, hogy 2 év múlva meg a következők gyerek(ek) után is ugyanígy érezz :))).

Nem gonoszkodom, de amíg volt egy 4 hós angyali babám, hát sokszor még unatkozni is volt időm meg kedvem. Azóta ő is nagyobb és van kistestvére is. Össze sem lehet hasonlítani.

Hogy ha ettől fásultnak tűnök, mert beismerem, hogy néha fárasztó a korábbi kényelmesnek mondható életemhez képest, azt meg végképp nem tudom és nem is akarom hova tenni.

Az meg még szintén az eredeti kérdéshez tartozhat, hogy mi megígértük magunknak, hogy attól, hogy gyerekeink lettek, nem fogjuk feladni magunkat és a hobbijainkat teljes mértékben. Ez mondjuk későbbi időkre vonatkozik inkább, de a gyerekeknek is jobb, ha a szülei időnként mással is foglalkoznak, ami nekik kedvtelés, és ezekből feltöltődve velük is sokkal lelkesebbek.

A saját életét adná a gyerekéért, ha szükséges egy válsághelyzetben.

A többi, hogy menet közben mi van, coptat nem coptat, hány évet hagy ki a munkából, mit főzött tegnap stb stb nem lényeg.

Az a lényeg, hogy beérjen gondolatban annyira, ha a gyereke és a saját élete között kellene választania, gondolkodás nélkül a sajátját dobná el. Szerintem a nőknek csak 60 %-a jut el jó esetben erre a pontra.